Szimler Bálint első fikciós nagyjátékfilmje szeptember 20-án került a mozikba, azt megelőző este egy közönségtalálkozóval egybekötött premier előtti vetítésen lehetett részt venni a Művész moziban. A teltházas vetítést kötetlen hangvételű beszélgetés követte a rendezővel, illetve Osváth Gábor producerrel, és az eseményt Pauló-Varga Ákos filmes újságíró, a Filmhu munkatársa moderálta.
Forrás: Mozinet
Akár a film, a beszélgetés is a film létrejöttének körülményeivel indult. „A magyar filmszakma széleskörű összefogásával jöhetett létre” – látható a felirat az első képkockákon. A Fekete pont állami támogatás nélkül, tizenkilenc producer és tíz, kisebb-nagyobb produkciós cég segítségével készült, akik nem csupán pénzzel, hanem eszközökkel is támogatták a projektet. A stábtagok jelentős része szintén jelképes összegért, vagy pro bono vett részt a forgatáson. Szimler úgy érzi, ez a fajta filmes összefogás túlmutat az ő filmjén: „Sok filmes felismerte, hogy ha nem kizárólag nagy, nemzeti hősfilmeket akarnak csinálni, akkor ez csak az ő hozzájárulásukkal együtt tud megvalósulni. Az egész forgatás olyan volt, mintha egy közös ügyért harcolnánk.” Augusztus elején egy közösségi finanszírozási gyűjtés is indult, hogy a 16mm-es filmre forgatott filmből egy 35 mm-es kópia is elkészülhessen. A kiírt összeg kevesebb, mint egy nap alatt összegyűlt, így a nézőknek lehetősége nyílik 35 mm-es vetítéseken is részt venni.
Pauló-Varga a házalós, amerikai finanszírozási modellhez hasonlította ezt a megoldást, azzal a különbséggel, hogy itt szívességi alapon, kevés pénzből valósult meg a film. Erre Osváth megjegyezte, hogy ez inkább a mecenatúra ritka esete volt, náluk senki sem remélt pénzügyi megtérülést. Egy nézőben felmerült a kérdés, hogy nem válhatna-e ez bevett módszerré a magyar filmpiacon. A két vendég szinte egyszerre vágta rá, hogy esélytelen. „Hosszútávon nem tud működni. Ez inkább menekülőútvonal, mint rendszer” – jelezte Szimler. Azon túl, hogy lelkileg és fizikailag is kimerítő feladat producereket találni egy ilyen filmhez, a legtöbbeknek csak egyszer sikerül egy ilyet megvalósítani. Osváthék felvállalták, hogy a film csupán a kiváltságos helyzetük miatt jöhetett létre, ami egy kezdő filmesnek nem feltétlen adatik meg. Céges háttér, szakmai (el)ismertség és kiterjedt kapcsolati háló segítette a helyzetüket. Sokan például kifejezetten Szimler állandó operatőrtársa, a manapság leginkább Hollywoodban dolgozó Rév Marcell miatt csatlakoztak a projekthez önkéntes alapon is.
Szimler Bálint rendező, Osváth Gábor producer, Lente Viktor hangmérnök és Rév Marcell operatőr / Fotó: Megyeri Dániel
A részben személyes élményeken alapuló történet a Berlinből hazaköltözött tízéves Palkót (Paul Mátis) és a pályakezdő tanárnőt, Juci nénit (Mészöly Anna) követi, akik igyekeznek megbarátkozni a magyar oktatási rendszer működésével. A mozaikos szerkesztésű film lazán összekapcsolódó, humoros epizódjain keresztül a rossz állapotokon túl elavult nézetekre és általánosabb társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet. A rendező kilencévesen költözött haza Amerikából, és az ekkor tapasztalt kultúrsokk azóta is foglalkoztatja. Szimler régóta érlelődő filmjének célja az volt, hogy a számára érthetetlen, de a magyar nézőnek természetes rendszert megmutassa távolabbról, Palkó perspektíváján keresztül. „Így kívülről nézve még jobban rávilágít arra az abszurditásra, ami itthon van.”
Az este egyik központi gondolata az volt, hogy olyan rendszerszintű probléma áll fel – már jóval több, mint tizennégy éve – ahol a diák-tanár-rendszer kapcsolati dinamikák nem képesek a megújulásra. És míg a rendező a kilencvenes években az irracionálisnak tűnő szabályokra, a producer arra csodálkozott rá, hogy a gyermekkori élményei máig aktuálisak, hogy még mindig a Sivatagi Show-t nézetik meg a diákokkal az iskolákban. A kutatómunka és terepszemle során többek közt iskolákat látogattak, beültek órákra, beszélgettek (kirúgott) tanárokkal és szakértőkkel. Megerősítették a feltevésüket, miszerint kevés változott az elmúlt harminc évben, és nem csak a berendezések terén. Ezt az időbeli megrekedtség-problémát akarták filmre vinni, ami látszólag sikerült is. Ennek élő bizonyítéka, hogy körülöttem a moziban a különböző korosztályú nézők egyként oldódtak fel a keserédes nosztalgiában, idősek és fiatalok épp ugyanúgy nevettek a fájdalmasan ismerős hanglejtéseken, helyzeteken, és helyszíneken.
Forrás: Mozinet
A közönség aktivitása nem csak az intenzív reakciókban merült ki: többen kérdeztek, reflektáltak a filmre, sőt egyesek még bele is kötöttek részletekbe. Jelezték, hogy számukra bizonyos jelenetek kilógtak az ironikus hangnemű, alapvetően “kisrealista” epizódok közül. Kiderült, hogy a kritikákban is hasonló vélemények hangoztak el például az elvont Cervantes-darab vagy a szociodrámás szülői értekezlet kapcsán, így az alkotók felkészülten indokolták meg ezeknek a jelenlétét. „Azt gondoltuk, hogy ezek a jelenetek fontosak a film egységét tekintve. Még ha dramaturgialiag meg is akasztanak valamilyen módon, mondanivalójukat tekintve fontosak” – érvelt a rendező.
Osváth és Szimler előzékenyen felhozott még néhány hasonlóan megosztó pontot. Nem, a tanárok eddig nem vették magukra a látottakat, kifejezetten értékelték a szembesítést. Igen, a lekerekítetlen befejezés tudatosan lett így alakítva, ennek a tehetetlen dühnek és az igazságtalanságnak a gesztusát Spike Lee Szemet szemért című filmje inspirálta. Végül, a sokak által hiányolt anyai fellépés azért nem történt meg, mert a gyerekek sok esetben nem beszélnek otthon az iskolában történtekről. A rendező szerint ráadásul „egy gyerek nem feltétlenül tudja, hogy rosszul bánnak vele, ameddig nem szembesítik ezzel. Elfogadja a rendszer működését, belesimul. Egyre durvább dolgok történnek vele, és akkor sem szól. Elég erős párhuzamot lehet vonni a magyar társadalom és a rendszer között.”
Az est utolsó kérdése a Fekete pont nemzetközi fogadtatásra irányult. A Locarnóban bemutatott film egyből három díjat is nyert, köztük a legjobb rendezőnek és legjobb színésznőnek járó elismeréseket. Bár az apró nüanszokat lehetetlen az egyik kultúráról a másikra átfordítani, a nagyközönséggel ennek ellenére is rezonált a film. Átjött a történet és a mögötte álló jelentés is. Osváth Gábor így zárta a beszélgetést: „Minél kevésbé érti valaki ezt a filmet, annál boldogabb országban él.”
A Fekete pont továbbra is látható a hazai mozikban a Mozinet forgalmazásában.
