2026 utolsó nyári meleget idéző napján lépünk be a Sugár Mozi előterébe, ahol karácsonyfák és ünnepi díszek között Nagy Zsolt, azaz Tamás és filmbeli gyerekei, Ábel és Petra (Reschofsky Samu és Máté Johanna) épp a büféből távoznak. „Eljövünk a gyerekekkel moziba, kicsit lazítani szeretnénk, de nem úgy sikerül” – meséli a jelenetről Nagy Zsolt a Filmhunak.
Nagy Kálmán rendező A Borbély család szégyene című film
forgatási szünetében
(Fotó: Barakonyi Szabolcs)
Egy csomó mániákus ember összejött a nemzetközi koprodukcióban készülő filmben, sorolja: a fővilágosító (Dani ‘Delight’ Vékony), az operatőr (Johannes Hoss), a hangosító (Jakob Mäsel), és persze a rendező. „Ez életem munkája” – ezt már az ebédszünetben árulja el. „Ötvenéves koromra eljutottam oda, hogy olyan filmet forgatok, ami az álmom volt. A rendező, a forgatókönyv, a színészek, az egész csapat ennek a része. Én most megkaptam ezt.”
A családi dráma főszereplői, Tamás és Éva, valamint három gyerekük élete hirtelen hullik darabokra, amikor szembe kell nézniük az erőszakos tett következményeivel.
Nagy Zsoltnak borsódzik a háta
Nagy Kálmán – akit korábban csak Haneke magyar tanítványaként emlegettünk – sok éve van barátságban Nagy Zsolttal, elmondása szerint ezt a szerepet kifejezetten rá írta. „Öt-hat éve beszélgetünk rendszeresen, tulajdonképpen már akkor elkezdtük ennek a filmnek az előkészítését. Azóta ez már több is, mint munkakapcsolat – nagyon mély barátság. Van egy kettős jelenetünk Sáfrány Ágostonnal, abban benne van hat év. Kicsit borsódzik is a hátam most, hogy belegondolok” – avat be Nagy Zsolt, és azt is elmeséli, a rendezővel hosszú ideje megosztják egymással, ha valamilyen jelentősebb élmény éri őket.
A gyerekszereplőkkel való munkáról Nagy Kálmán mesél: „Mindhármukkal nagyon különböző módon kell dolgozni, kommunikálni. Ágoston tinédzser, 16 éves, Samu 11, Johanna pedig 5. A felkészítésüket már a forgatás előtt megkezdtük, és fokozatosan haladtunk velük az egyre intenzívebb jelenetek felé. Fontos volt, hogy mire elkezdünk forgatni, a legtöbb helyzet érzelmileg ismerős legyen számukra. Több family time programot szerveztünk, együtt játszottunk, így összeszokhattak Zsolttal és Emőkével is. Ebben a folyamatban részt vett Muhi Zsófi castingrendező is, aki végigkíséri a gyerekeket ezen az úton: segíti őket a készülésben, és a felvételek előtt átveszi velük a szöveget. Az érzelmileg megterhelő jelenetek miatt pszichológus is jelen van a forgatáson, aki szakmai támogatást nyújt a gyerekeknek, amennyiben erre szükség van” – mondja.
Ismerjük meg Borbélyékat!
Hogy kik is Borbélyék, ebbe már Pál Emőke vezet be bennünket, aki Tamás feleségét, Borbély Évát alakítja. „Úgy képzelem, ez egy fiatalkori szerelemből kialakult kapcsolat. A tragédia, ami történik, nem választja szét őket, mert van egy nagyon mély szövetség köztük. De nyilván eltávolodnak egymástól, nagyon sok konfliktus kialakul, elmagányosodnak. Mégis van egy alap, ez megmarad köztük.”
Borbélyéknak három gyereke van, közülük a legidősebbet játssza Sáfrány Ágoston, akit korábban Sós Bálint Dániel Minden rendben című filmjében láthattunk, azóta pedig szinte már felnőtt lett. „Ágoston egy elképesztően érzékeny fiú, nagyon-nagyon mély érzésekkel, amiket csodával határos módon könnyen tud előidézni” – meséli a rendező.
Sáfrány Ágoston és Hajdu Szabolcs
a Minden rendben című film forgatásán (fotó: CineSuper)
Nagy Zsolt egészen más szemszögből világítja meg a történetet: „Valójában számomra ez a film a következményekről szól. Hogyan kezelik az esetet a szülők, a kisváros, mibe keverednek bele a gyerekek. Nagyon erős alapkérdés mozgatja a történetet. Egy aprónak tűnő mozzanatból indul ki minden, de az események olyan irányt vesznek, amelynek a hatásai egyre messzebbre gyűrűznek.”
Arról szól, hogy hogyan bánunk a gyerekekkel
Aki szeretne többet megtudni arról, mit is várhatunk a Borbélyéktól, az itt rögtön meg is nézheti a rendező 2022-es filmjét, Az utca másik végét. Itt a két főszereplő szintén Nagy Zsolt és Sáfrány Ágoston, ők csengetnek be a Borbély nevű családhoz, hogy megpróbálják rendezni, ami a gyerekek között történt. A névegyezés nem szándékos: a két családnak nincs köze egymáshoz, de mindkét történet középpontjában olyan iskolai konfliktus áll, ami több szálon mozgatja a feszültséget.
„Mindkét filmben visszaköszönnek azok a témák, amik engem alkotóként különösen foglalkoztatnak: az elkövetői és áldozati szerepek közötti határterületek, valamint a gyerekekkel való bánásmód. Mivel Ágostonnal már dolgoztam korábban, ezért őt végig szem előtt tartottam – még a könyv írása közben is egy olyan fiút képzeltem el, mint ő. Két éve behívtam egy próbafelvételre, de akkor még túl fiatal volt erre a szerepre. Folytattuk a szereplőválogatást, amiben Steinhauser Andrea volt a segítségünkre: az ő közreműködésével több száz gyereket néztünk meg. Azonban ahogy a projekt haladt előre a fejlesztés és a finanszírozás során, Ágoston végül belenőtt a szerepbe. Nagyon boldog vagyok, hogy az élet ezt így intézte, és hogy újra együtt dolgozhatunk. Rendkívül tehetséges és végtelenül érzékeny fiatal színész.”
Meg kell koreografálni az egészet
„Amennyire csak lehetséges, igyekszünk minél pontosabban előkészíteni a jeleneteket” – mondja a rendező, amikor a forgatás aktuális hangulatáról faggatjuk. „A mai nap nagyon izgalmas, ugyanis egy hosszú követős beállítást veszünk fel gyerekszereplőkkel, sok statisztával és összetett kameramozgással. Nagy figyelmet fordítunk ezeknek a mozgásoknak a megtervezésére. Rendkívül fontos az időzítés és a tempó, hiszen, ha bármilyen hiba becsúszik, akár a legvégén, kezdhetjük elölről az egészet. Ezek a hosszú beállítások lehetőséget teremtenek a színészeknek arra, hogy valós időben, megszakítások nélkül építsék meg a belső folyamatokat.”
Hogy milyen mindezt színészként átélni? „Mindent belerakunk. Ennyire akkurátus rendezővel még nem találkoztam” – mondja Nagy Zsolt. „Nekem ez többről szól, mint egy egyszerű film. Ha nem történik velem ezután semmi, én akkor is megkaptam ezt a munkát, akár be is fejeződhetne itt. Így is vagyok benne, nem érdekel, hogy mennyi energiát emészt fel, és hogy tényleg néha széttépnénk egymást a feszültségtől.”
Pál Emőke A Borbély család szégyene című film
forgatási szünetében
(Fotó: Barakonyi Szabolcs)
„Korábban nem tapasztaltam ilyet, hogy valamit ennyiszer fel lehet venni. Vannak jelenetek, ahol ez nagyon előnyös, mesélek egyet” – kezd bele Pál Emőke is. „A film egyik első jelenetét a forgatás legelején vettük fel: megérkezik a család haza. A feleség, akit én játszom, vállalkozó, van egy vegyesboltja. Megérkeznek az áruval, történik mindenféle, az egyik gyereknek ez a baja, másiknak az a baja, jönnek-mennek, családi életkép. Kipakolunk a családi autóból, helyére tesszük a rizst, mindenféle árut.
A forgatás előtt talán egy napot próbáltunk, és emlékszem, megfogtam ezeket a tárgyakat, és éreztem, hogy én úgy vagyok, mint aki életében először fogja meg ezeket a tárgyakat ilyen céllal. A sok ismétlés végére pedig éreztem, hogy úgy teszek-veszek, úgy mozgok abban a térben, hogy az már nem díszlet, a tárgyak nem kellékek, tényleg úgy viszonyulok hozzájuk, mintha ezt csinálnám évek óta. Szóval nagyon előnyös, ha van időm valamin ennyiszer végigmenni, ilyen alaposan kidolgozni.”
Ne történhessen meg még egyszer, hogy fejbe rugdalnak egy gyereket a napköziben
„Van egy szembesítés a film elején a jegyekkel kapcsolatban – neked nincsen más dolgod, csak az, hogy tanuljál, mondja az apa. Egyébként kicsit poszttraumatikus is az egész, mert az én apám pontosan ugyanezt csinálta velem, jó szándékból – a legjobbat akarta belőlem kihozni” – mesél már személyes emlékekről Nagy Zsolt.
„Nekem nagyon megterhelő ez a szerep, folyamatosan azonosulok az apaszereppel. Nem ennyire durva, de hasonló helyzetben voltunk már mi is, amikor bullyingolták a gyerekemet az iskolában, ahová jár. Megverték, megrugdosták a földön. Hogy akkor mit éreztem? Belőlem ez azonnal az agressziót hozza ki, hirtelen haragú ember vagyok, vannak feszültségkezelési gondjaim, az első reakcióm természetesen az volt, hogy gyilok, halál, tűz – meg kell ölni, el kell pusztítani, fel kell gyújtani. Aztán egész éjszakás hánykolódás után odáig jutottam, hogy csak és kizárólag szeretettel lehet megoldani ezt a kérdést.”
Kép Az utca másik vége című filmből
Pál Emőke ugyan nem ötgyermekes szülő, mint Nagy Zsolt, de hasonlóan gondolkodik a szerepről, mindketten összetetten látják a szülői dilemmákat: „Nyilván egy anya ebben a helyzetben arra gondol, hogy elszúrta a gyereknevelést. Én közben mégis arra törekszem, hogy egy jó anyát játsszak el. Persze nem sikerül neki minden annyira jól, ettől életszerű.”
Nagy Zsolt pedig elárulja azt is, végül saját magánéletében hogyan rendezte a konfliktust: „Be kell menni az iskolába, a helyzettel szembesíteni kell az oktatókat, vizsgálódni, ez egy hosszú folyamat. Meg kell kérni az összes szülőt, hogy találkozzunk, pszichológus segítségét kell igénybe venni. Minden követ megmozgattam, hogy üljünk le, legyen egy vezetője ennek a beszélgetésnek, és beszéljük át, hogy miért történhetett ez. Hogy ne történhessen meg még egyszer, hogy fejbe rugdalnak egy gyereket a napköziben. Meg voltak döbbenve a tanárok, hogy milyen nyugodt vagyok – nem ezt várták, azt várták, hogy bemegy majd a szülő, és elkezd ordítani, mint az állat. Általában ez is történik egy ilyen esetben – számon van kérve mindenki.”
A szereplők rohannak tovább, Pál Emőke fejben már a családi autó vezetésére készül, végzett a stáb a Sugárban. A Borbély család szégyene pedig majd 2027-ben érkezik a mozikba.
Az osztrák-magyar-lengyel-svéd- koprodukcióban készülő film producerei Andi G. Hess és Johannes Schubert (Schubert), Iványi Petra (Lupa Pictures), Marta Bródka (Lumiere de Cinema), Erik Hemmendorff (Plattform Produktion), valamint Kristina Börjeson (Film i Väst).
Címlapon: Nagy Kálmán. Fotó: Barakonyi Szabolcs
