Abban mindenki egyetértett, amit Mihályfi Imre, a testület elnöke megnyitó beszédében megfogalmazott: nem egészséges, ha a televíziózáshoz csak úgy ahogy értő, vagy azt csupán kedvelő személyek döntenek szakmai kérdésekben. Ennek ellenére a politikai pártok által delegált testületekre nem az a jellemző, hogy szakembereket vonultatnának fel soraikban. Mihályfi hozzátette: pillanatnyilag a finanszírozási rendszer átláthatóvá és működőképessé tétele a legégetőbb feladat, hiszen a közszolgálatiságra hivatott intézmények utolsó utáni pillanatukban vannak.
Hegedűs D. Géza a mai állapotokat jellemezve egyenesen kulturális autizmusról beszélt, amely helyzet intellektuálisan és kulturálisan semmisíti meg a jövő nemzedékeit. A MASZK elnöke szenvedélyes felszólalásában mindazok erkölcsi felelősségét hangsúlyozta, akik döntési pozíciójuk révén tehetnek (tehetnének) a valódi értékek szétzüllesztése ellen. Az őt követő Lázár András (PHDSzSz) a pragmatikus oldalt képviselte. Mint mondta, pontosan meg kell mutatni a kulturális kormányzatnak, hogy az milyen pénzekből támogathatná a közszolgálatiságot.
Száva Gyula részletesen beszámolt arról a Közérdekű bejelentésről, amelyben a kerekasztal közzéteszi észrevételeit, javaslatait – egyrészt az EU médiaprogramja által felkínált támogatások hatékonyabb igénybevételéről, másrészt az ORTT, mint finanszírozó tarthatatlan működési mechanizmusáról. A két dolog szorosan összefügg – világít rá az anyag –, hiszen az unió egy-egy produkció költségeinek 40-50 százalékát is finanszírozza, amennyiben a fennmaradó önrész biztosítva van. Ez utóbbi lenne a költségvetési szervek (az ORTT és a három közalapítvány) feladata, ám a finanszírozási rendszerben előforduló visszásságok miatt ez rendre meghiúsul.
Hogy konkrét esetről is szó essen, Szőnyi G. Sándor rendező felidézte a TMT, a MASZK, valamint a Drámaírói Kerekasztal által életre hívott Várkonyi Zoltán pályázat körüli, tragikomédiába illő helyzetet. A pályázat, amely kortárs magyar színdarabok tévéjátékká alakításához nyújtott volna segítséget, első olvasatra lenyűgözte az ORTT döntéshozóit, akik aztán a „szűkös anyagi helyzetre” hivatkozva visszakoztak annak támogatásától. Tették ezt úgy, hogy közben a kasszájukban maradt mintegy 40 millió forintnyi, hasonló célra biztosított keretösszeg.
A kerekasztal legközelebb az október 14-i Médiaparlamenten hallathatja a hangját, ahova természetesen meghívták a kormányzat, illetve a parlamenti pártok kulturális politikáért felelős képviselőit is. Lázár András előrevetítette a kerekasztal első, szándékoltan provokatív kérdését, amelyet a döntéshozók felé kíván intézni: kell-e egyáltalán közszolgálati média Magyarországon?
