A történet a 19. századi Japánban játszódik, ahol Zatoichi vándorlása közepette szerencsejátékból és masszőrködésből él, s így mindenféle kalandok érik. A világtalan testgyúró szerepében magát a rendezőt láthatjuk, ám a stáblistán - mint színészként mindig - Beat Takeshi néven szerepel. Ezen a néven Takeshi nagyon népszerű Japánban - mindenféle showműsorokat vezet. A filmben Ichi egy bölcs, aki vándorbotjában egy kardot hord rejtve, s amerre jár, osztja az igazságot. A kalandok végén ünneplés: ilyen a tömegsztep Japánban - hatásos, mégsem fasisztoid, mint európai rokona.

A Zatoichi véres szamurájfilm, melodráma, filozófia és vígjáték, ezért lesz egyszerre a közönség szórakozása és a művészfilmfesztiválok kedvence. Mindenekelőtt viszont a Zatoichi egy játék. Játék a műfajjal, játék a karakterekkel, játék a képekkel, a zenével a karddal, a vérrel. "Egyet kell értenem azokkal az emberekkel, - mondja a rendező - akik szerint a Zatoichi valószínűleg az eddigi legszórakoztatóbb filmem lesz. Azt viszont biztosan állíthatom, hogy ennek a filmnek az elkészítése művészi és alkotói szempontból az egyik legkielégítőbb tapasztalat volt karrierem során. Most már csak remélem, hogy azok az emberek, akik látják a Zatoichi-t, legalább annyira fogják élvezni nézni, mint amennyire én élveztem készíteni."

Matrubhoomi - a rendező és a főszereplőnő
Manish Jah, Tulip Joshi
A Mostra egy másik nagy meglepetése volt számomra a Matrubhoomi című indiai film. A történet nagyon kedvesen és érzelmektől túlcsordulva indít: gyermek születik egy indiai kis faluban, az apa imádkozik és nagyon ideges, a bábák nyugodtan végzik a dolgukat, és egyszer csak felsír az új jövevény. Hatalmas az öröm, amíg meg nem jön az ünneprontó hír: lány született. A következő snittben végignézzük a nyugodt tájat, és azt, ahogyan az apa belefojtja lányát egy bödön tejbe - jövőre reméljük fiú lesz, mondja. Kiderül, hogy a vagyon feloszlásának érdekében mindneki ezt csinálja a környéken. Néhány évvel később minden nő kihal a faluban meg a szomszéd faluban is. A férfiak ünnepi programja az új pornófilm megnézése, s az apák minden napja azzal telik, hogy lányt találjanak a fiaiknak. Műfajváltás: kész burleszket látunk vagy fél órán keresztül. Aztán újra műfajváltás, mert lesz egy lány, és a kiéhezett falu..., hát nem folytatom.

A fiatal és a filmből ítélve nagyon tehetséges indiai rendező azt állítja célja az volt, hogy egy komoly szociális problémára hívja fel az indiai kormány és az emberek figyelmét. A cél elérésében a rendező saját bevallása szerint is nagyon szerencsés volt, mert az indiai mellé francia producert is talált hozzá (aki meg elárulta, hogy a mozit 400.000 euróból készíteték), továbbá a háttérmunkásoknak fantasztikus embereket kapott. Nélkülük, mondja a rendező, nem tudott volna ilyen teljes, egész és kidolgozott munkát létrhozni.  És valóban, a filmben minden a helyén volt annak ellenére, hogy ugyanakkor nagyon meg is lepett, hogy egy ilyen súlyú témát sokszor milyen könnyedén kezel. De a karakterek keserűen nevetséges esetlensége nélkül talán felfoghatatlan lenne ez a mai indiai probléma.

fotó: Köllő Killa