A konferencia nyitóbeszédében Hegedűs D. Géza, a MASZK Országos Színészegyesület elnöke gyakorlatilag megismételte a kultúra hanyatlásának megállításáért hallatott segélykiáltását, amelyet jó egy héttel korábban, a Közszolgálati Televíziós Kerekasztal ülésén mondott el. Az őt követő Jancsó Miklós is hű maradt önmagához. Expozéjában kertelés nélkül beszélt arról, ami szerinte a legfőbb jellemzője a médiumoknak – a manipulációról. A helyzet jellemzéseként elmesélte a történetet, amikor a hazaérkező Kohn rajtakapja feleségét, amint az az ágyban fekszik Grünnel – anyaszült meztelenül. Kohn-né férje nyakába ugrik, és győzködni kezdi: „Drága férjem, semmi sem történt, hidd el nekem!” Majd látva Kohn hitetlenkedő arcát, hozzáteszi: „Most nekem hiszel, vagy a szemednek?…” Mintha manapság a média is Kohn-néhoz hasonlóan viselkedne – vélekedett Jancsó.
Lázár András, a PHDSzSz elnöke vitaindítójában a médiában dolgozók érdekvédelmi szervezeteinek szétforgácsoltságára hívta fel a figyelmet. Mint mondta, a PHDSzSz felvállalja az ügyet, hogy összefogja a szálakat, így a vélemények is nagyobb hangsúllyal, hatékonyabban jelenhetnek meg. Sugár Ágnes, a Magyar Televízió munkatársa azt a vélekedést vonta kétségbe, mely szerint túl sok a műsorkészítő az MTV-nél, ezért kerül olyan sok pénzbe. Sugár szerint ez egy kereskedelmi csatorna esetén jogos felvetés lehetne, de közszolgálati adónál semmiképp. A jelenlévők közül abban egyébként szinte mindenki egyetértett, hogy nem szabad összehasonlítani a kereskedelmi sugárzást a közszolgálatival, mint ahogy a nézettségi adat sem lehet elsődleges mérce, ha értéket, kultúrát közvetítő, közszolgálati médiumról van szó. Példaként felmerült az Arte televíziós csatorna, amely francia és német pénzből finanszírozott, az értelmiséget megszólító tévé. Mint az elhangzott: biztos, hogy az Arte-nál senki nem törődik a nézettséggel.
A közszolgálati médiumok vezetői közül Pomezanski György, a Duna Televízió alelnöke egy nemsokára esedékes változásról számolt be: a Duna ugyanis rövidesen angol nyelven, vagy angol felirattal is sugároz majd műsorokat, kilépve a „nemzeti televízió” medréből, külföldieket is megszólítva. Pomezanski is beszélt finanszírozási gondokról, ám – mint mondta – ezzel együtt a Dunát nemzetközileg is elismerik, nem véletlen, hogy korábban elnyerte a világ legjobb kulturális csatornája címet. (Köszönhetően Sára Sándor elnökségének – jegyezték meg többen a közönség soraiban…)
A Magyar Televízió részéről Kert Attila hírigazgató volt jelen, aki elmondta: a két nagy kereskedelmi televízió nézettsége folyamatosan csökken, ami azt eredményezheti, hogy a közszolgálatié nőni fog. A televíziós szakma néhány képviselője hozzászólásában jelezte: nem feltétlenül kell főműsoridőben Kuroszavát vagy Pasolinit adni, de az a megközelítés sem szerencsés, ahonnan egyes tévés vezetők is nézik a dolgokat: „manapság nem népszerű a kultúra”. A szintén felszólaló Tamás Gáspár Miklós a helyzet summázataként azt mondta: a közszolgálati média helyzete mindaddig nem javulhat, amíg meg nem valósul az intézmények anyagi függetlensége. Erre pedig egyelőre nem lát túl sok esélyt.
