Március 6-án mutatják be a mozik Dyga Zsombor Couch Surf című neurotikus vígjátékát, egy tíz epizódból álló szkeccsfilmet, amelyben a kanapé nem csak díszlet, hanem az egyik főszereplő. Kritika a filmről.
A Couch Surf előzetese
Dyga Zsombor a Köntörfalak sikere és egy önhibáján kívül be nem mutatott film (Utolér) kudarca után három évig készítette új, alacsony költségvetésű moziját, a Couch Surföt (olvasd el interjúnkat a rendezővel itt). A tíz epizódból összeálló egészestés mozi egy használati tárgyat, az életünk központi helyét elfoglaló kanapét teszi meg főhősévé; a különálló történetekben ezen a bútordarabon vagy e körül zajlanak az események. A Jóbarátokból a popkultúrába átmentett örök kérdés, hogy ha nincs tévéd, akkor merre néznek a bútorok, itt most fel sem merül, a kanapék nem a tévé felé, hanem a néző felé fordulnak, s a rajtuk helyet foglalókról mesélnek vicces, olykor kissé keserű történetet.

Couch Surf (fotók: Fegyverneky Sándor)
A szkeccsfilm sok szempontból hálás műfaj, főleg, ha független filmként vág bele az alkotó, hiszen az epizódokra tagoltság a szokottnál nagyobb rugalmasságot jelent térben és időben, ami megkönnyíti a szűkös költségvetésből gazdálkodást. Ilyenkor előnyös, hogy nem kell egybefüggő néhány hét alatt levezényelni a teljes forgatást, hanem lehet hónapokra, évekre beosztva készíteni a filmet, lehet változtatni egy-egy történeten, sőt, akár kihagyni vagy utólag kicserélni epizódokat. Dyga Zsombor élt is ezekkel az előnyökkel: bővítette a repertoárt két forgatókönyvíró (Mészöly Ágnes és Köbli Norbert) ötleteivel, pótforgatott, kihagyott, átvariált, és egy összességében szerethető filmet hívott életre állandó alkotótársaival, Marosi Gábor operatőrrel és Czakó Judit vágóval, valamint a zenéért felelős The Uptown Felaz-zal. A látványvilág, az operatőri munka, a díszletek, a világítás minden esetben a történethez igazodik, egészen más hangulata van a hetvenes években egy párizsi utcasarkon játszódó jelenetnek, mint a menő kecóban játszódó kapcsolati válásgnak. A színészek jól működnek az epizódokban, és akad néhány emlékezetes alakítás is, mint például Balsai Mónikáé, vagy a tinédzser szerelmi háromszög lány tagját alakító Döbrösi Lauráé.

A szkeccsfilm, amilyen hálás műfaj az elkészítés szempontjából, olyannyira problémás lehet befogadói szempontból. A filmfogyasztó közönség hozzászokott, hogy másfél-két órában egy történetet mesélnek neki, kevésbé tudunk mit kezdeni azzal, hogy tízpercenként új világba csöppenünk. Mert erről van szó: minden egyes epizód egy külön világ, saját szabályokkal, miliővel, szereplőkkel. A magyar filmben nem ismeretlen a szkeccsfilm, az elmúlt években is készültek ilyen alkotások, a kevésbé sikerült Magyarország 2011, vagy az Enyedi Ildikó végzős tanítványai által készített Nekem Budapest. Utóbbit érdemes megemlíteni Dyga Zsombor filmje kapcsán, mert a két szkeccsfilm összességében nagyon hasonló képet mutat. A Nekem Budapestben volt három kiváló, három jó-közepes és két elégséges darab, ami az összképet tekintve messze nem rossz. A Couch Surf ugyanígy hullámzik, vannak jobban és rosszabbul sikerült történetek, ahogy egy kortárs képzőművész kiállításán is mindig láthatunk jobb és rosszabb darabokat.

Az elképzelt, abszurd országban játszódó Dramaturgia, a pokol várótermébe álmodott Pokol kapuja vagy a hátborzongató Folt hátán folt a leginkább jól sikerült epizódok, de nem kevésbé szórakoztatók és emlékezetesek a kamaszok pikáns szerelmi háromszögének, vagy egy gyerekkori sérelem terápiás feloldásának történetei. Biztos jót tett volna a filmnek, ha elkészül, mondjuk, húsz epizód és a legjobbakból áll össze a mozi, a többit pedig dvd-n, vagy tévében láthattuk volna, de így is színvonalas alkotás született, ami követendő példa a magyar filmesek számára. Dyga Zsombor kérlelhetetlen filmezni akarása és kitartása becsülendő, mint ahogy az is, hogy nem a költségvetéstől és a grémiumoktól teszi függővé az alkotóvágyát. Mivel törénetmesélő és kísérletező kedve töretlen, ha gyakrabban jut lehetőséghez, Dyga az olyannyira hiányolt midcult vonalat erősíthetné, amire nem csak a magyar filmnek, de a magyar nézőnek is óriási szüksége lenne ahhoz, hogy újra egymásra találhassanak.
Még több magazin
magazin
Lila Pinell első nagyjátékfilmje egy Párizsban élő arab-zsidó fiatal nő életébe nyújt betekintést. A Shana a cannes-i filmfesztiválon debütált…
tovább
magazin
Timár Sára Alattunk dobog című első egész estés dokumentumfilmje egy budai villa múltján keresztül vizsgálja a családi emlékezet és a kollektív…
továbbFriss
Roma alkotók filmjével indult a 23. Verzió
Sivatagi rave-bulit tartogat az Európai Moziéjszaka az Urániában
Kulisszatitkokat oszt meg az Oscar-jelölés felé menetelő animációs rövidfilmjéről Kreif Zsuzsanna
A Flódni tarolt a 22. Pannonfíling Mozgóképes Találkozón
Hazám-díjat kapott Enyedi Ildikó és Hernádi Judit
Ők készíthetik el első filmjeiket a 11. Inkubátor Programban
November 13-án rendezik meg az Urániában a Nemzeti Filmintézet elsőfilmeseket támogató pályázata, a 11. Inkubátor pitchfórumát, ahol tíz alkotó fogja prezentálni terveit. Idén hét játékfilm, két dokumentumfilm és egy rövid animáció közül választja ki a szakmai zsűri és a közönség az öt nyertes projektet, amelyek megvalósításra kerülnek. Idén is bemutatjuk az alkotókat és filmterveket.
Inkubátor 11 – Kámán Albert: Csak egy kis baráti gesztus
Inkubátor 11 – Sztepanov Sofija: A bizonytalanság és más dolgok, amikkel együtt kell élni
Inkubátor 11 – Kölcsey Levente: A Hiány (újra)Teremtése
a teljes dosszié
Nemes László 11 évvel a Saul fia sikere után, első francia nyelvű filmjével tért vissza a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába. Új filmje, a magyar mozikba november 12-én érkező Moulin a francia történelem ikonikus alakjának utolsó napjairól szól, az ellenállás vezetőjét a lyoni mészárosként elhíresült Klaus Barbie próbálja könyörtelen eszközökkel megtörni.
Az igazi hős az, akit nem lehet megtörni
Nemes László: Titokban összehoztunk egy magyar filmet, csak franciául beszélnek benne
Tarolt a francia mozikban Nemes László új filmje
a teljes dosszié
Tasnádi István egy polgári lakásban zárta össze Molnár Áront, Lengyel Tamást, Mucsit Zoltánt és Staub Viktóriát. Október 22. óta látható a mozikban, Az örökség egy fokozatosan kinyíló kamaradráma, ami időskori magányról, transzgenerációs traumákról és terhelt családi viszonyokról mesél, néhol a kisrealizmus eszközeivel, máskor harsány műfaji elemekkel.
Néha az öregezős csaló hozza össze a családot
Lengyel Tamás és Molnár Áron új filmjére voltak a legtöbben kíváncsiak a forradalmi hétvégén
Mucsi Zoltán: Szerintem akinek nincs humora, az boldogtalan ember
a teljes dosszié
Átalakulóban a magyar filmszakma. A kormányváltás új helyzetet teremtett, alulról szerveződve, közel negyven filmes szakmai szervezet részvételével létre jött a Filmreform2026, Nagy Ervint kinevezték kultúráét felelős államtitkárnak, Petrányi Viktória filmreformért felelős miniszteri biztosként ad irányt a reformoknak.
November elején hirdetik ki, hogy ki lesz a Nemzeti Filmintézet új vezetője
a teljes dosszié