filmhu: Hogy csöppentél bele a filmes „gépezetbe”?

Mucsy Szilvi: Tizenkilenc évesen volt egy kis etűd-ötletem, bár akkor még azt sem tudtam, mi az az etűd. Találkoztam egy sráccal egy fotóssuliban, aki azt mondta, tökegyszerű, fogni kell egy kamerát és fel kell venni. Csináltunk is két filmet. A MAFSz-nak voltak akkoriban független filmes fesztiváljai, ott nyertem és onnantól kezdve készítek filmeket. Azután is nyertek a filmjeim mindenféle díjakat, azért hívják őket különböző fesztiválokra. De ez volt az utolsó kör, a Ráday fesztiválon, mert már nagyon öregek.

filmhu: Alkotóként milyen a fotózás és a filmezés aránya az életedben?

M. Sz.: A Filmművészeti felvételijén az utolsó körben estem ki, az Iparművészeti Egyetemre viszont felvettek. Tizenhat éves korom óta fotózom és leginkább ez érdekel, úgyhogy a film mindig kirándulás. Szeretek ugyanis mindenfélét kipróbálni, de nem veszem olyan komolyan, mint a fotót. Szerintem nagyon látszik a filmjeimen, hogy fotózom, ez a „komolyságvonaluk”. Az Utószezon jó példa rá, hogy épp annyi dramaturgia és koncepció van bennük, hogy ezek az egymás mögé rakott fényképek pont ilyen rövid időben, pár percben tudjanak megélni.

filmhu:Mi az, ami foglakoztat, érdekel a filmcsinálásban?

M. Sz.: Amikor a Korrekt női vonalat csináltuk, a történetet találtam ki: szeretem keverni a valóságot az akciós-scifis vonallal, engem ez izgat a filmezésben. Mivel ez bután sül el, szerintem viccesen hat. Ebben a történetben például van három nő, aki bemegy egy magyar béna faluba, és kirabolnak mindenkit. Közben pedig olyanok, mintha egy képregényből léptek volna ki, a csillogó-villogó, túlgiccses ruháikban. Teljesen abszurd az egész, ahogy ott mindenkit legyilkolnak.

filmhu: És a Pacsawatch?

M. Sz.: A Baywatchra próbáltuk ráhúzni a dolgot, ez nyilvánvaló. A pacsai Szellemkép-táborban forgattuk, ott hívtuk elő a szupernyolcas filmeket és este már lehetett nézni az aznapi nyersanyagot. A film Pacsa helyi adottságaiból született: volt egy falu, egy tó és mi. Mindannyian – alkotótársaimmal, Zöld Laci operatőrrel, Szincsók Gabival és Varga Györgyivel - nagyon szeretjük a kisfilmeket és szeretünk hülyéskedni, mert ez az egész egy vicc. Meg a jó zenéket, mert fontos, hogy milyen zene megy a filmek alatt – leginkább a kilencvenes évek elektronikus zenéiből (pl. United Future Organisation) válogattunk.

filmhu:További filmes tervek?

M. Sz.: Már a legutolsó filmem is macis animáció volt, tárgy-animáció, az én játékaimból. Most DJ Nyúlnak fogunk csinálni egy ehhez hasonló videóklipet, ez gengszteres lesz, arról szól, hogy macik kirabolnak egy bankot.

filmhu:Szereted a gengsztereket meg a macikat?

M. Sz.: Szeretem az akciófilmet, mert abszurd. Az én filmjeim nem „mély filmek”, megnézi az ember, jót röhög rajta és ennyi. Szeretem kiforgatni a dolgokat, abszurd helyzetekbe rakni a tárgyakat.

filmhu:Célirányos kísérletezés ez?

M. Sz.: Nem. Nagyon szeretek játszani, mondjuk azt, hogy ezzel foglalom le magam babázás helyett.

filmhu: Ha most elképzelhetetlen mennyiségű pénzt kapnál egy filmre, milyet csinálnál?

M. Sz.: Hát… Mindenféleképpen kisjátékfilmet. Én egyébként nem értek a filmhez. Szeretem a filmeket és nagyon szeretek kiszedni belőlük dolgokat, de nem értek a dramaturgiához sem. Tehát azt a sok pénzt fotóra elkölteném szívesen, filmre költse más, annyi tehetséges ember van. (nevet)

filmhu: Milyen filmeket szeretsz?

M. Sz.: Az ember olyanokat szeret, ami a lelkivilágához éppen közel áll. Van egy alaplelkiállapotunk, de ezen belül vannak hullámhegyek-völgyek. Most például csak pozitív filmeket szeretnék látni, elegem van a „művészi-nyavalygós” filmekből. Egyébként imádom a francia újhullámot.

filmhu:És milyen volt újranézni moziban a Megáll az időt?

M. Sz.: Nagyon jó!

Mucsy Szilvia fotókiállítása szeptember19-től október10-ig látható a Fotocella Galériában (Ráday utca 17), előző videóklipjét (DJ Nyúl) pedig láthatjuk a magyar zenetévén is.

fotók: Mucsy Szilvi