Magyar mezőny
Ahogy azt mi is megírtuk, a fesztivál egyik legjobban várt eseménye Nemes Jeles László második nagyjátékfilmje, a Napszállta premierje lesz. A Saul fia lenyűgöző, kaotikus látványát a rendező és visszatérő csapata (többek között Erdély Mátyás operatőr és Rajk László díszlettervező) a múlt század eleji, pezsgő Budapestre varázsolja. A világháború felé sodródó, kaotikus Európa, a kalapos lány, Leiter Írisz (Jakab Juli) történetén keresztül szűrődik be a háttérből.
Képkocka a Napszállta című filmből (fotó: CineFest)
Nemes filmje mellett Szilágyi Zsófia Egy nap című első nagyjátékfilmjét is a CineFesten vetítik itthon először - mindkét alkotás a versenyprogramban kapott helyet. A napi rutinban őrlődő magyar anya drámáját még Cannesban láttuk és nem győztük dicsérni hiteles történetét, érzékenységét, remek színészeit, és az aprólékosságot, ahogy a hétköznapokat megfigyeli a és.
A ‘Kitekintő’ szekcióban is feltűnik egy új magyar dokumentumfilm: a Volt egyszer egy téka alkotói a kultikus Corvin téka leköszönése kapcsán beszélgetnek rendezőkkel, színészekkel és sok más emberrel a VHS aranykoráról, a hangalámondásos Alienr-ől és más emlékezetes filmélményekről, amit a videokazettáknak köszönhetnek.
Díjnyertes versenytársak
Nemes Jeles László és Szilágyi Zsófia filmje iszonyú erős nemzetközi mezőnyben száll versenybe: a cannes-i Rendezők kéthete után Miskolcon szerepel például Debra Granik (A hallgatás törvénye) Ne hagyj nyomot! című filmje, egy poszttraumás stresszel küzdő apa és tizenöt éves lánya története, akik békességben, önszántukból élnek egy Portland melletti erdőben. A férfi egyszerűségre, ösztönei élesítésére és túlélésre neveli a lányt, de az egyik gyakorlat során apró hibát ejtenek, ami felborítja a háborítatlan életüket. Csendes családi dráma és hiteles amerikai korrajz a Ne hagyj nyomot!, két döbbenetesen jó színész – a már veteránnak számító Ben Foster és az új-zélandi friss tehetség, Thomasin Harcourt McKenzie játékával.
Szintén Cannesból, a FIPRESCI-díjjal a zsebében érkezik Miskolcra (és ősszel a mozikba is) Lee Chang-dong Gyújtogatók című drámája. A francia fesztivál nem szűkölködött idén a jobbnál jobb ázsiai filmekben, a majdnem 150 perces dráma azonban mind közül kiemelkedett: Murakami Haruki novellája alapján készült történet egy magányos fiú, egy titokzatos lány és egy jómódú férfi összegabalyodását követi. Az alkalmi munkákból megélő Jong-soo beleszeret a gyönyörű Hae-mibe, a lány pedig viszonozza is a közeledését, egy afrikai utazásról mégis a sármos Ben oldalán tér vissza. A féltékenységgel összekovácsolt szerelmi háromszög egy lassan épülő, pattanásig feszült thrillerré alakul át, ami megragadja és még napokig kísérti a nézőjét.
A februári Berlinale óta nem hagy nyugodni minket Erik Poppe Utoya, július 22. című drámája sem, ami a 2011-es norvég terrorcselekményt követi végig egy snittben, egy bátor főhős szemszögéből. Miközben Oslóban bomba robban, a kegyetlen terrorista Utoya szigetére érkezik, ahol válogatás nélkül kezdi gyilkolni az ott táborozó fiatalokat. Köztük van Kaja is, aki a tömeggel együtt próbál menekülni az arctalan gyilkos fegyvere elől, miközben a káosz közepén próbálja megtalálni a testvérét is. 77 percnyni pokol, egy lélegzetvételben bemutatva.
Képkocka az Utoya, július 22. című filmből (fotó: Cinefest)
Érdekes formai kísérlet Timur Bekmambetov Profil című filmje is: egy fiatal újságírónő álruhába bújva akarja kideríteni, hogy miért hagyja el egyre több európai nő az országát és megy feleségül az ISIS katonáihoz. Amy a sztori érdekében hidzsáb alá rejti a haját, Facebookon készít magának egy hamis profilt, likeolja és megosztja amit kell, és hamar fel is veszi vele a kapcsolatot egy angolul remekül beszélő dzsihádista. A film különlegessége, hogy elejétől a végéig egy laptop képernyőjén játszódik: Amy történetét csetelésekből, Skype-hívásokból, Youtube videókból és Google keresésekből ismerjük meg, az eredmény pedig egy izgalmas, fordulatos thriller, ami után sokáig biztosan görcsbe rándul a gyomrunk, ha felcsendül a Skype jellegzetes, csilingelő hangja.
Versenyen kívül, a ‘Kitekintő’ szekció is tartogat érdekességeket: a cannes-i Arany Pálmát elnyerő Bolti tolvajok a japán Koreeda Hirokazu rendezése, megható történet egy szedett-vedett családról, akik a létfenntartás érdekében apró lopásokból, kis csalásokból élnek meg. Az idei év nagy visszatérője Spike Lee, aki a Csuklyások: Blackkklansman című filmjével nagy port kavart Cannesban. A 70-es évekbeli igaz történetében az afro-amerikai nyomozó, Ron Stallworth néhány kollégája és egy alteregó segítségével olyan sikeresen beépül a szépen gyarapodó Klu-Klux-Klánba, hogy majdnem a vezetői pozícióig viszi. A cannes-i visszhangot a filmet záró képsorok okozták, amik elhagyva a fikció világát, a mai Amerika politikai helyzetét zanzásítják pár percben, főszerepben a 45. amerikai elnökkel, Donald J. Trump-pal.
Képkocka a Blackkklansman című filmből (fotó: CineFest)
Magyar és lengyel klasszikusok a reflektorfényben
A versenyzők és kitekintők mellett, a ‘Cineclassics’ szekció részeként két különleges retrospektív-válogatás is helyet kapott a programban. Mint a zsűri elnöke, személyesen is részt vesz a fesztiválon a legendás lengyel filmrendező, Krzysztof Zanussi, akinek három filmjét is műsorra tűzik. A fesztivált az 1984-es A nyugodt Nap éve nyitja meg, a hét során pedig az 1977-es Védőszínek és az 1980-ban készült Konstans is látható lesz a nagyvásznon. A lengyel rendező mellett két magyar alkotó előtt is tiszteleg a fesztivál: a Cineclassics idei programjában Tímár Péter három munkája - a Csinibaba, az Egészséges erotika és a Moziklip is újra látható. Az idei Cinefest életműdíjasa Hildebrand István operatőr lesz, a fesztivál zárófilmjével, A veréb is madár-ral a színes karriert befutó művész előtt tisztelegnek majd.
A Jameson Cinefest teljes programjáért a hivatalos oldalt érdemes tovább böngészni, helyszíni beszámolóink is érkeznek a fesztivál első napjaiban.
