(r.: Hajdu Szabolcs; fsz.: Isaach De Bankolé, Razvan Vasilescu, Török-Illyés Orsolya)
A Délibáb a magyar mozi hagyományait és a western műfaját ötvöző mese a mai Magyarországról, rasszizmusról, egyenlőségről, hatalomról, szabadságról. „Szerintem az egész magyar társadalomra jellemző a messiásvárás, mindenki valami külső segítséget vár, talán már évszázadok óta. Miközben csináltam a Délibábot, elég erősen önvizsgálatra kényszerültem. Rádöbbentem, hogy hogyan élem én az életemet itt Magyarországon, hogy én is csak átkozom a sötétséget, és valami külső segítséget várok, ahelyett, hogy lépnék, hogy nap mint nap megcsinálnám a saját magam kis privát forradalmát. Ha nekem minden nap van valami bajom, akkor ne panaszkodjak, ne a másikat átkozzam, hanem tegyek érte, hogy jobb legyen. Ez az egyébként személyes önvizsgálat útközben elkezdett beszüremleni a filmbe.” - nyilatkozta a film rendezője, Hajdu Szabolcs a Filmhunak. A magyar pusztán játszódó film egy afrikai futballista történetét meséli el, aki menekülni kényszerül a hatóságok elől egy eladott mérkőzést követően. Kritikánkban sokszor megemlítésre kerül, hogy az alkotók hogyan csípték el, és ületttk képbe Tar Sándor novellái ihlette világot: „Hajdu Szabolcsnak elég hozzá egy szigorú tekintetű elefántcsontparti focista, aki rosszkor van rossz helyen. Francis egy bundabotrány következményei elől menekül a nagy magyar pusztába, menekülése során pedig két új skillt kell elsajátítania. A kisvasútvezetést és az emberismeretet. Előbbibe hamar belejön, ám utóbbiról van még mit tanulnia, mert akit ő megmentőnek gondol, arról hamar kiderült, hogy pitiáner bűnöző. Emberei veszélyes hulladékok, és már kevésbé veszélyes hullák eltüntetésével tesznek szert egy kis mellékesre, a törvény elől a tanyára menekülő számkivetettekre pedig mindig ugyanolyan sors vár – rabszolgaság.”
Fehér Isten
(r.: Mundruczó Kornél, fsz.: Psotta Zsófia, Zsótér Sándor, Thuróczy Szabolcs, Gálffi László)
A legrégebbi szövetségek is felbomolhatnak. A hosszú békét is követheti háború. Az ember legjobb barátja a kutya: de ha rosszul bánik vele, a hű társ a gazdája ellen fordulhat. Így is tekinthetünk Mundruczó Kornél filmjére, de a rendező sokkal mélyebb parabolát vitt vászonra utópisztikus, kutyás filmjében. “Mi lenne, ha csinálnánk egy partizánfilmet, nagyon pici költségvetéssel - egy kutyáról.” - elevenítette fel a kezdeteket a rendező, Mundruczó Kornél a Filmhunak adott interjújában. “Megírtuk a forgatókönyvet és kiderült, hogy egyáltalán nem egyszerű kutyákkal forgatni, és nem várt módon egy sokkal költségesebb dolog lett, mint amire én gondoltam, de hirtelen nagyon nagy nyitottság volt rá.” A Fehér Isten történetének minden pillanat aktuális. Igaz, fiktív történetről van szó, azonban alkotóelemei, egyenként nem is állnak oly távol a valóságtól… „A kiskamasz Lili (Psotta Zsófia) elvált szülők gyereke, amikor anyja hosszabb időre, külföldre utazik, rég nem látott apjára bízza a lányt és Hagent, szeretett kutyájukat, azt azonban egyikük sem tudja, hogy a keverékekre az állam különadót vetett ki, ezért a jámbor tekintetű ebtől az apa minél hamarabb megszabadulna. A sikeres akció után két szálon futó történetben kísérhetjük végig, ahogy Lili egyre «kezelhetetlenebb» lesz, illetve ahogy elszabadul a pokol és a korcs kutyák hada.” - írtuk kritikánkban.
Napló gyermekeimnek
(r.: Mészáros Márta; fsz.: Czinkóczi Zsuzsa, Anna Polony, Jan Nowicki, Bánsági Ildikó)
Juli, a kamasz lány kisgyerekként a Szovjetunióban vesztette el szüleit. 1945 után hazatér több magyar emigránssal együtt, és emigrációs társukhoz, Magdához költöznek, aki most magas beosztásban van. Magda merev és bizalmatlan, átragadt rá a pártban uralkodó hangulat, Juli nehezen viseli vele a közös életet, és egyetlen kikapcsolódása a mozi. Szívesen van együtt a szabadgondolkodású rokonnal, Jánossal, aki a kitörési lehetőséget biztosítja nyomasztó világából. Mészáros Márta filmje egy olyan darab, amely bátran és izgalmasan nyúlt hozzá a rendszerváltás előtti, kényelmetlen, politikai kérdésekhez: „A Napló-trilógia gyerekfilm, kamaszfilm, történelmi film és szerelmes film. Csikorgóan, néha kellemetlenül igaz hangszerelésben. Nem véletlen, hogy az 1956-al foglalkozó harmadik darabját egy jó ideig nem mutatták be. Igaz film, történelem emberléptékkel. Ha a mai vagy későbbi nemzedék meg akarja érteni – vagy inkább átérezni, átélni – a szocializmus, a kommunizmus hitére felesküdő, majd saját életükkel, vétkeikkel és tragédiáikkal szembenéző, végül mégis az igazságig eljutó, a valóságból vett esendő hősök sorsát, ez a film katartikus élmény lehet.” - írtuk filmelemzésünkben.
VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
(r.: Reisz Gábor; fsz.: Ferenczik Áron, Horváth Miklós, Györiványi Bálint, Jakab Juli)
Ebben a filmben bizony VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan… Nem csak a rendező személyes története, a film keletkezésének körülményei és a megvalósítás tér el a konvencióktól. Az alkotás óriási sikert aratott mind a szakmai, mind pedig a közönség köreiben. „Jártam a városban és kis füzetekbe írogattam fel azokat a dolgokat, amiket észrevettem, vagy eszembe jutottak. Ez a film a BKK járművökön íródott.” - osztotta meg velünk Reisz Gábor a budai Bambi bisztróban ülve. A filmben megtaláljuk mindazt, ami egy 21. századi fiatalt foglalkoztat: barátok, szerelem, munka, család, utazás, de a rendező mégsem vállalta túl magát, a saját keretein belül dolgozott végig. "Kis költségvetésből, barátok segítségével, gerillamódszerekkel készült Reisz Gábor diplomafilmje, mely minden nagy tanulság erőltetése nélkül szól lebegésről és sodródásról, és amelyben a szürrealitás nem csak humoros, hanem mindennapi is. „Én vagyok Áron” – alighanem ez lesz sokak első gondolata a filmről kisétálva. Szinte mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, hogy nem csak nem tudtuk, de egyáltalán nem is akartuk senkinek elmondani, hogy mihez fogunk kezdeni, akit pedig szülei és barátai is rendre noszogatnak, hogy ugyan, mostanra már igazán összeszedhette volna magát, az még inkább együtt fog érezni a VAN főhősével. Pláne, ha véletlenül éppen budapesti a néző, és néha a hetedik kerületben éli társasági életét.”
Utóélet
(r.: Zomborácz Virág; fsz.: Kristóf Márton, Gálffi László, Petrik Andrea, Csákányi Eszter)
Mindenkinek van elszámolnivalója a szüleivel. Már a film forgatásakor is nagyon erősen sejteni lehetett, hogy ez egy rendhagyó szülő- gyerek szembenézési film lesz. “A történet középpontjában egy lelkészcsalád, közelebbről a lelkész apa és a fia kapcsolata áll – de rendhagyó módon az apa halála után. A fiúnak rá kell jönnie, hogy mi tartja apja idegesítő szellemét a földi síkon. Segítséget kér egy médiumtól, akinek az útmutatásai alapján hozzálát, hogy megkeresse az elrejtett kincset, végrehajtsa a bosszút és megoldja az elmulasztott feladatokat, és ezzel felszabadítsa a kísértetet. Ez a sajátos gyászmunka végül az egész család életére hatással lesz.” - áll a film szinopszisában. A kezdet kezdetén tudtuk, hogy nem Budapesten akarunk forgatni, mert ez nem egy urbánus történet, hanem egy kisebb közösség története. Mindenképpen olyan helyszínt akartunk keresni, ahol tudunk támogatót találni - így lett a pécsi filmalap az egyik partnerünk.” A film rendezője forgatókönyvíró szakon végzett, írt sorozatokat, rendezett kisfilmet, első nagyjátékfilmje, az Utóélet pedig megjárta a Berlinalét és Karlovy Varyt is. A premier előtti izgalomról, a felnőtté válásról és a szarkazmus hátrányairól is beszélgettünk Zomborácz Virággal.
Ének a búzamezőkről
(r.: Szőts István; fsz.: Görbe János, Szellay Alice, Bihari József, Bánhidi László)
A háború a falvak életét is feldúlta. A férfiak távollétében a földeken az asszonyok és az öregek végeztek minden munkát. Az orosz hadifogságból hazatért Ferenc a szomszéd tanyán találja meg a kisfiát, akit édesanyja halála óta a férfi földije és katonatársa, Rókus családja nevelt. Most tőle tudják meg a szomorú hírt: együtt szöktek meg a fogságból, de Rókus útközben meghalt. Ferenc és Rókus özvegye, Etel lassan, szemérmes tartózkodással összemelegszenek. Boldogságuk azonban nem lehet tartós, mert a férfi szörnyű titkot őriz a szívében. „A tavaly restaurált Emberek a havason után, idén elkészült Szőts István másik remekműve, az Ének a búzamezőkről felújított változata is. A filmet annak idején maga Rákosi Mátyás tiltotta be, narodnyiknak, vallásosnak bélyegezve, mert egy búzaszentelő körmenet látványával indult, ahol még a Miatyánkot is elénekelték. A bemutató előtt a film valamennyi kópiáját lefoglalták, és néhány vetítéstől eltekintve hosszú évtizedekre páncélszekrénybe zárták. „Rövid ideig tartott a vetítés, mert Rákosi az első képsorok után felkelt és tüntetőleg elhagyta a termet…” hallottuk Szőts István visszaemlékezését, amit egy 1988-ban adott interjújából játszottak be a múlt heti díszbemutató előtt, az Uráni moziban megtartott beszélgetésen.” - írtuk a megjelenéskor.(Ide kattaintva olvashatod a teljes cikkünket a DVD bemutatóról.)
Liza, a rókatündér
(r.: Ujj Mészáros Károly; fsz.: Balsai Mónika, David Sakurai, Bede Fazekas Szabolcs)
Amikor a Filmhu a Liza, a rókatündér forgatásán járt, olyan úgy éreztük, mintha álomvilágba csöppentünk volna. Nem is csoda, hogy kíváncsiak voltunk, mi ihlette ezt az egyedi, különleges és elragadó világot, meg persze a bájos történetet, ezért az Ujj Mészáros Károllyal készített interjúnk során erre alaposan ki is tértünk.: „Kerestünk drámákat is a netről, és így találtunk rá Pozsgai Zsolt: Liselotte és a május című darabjára, amiben egy nővérke udvarlói mind meghalnak. Innen jött ez az abszurd, groteszk elemelt motívum, ami sok mindent beindított bennem, ebből írtam meg az első treatmentet, még 2007-ben. Ahogy aztán elkezdett fejlődni a történet, bizonyos mértékig még abszurdabbá vált ez a kiindulópont, és egy idő után már annyira meseszerű lett, hogy azt gondoltam, most már tegyük teljes mértékben egyértelművé. Kezdődjön úgy, mint egy mese és legyen olyan a vége is. Ez egy abszurd párválasztási mese. Hegedűs Bálinttal írtuk a forgatókönyvet öt éven át, szabadasszociációs őrületeinknek köszönhetően belejött ez a rókatündér vonal, és a japán popénekes.” Mindez nem jöhetett volna létre azonban, ha a film központi karakterét nem egy olyan színésznő alakítja, aki tökéletesen tud azonosulni ezzel az egzotikus szereppel. "Gyerekkorom óta vonzanak a boszorkányok, sokkal jobban, mint a királylányok" - mesélte Balsai Móni. A szemünk elé táruló világgal nem igazán tudtunk betelni, ezért külön kiemeltük a Lizáról szóló kritikánkban. „Egy erősen stilizált, valós és mesebeli elemeket vegyítő világ ez, amely egyszerre idegen és ismerős. A jobb napokat látott polgári otthonok lelakott eleganciája, a retró enteriőrök hangulata, a hétköznapi történésekbe beleavatkozó szellem és a japán mítoszok légies képei valami egészen furcsa, szürreális egyveleget képeznek, amely radikálisan eklektikus, mégis egységes és nagyon erős atmoszférát teremt.”
Szabadesés
(r.: Pálfi György; fsz.: Molnár Piroska, Benedek Miklós, Tenki Réka, Trill Zsolt)
A Szabadesés szintén egy olyan magyar film, melyet már a készülésétől kezdve testközelből követtünk nyomon. Amikor a forgatáson jártunk, megtudtunk jó néhány kulisszatitkot a történetről és a keletkezés körülményiről: „Először azt gondoltam, hogy egyetlen helyszínen játszódó, kevés szereplőt mozgató történet kell, de végül abból indultunk ki, hogy két napja minden színésznek van, ennyi időre nem okoz nehézséget elszakadni a színházi és egyéb elfoglaltságoktól, még ha az utolsó pillanatban érkezik is a felkérés. Úgyhogy végül hét rövidfilm lett belőle összefüggő keretben: furcsa kis szorongástörténetek." Kritikánkban kitértünk a sztori különlegességére: „Szkeccsfilm ez is persze, különböző szürreális élethelyzeteket felvonultató laza társas(házi)utazás, ahol olyan Szomszédok ülik groteszk torukat, akiket már Lenke néni megnyugtató mosolya sem kísért. Minden ajtó egyedi, különbejáratú, amely olyan sajátos vágyakra és félelmekre nyílik, amelyek természete az ösztönök szintjén feltétlenül összeér. Lakik itt szantálillatú materialista, kényszeresen steril pár sok bogárral, hiperaktív sitcom trió még a bogaraknál is több színnel, készséges angyalcsináló mester, és valahol a legfelső lakások egyikében mindannyiunk gyerekkori réme, maga a szőrös, fújtató szörnyetegekkel tarkított vaksötét.” Aztán volt szerencsénk a rendezővel interjút készítenünk, aki még többet mesélt a különös támogatáásal készült alkotásról: „Még egy éve sincs, hogy Pálfi Györgyöt megkereste a dél-koreai Jeonjou International Filmfestival, hogy készítsen filmet a támogatásukkal. Azóta a Szabadesés a Karlovy Vary filmfesztiválon három díjat is nyert, csütörtöktől pedig a hazai mozikban látható. Társadalmi erkölcsökről, isteni segítségnyújtásról és új filmtervekről beszélgettünk a rendezővel.”
Szirmok, virágok, koszorúk
(r.: Lugossy László; fsz.: Cserhalmi György, Malcsiner Péter, Grazyna Szapolowska)
Lugossy László berlini Ezüst Medve-díjas filmje a világosi fegyverletétel után játszódik. Majláth Ferenc huszárfőhadnagyot büntetőszázadba sorozzák be, miután parancsnoka, az Ezredes megszökött. Két év után a hatalmat kiszolgáló, befolyásos Heinrich nagybácsi közbenjárására leszerelik. Otthon apátiába, passzív rezisztenciába süllyed, mígnem egy családi keresztelőn összetűz jótevőjével. Még aznap felbukkan a titokzatos Ezredes, Kossuth ügynöke, aki az ellenállást szervezi. Víziójában sejtekből, szirmokból, építi föl az ellenállás nagy virágait. Másnap az egész családot letartóztatják.
Egy erkölcsös éjszaka
(r.:Makk Károly; fsz.: Psota Irén, Makay Margit, Cserhalmi György, Tarján Györgyi)
Kelepei Jenő, a bohém diák egy átmulatott éjszaka után elhatározza, hogy beköltözik Mutter bordélyházába. Amikor a fiatalember aggódó édesanyja váratlanul megérkezik vidékről, a Főnökasszony villámgyorsan úrilányok panziójává alakítja át a házat. A Hunyady Sándor műve nyomán készült film 1978-ban a Magyar Filmkritikusok díját nyerte, Makay Margit a legjobb női alakítás díját, Tarján Györgyi pedig a legjobb női epizódalakítás díját kapta. Makk Károly nemrég múlt 90 éves, mi is kikérdeztünk a múltról és a jövőről: "Mindig kóvályog valamilyen elképzelés körülöttem, vagy velem kapcsolatban. Felmerült például, hogy meg kellene próbálni az Egymásra nézve filmem mai verzióját, elsőre egyszerűnek tűnt, de annyira más volt annak a légköre, meg ez a mostani, hogy ez már egy másik film lenne, sokkal nyersebb. Nem azért mert nem tudnám megcsinálni, ha egy másik téma lenne, de erre még egyszer már nem áll rá a kezem."
