Az alkohol az egyetemes emberi kultúrába leginkább beágyazódott tudatmódosító, a szer mozgóképes ábrázolása mégis megdöbbentően szegényes. Nem a mennyiséggel van persze a probléma, a legkülönfélébb szeszes italok pont annyira megkerülhetetlen szereplői a filmeknek, mint amennyire a hétköznapjainknak is. Hiányérzetünk inkább a reprezentáció összetettségével és mélységével kapcsolatban támadhat, alaptémaként ugyanis az alkoholizálás az esetek túlnyomó többségében a két szélsőséges végpont egyikeként bukkan csak fel. A szesz vagy az egyetlen pohárkától meredek lejtőre kerülő és önmagukat gyors romlásba ivó alkoholisták, vagy a legnagyobb bulik és legszexibb emberek laza üzemanyagaként jelenik meg, holott az alkoholt fogyasztók döntő hányada ennél jóval szélesebb spektrumot rajzol ki. Pont ahogyan Thomas Vinterberg filmje.

A Még egy kört mindenkinek már csak azért is figyelemreméltó vállalás, mert az uralkodó sztereotípiákkal tudatosan szembemenve a fokozott alkoholfogyasztás számos különféle vetületét villantja fel. Egyikük negyvenedik születésnapján négy gimnáziumi tanár úgy dönt, az általános fásultság legkézenfekvőbb ellenszere a vérben akkurátusan fenntartott alkoholszint. Nem holmi esztelen ivászatról van tehát szó, a férfiak egy tudományosan is megalapozott, alaposan dokumentált kísérletbe fognak, törvényszerűen kontrollálhatatlan és erősen ellentmondásos eredménnyel. A filmben elhangzó elmélet egyébként nem az írói képzelet szüleménye. A hivatkozott norvég pszichológus, Finn Skårderud nemcsak létezik, de valóban az erős spiccet jelentő öt ezrelékes alkoholszintet tartja a boldogság kulcsának.

A Dogma-alapító Thomas Vinterberg eredetileg egészen más filmben gondolkodott, ami sokkal inkább az alkohol történelmi és társadalmi szerepére koncentrált volna. Az író-rendező lánya, Ida Vinterberg számos történetet mesélt neki a dán fiatalok ivási kultúrájáról és ő alakította volna a főhős lányát. A forgatás megkezdése után néhány nappal azonban halálos autóbalesetet szenvedett. Az előbb leállított, majd teljesen átdolgozott és végül Ida emlékének ajánlott Még egy kört mindenkinek a rendező számára egy személyes tragédia terápiás feldolgozása lett, ami még tovább emeli a film csodálatos zárlatát. A katartikus utolsó jelenet túlzás nélkül instant filmtörténet, ami nagyon sokáig a nézővel marad. A hangos nemzetközi siker nem véletlen, ami számos rangos fesztivál különféle díjai és jelölései után az idei Oscar-gálán csúcsosodhat ki. A Még egy kört mindenkinek a legjobb nemzetközi játékfilm kategóriájának egyik legnagyobb esélyese, Vinterberg pedig a legjobb rendező szobrát is hazaviheti.

Mi magyarok egyébként igen könnyedén átérezhetjük a szereplők alkoholhoz fűződő viszonyát. Az egy főre jutó alkoholfogyasztásban Dániához hasonlóan a világ élmezőnyében vagyunk, a történetet indító iskolai sörváltó helyi változatai pedig felénk is népszerűek. A legszembetűnőbb különbség csupán annyi, hogy a dán tanáremberek nem csavaros tüskéket és rettentő pancsolmányokat, hanem finom borokat és minőségi töményeket döntenek magukba. Az ivás megítélése azonban a szűkebb közösségük és a szélesebb társadalom szemében is hasonló, szóban elítélő, de valójában egész sokáig toleráns. A Még egy kört mindenkinek ügyesen elkerüli az ilyenkor szokásos sablonokat és a kérdés különféle vetületeire fókuszál. Nagyjából úgy zongorázza végig az alkohol hatását, ahogyan azt bárki megfigyelheti magán, ha végigpiál egy éjszakát. Az első korty eufóriájától a spicces magabiztosságon át a súlyos fejfájásig és az átmosott másnapig jutunk, miközben az egyes stációk hangvétele is szinte észrevétlenül változik.

Az állandó tónusváltás már csak azért is izgalmas, mert a legtöbbször rajtunk múlik, mennyire vesszük komolyan a látottakat. Míg a hajdani tüzet hiányoló középkorú társaság útkeresése nagyon is érthető és átélhető, választott módszerük az első felületes pillantásra minimum megmosolyogtató. Vinterberg kezdetben a paródia határára tolja az áldásos hatásokat és nem kevés iróniával követi a hőseit, amiből először nagyon is súlyos karakterdrámák fejlődnek. Ahogyan a diákok által újra és újra előadott hazafias kórusmű is egyszerre szatirikus, kedves és himnikus, úgy formálódik a figurákhoz fűződő viszonyunk. Vinterberg mindezt úgy tartja egyben, hogy a különféle hangulati íveket bejáró történethez egy már-már konzervatív filmnyelvet választ és nagy teret hagy a színészeinek.

A rendező talán legfontosabb döntése, hogy nemcsak a forgatókönyv szintjén kerüli el a részegséghez tapadó kliséket. A Még egy kört mindenkinek nagyon bölcsen lemond a módosult tudatállapot szokásos ábrázolásáról. Nincsenek elmosódott, imbolygó szubjektív beállítások, hirtelen megváltozó fények vagy kihagyásokkal teli montázsok. A néző közeli, de szigorúan objektív nézőpontból, afféle józan tanúként követheti a szereplők útját, így fokozatosan feltárulnak előtte a karakterek eltérő személyiségjegyei és valódi problémái. A négy főszereplő közül hárman már Vinterberg korábbi nagy nemzetközi sikerében, A vadászatban is együtt dolgoztak, de a Még egy kört mindenkinek színészei egytől-egyig fantasztikus alakítást nyújtanak. A legemlékezetesebb persze a legközelebbről bemutatott történelemtanárt csodálatos aprólékossággal és energiával megformáló Mads Mikkelsen, aki ismét bizonyította, a legnagyobb színészlegendák között a helye.

A Még egy kört mindenkinek természetesen nem az alkoholról szól. Mint minden drog, úgy a pia is katalizátor, ami kíméletlenül előtérbe hozza és lecsupaszítja a lefojtott személyes problémákat. Mindezek szerencsére nincsenek túlmagyarázva, a film egyszerűen négy barátot mutat be, akik megrekedtek az életükben és valamiféle kiutat, pontosabban az önmagukhoz visszafelé vezető utat keresik. A választott mottó pontosan a fiatalság mibenlétén tűnődik, de Søren Kierkegaard neve sem véletlenül szerepel más pontokon is. Hőseinkhez hasonlóan ugyanis a nagy dán filozófus maga is a lét nagy dilemmáival a teljesség, a jó élet kérdésével birkózott. A személyiségünk szikráját nehéz őrizni, a bennünk lévő spiritusz ugyanolyan illékony, mint a legnemesebb párlatok. Ennyiben kimondottan provokatív, hogy ez a négy férfi az italban pillantja meg a boldogság örök ígéretét.

A Még egy kört mindenkinek keserédes történetében a palack a fiatalság elixírjét rejti, aminek persze súlyos ára van. Ennél is fontosabb azonban az a számtalan izgalmas probléma, amit a film mindezen keresztül nekünk szegez. Miért van az, hogy épp a szorongást és gátlásokat oldó alkohol segítségével lehetnek csak azok, akik lenni szeretnének? Vajon mi gátolja meg őket abban, hogy a választott szer használata nélkül is teljesebb életet éljenek? Totális önbecsapásról van szó, vagy tényleg közelebb kerülnek a valódi énjükhöz? Egy hiú ábrándot kergetnek, vagy ez a négy férfi egy nagyon is emberi választ talál az öregedés ősi tragédiájára? Thomas Vinterberg szerencsére nem ad válaszokat, hanem magáról az életről kérdez, hangozzék ez bármennyire is patetikusan vagy közhelyesen. A sokat emlegetett zárójelenet pontosan ezért lesz felemelő, mert jobb híján tényleg nem tehet mást az ember azon túl, hogy elrugaszkodik. Alkohollal vagy anélkül, tök mindegy.

címlapkép: Mads Mikkelsen; a képek forrása: Vertigo Média