Idén ünnepelte a magyar filmes világ Tolnay Klári születésének századik születésnapját – a kétszeres Kossuth-díjas színésznő pályáját Góg Laura tekintette át Tolnay 100 című kötetében. Amikor Tolnay Klári jelenségéről beszélünk, az egyéniség, az intellektus és a törékeny, apró testbe zárt sugárzás hármasáról szólunk – vallotta a kötet szerzője. Olyan kisugárzás ez, amely nagymamák és unokák, férfiak és kamasz fiúk kedvencévé tette és teszi ma is azt a színésznőt, aki a háború előtti sztárkorszakot követően is, hatvannégy éves pályafutása folyamán végig sztár maradt – a szó legnemesebb értelmében. Bajor Imréről 2001-ben jelent meg a Bajorimi, a Kicsihuszár című kötet. "Az utánnyomás a boltba kerülhetett volna Bajor Imre 80-ik, vagy 90-ik születésnapja alkalmából, esetleg a kerek 100-on, de az Élet másként hozta: 2014. augusztus 6-a óta már az Égi Kávéházban szórja fanyar humorú, csípős, ám mindig találó poénjait a régi és nem annyira régi művészkollégáknak. És még csak 57 éves volt" – írta róla a bővített kötet megjelenése után a kiadója.
A filmes fényképek rajongói sem maradnak kötet nélkül. Idén két fotóalbuma is megjelent Novák Emil Balázs Béla-díjas operatőr-rendezőnek. A Hungarian Cinema című kötetben eddig nem publikált portrék láthatók mások mellett Törőcsik Mariról, Jancsó Miklósról és Cseh Tamásról. Az album szerzői kiadásban jelent meg, például az Írók boltjában érhető el. A Tiltott képek című album az Argo2 és a Senki szigete című magyar filmek forgatásán titokban, telefonnal készített képeit tartalmazza. Mindkét kötet nyomtatásban és e-könyvként is kapható.
Egy különleges főszereplőről szól Basa Balázs és Názer Ádám kötete, melynek neve Budapest. A különleges útikalauzként is használható könyv (Itt forgott - Főszerepben Budapest) azokra az utcákra, terekre, illetve épületekhez kalauzolja el az érdeklődőt, ahol híres nemzetközi filmek híres jeleneteit forgatták. Budapest ismerős zugaira, részleteire időnként Párizsként, Berlinként, Moszkvaként vagy éppen New Yorkként ismerhetünk rá egy-egy filmben, de persze nagyon sokszor Budapest egyszerűen csak Budapest, amely még az itt élő filmrajongónak is tud izgalmasat és újat mutatni. A könyvből egyebek között kiderül, hogy milyen allűrjei voltak a Magyarországon forgató Eddie Murphynek, milyen filmeket forgattak a Ludovika falai között, és melyik városrészből lett a Robert Pattinson főszereplésével készült A szépfiúban a párizsi Montmartre. Volt olyan eset is, amikor kis híján diplomáciai botrányt robbantott ki az egyik budapesti forgatás. 1982-ben a Keletiben forgattak egy német háborús filmet, a pályaudvart azonban nem zárták le egészen. A menetrend szerint közlekedő vonat begördült az állomásra, a rajtaülő szovjet kiskatonák pedig nem akartak hinni a szemüknek, amikor meglátták a peronon cirkáló – kosztümös – náci katonákat. A félreértéseket végül tisztázták, a forgatás pedig jókora késéssel folytatódott.
A magyar filmes szólamok nyomába ered Gelencsér Gábor Az eredendő máshol című kötete. A könyv a múltban a máig tovább élő hagyományt kutatja. Mindazokat a „filmes szólamokat”, amelyek hatása nélkül másképp alakultak volna, illetve kevéssé értelmezhetőek a kortárs folyamatok. A hatvanas évekre határozott formát öltő kánon mellett mindebben egyre nagyobb szerephez jut a Balázs Béla Stúdió műhelyében, illetve szellemi környezetében kialakuló „alternatív kánon”, amely a rendszerváltás után immár korábbi elszigeteltségéből kilépve válhat a filmtörténeti tradíció teljes jogú részévé és a kortárs filmművészet alakítójává. A filmzene szerepét kutatja Kathryn Kalinak (a Rhode Island College filmelmélet professzora, a filmzene kutatásának egyik nemzetközi szaktekintélye) Filmzene - Nagyon rövid bevezetés című könyve. Tarantino filmje, a Kutyaszorítóban egyik jelenetének lenyűgöző filmzenei elemzésével kezdi Kalinak a könyvét, hogy aztán olyan általános kérdésekkel szembesítse olvasóját, mint hogy miként és mitől működik (vagy éppen nem működik) egy filmzene. A legfontosabb elméleti kérdéseket is tárgyaló könyv perspektívája a teljes nemzetközi filmes szcénát szem előtt tartja Ázsiától a Közel-Keleten át Európáig és Amerikáig. Vizsgálat tárgyává tesz meghatározó rendező-zeneszerző kapcsolatokat (Alfred Hitchcock és Bernard Herrmann, Akira Kurosawa és Fumio Hayasaka, Federico Fellini és Nino Rota), és bevezetést nyújt a némafilm korának elfeledett zenei gyakorlataiba. Miként Kathryn Kalinak felhívja rá a figyelmet, a filmzene sok mindenre képes a hangulat megteremtésétől a cselekmény fontos dramaturgiai pillanatainak hangsúlyozásán át a képsorokat kiegészítő érzelmi tartalom hordozásáig. Kelecsényi László FilmSZEXtétika címmel írt – saját definíciója szerint – „szexfilm-történeti tanulmánykötetet”, melyben azt vizsgálja, hogyan változtak és formálódtak filmes „erotikus képzeteink” az elmúlt fél évszázadban. A szerző – áll a tárgymutató elején – nem törekedett „tematikus egylényegűségre”, könyvében azokat az idézett vagy hivatkozott műveket és filmeket említette, melyek „minőségi hozzászólást tartalmaznak” a szerelem, a szex, az erotika vagy a pornográfia tárgykörében, és befolyásolták a saját ízlését – írtuk annak idején a könyvről.
Györffy Miklós ismert irodalomtörténész, kritikus és műfordító Ingmar Bergmanról írt monográfiát (Mágia és mesterség - Ingmar Bergman művészete), melyben a 2007-ben elhunyt svéd filmrendező karrierjét, művészetét vizsgálja meg közelebbről. Bergman a negyvenes évektől kezdve folyamatosan készített filmeket és jelentetett meg kisregényeket, amelyek magyarul is hozzáférhetők. Györffy Miklós érzékeny elemzésekkel közelít a Fanny és Alexanderhez, a Suttogások és sikolyokhoz vagy éppen A nap végéhez, sokrétűen értelmezi a filmtörténet e maradandó klasszikusait, amelyek így még inkább befogadhatóvá válnak az olvasók és filmnézők újabb és újabb generációi számára. Ingmar Bergman új és teljes, korszerű pályaképe önálló olvasmányként is megállja a helyét, de a filmek mellékleteként is haszonnal forgatható.
Ha Poirot, akkor David Suchet, mondhatnánk, és mondjuk is. A köpcös belga detektívet számos epizódban alakította már az angol színész, aki Poirot és én című kötetében a karakterrel való kapcsolata mellett több anekdotát, pletykát, történetet is megoszt Agatha Christie-ről, a forgatásokról, a produkció hányattatásairól és a filmek kritikai fogadtatásáról. Naomi Toth az amerikai nagyágyúk közül kettőről, név szerint Robert De Niróról és Quentin Tarantinóról írt egy-egy kötetet. Utóbbiról például ezt írják: "A mozitörténelem legfurcsább fekete báránya annak ellenére lett híres és elismert, hogy nagy ívben elkerülte a filmes és az elemi iskolákat, továbbá nem volt sem gazdag, sem sármos, csak egy priuszos képregényőrült. Ebben a kötetben minden aspektusból megvilágítjuk a század legnagyobb rendezőjét. Megismerhetjük a fiút, akit az anyja gyermekként szült, az apja pedig elhagyott; az élő filmlexikonná vált srácot, aki egy tékában dolgozott; valamint a rendezőt, írót és színészt egy személyben, aki leigázta Hollywoodot, miközben a legnagyobb színészóriások dolgoznak neki. Izgalmas történetek egy csodabogárról, aki frappáns párbeszédekkel, fröccsenő vérrel, női lábakkal, fülbemászó zenékkel és rengeteg káromkodással tette le a névjegyét " Életrajzi és önéletrajzi kötetekből amúgy sincs idén itthon hiány, hiszen az amerikai gigasztár szívtiprótól kezdve (Michael Feeney Callan: Robert Redford), mindenki Piedonéjén (Bud Spencer: 80 év alatt a Föld körül; Különben dühbe jövök) és Mr. Gyalog Galoppon keresztül (John Cleese: Na, szóval) a pőre Emanuelle-ig (Sylvia Kristel: Meztelenül) mindenki megtalálhatja a filmes és könyves kedvencét.
Aki mégsem, annak még mindig ott van Vinnie Jones (Megindító meccs volt - az én sztorim), vagy az isteni Diane (Diane Keaton: Elég volt a bújócskából!).
