filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?

Nagypál Orsi: Ez a film a London Film Schoolnak készült, mint a vizsgafilmem, MA Filmmaking szakra. Eredetileg egy nyári story-n kezdtem el dolgozni, de kifutottam a jó időből. Így át kellett állnom a Paktumra, hiszen az javarészt belsőben játszódik. Régóta érdekel a sztriptíz bárok világa, az, hogy mennyire elfogadottá, „normálissá” vált mára Magyarországon az erotikus iparban dolgozni. Amikor Lovas Balázstól hallottam egy ismerőséről, aki „kettős életet” élt, találkoztam vele, elkezdtem a forgatókönyvön dolgozni. Aztán Péterfy Bori elvállalta a szerepet, és tudtam, hogy meglesz a film. Nélküle nem álltam volna neki.

filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?

N.O.: Még a reklámos karrieremből ismertem sok producert és operatőrt - azokat kértem fel, akikkel baráti viszonyban is voltam: Perlaki Zsuzsit és Szecsanov Martint. Ők aztán hozták a többieket. Mindenképpen profi stábbal akartam dolgozni a London Film School diákstábos forgatásai után, hogy lássam, mennyire tudok helytállni.

 

nagypal_paktum_int_sz

 

filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?

N.O.: Az iskola adta a költségvetés egy részét, ami sajnos azonban nem volt elegendő, így a saját gyártócégünket is be kellett vonni.

filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?

N.O.: Az egész, úgy ahogy van! Példásan zökkenőmentes forgatás volt, pedig 18 oldalt kellett felvenni 3 nap alatt. De mind a stáb, mind a színészek igyekeztek a legtöbbet kihozni magukból, ez nagyon jól esett. Bori állati profi volt és nagyon jó fej. Az is vicces volt, ahogy az egész stáb fél nap alatt összehaverkodott a helyi táncoslányokkal, akik statisztaként szerepelnek a filmben, és már a második nap senkit nem érdekelt, hogy ki félmeztelen, ki nem.

Ez ugyan nem a forgatás alatt történt, de azt hiszem mind a színésznőknek (Péterfy Bori és Pálmai Anna), mind nekem óriási élmény volt Pirner Almával, a rúdtáncvilágbajnokkal dolgozni a táncjeleneten. Őt kértük fel koreográfusnak és tánctanárnak, és nagyon élveztük az óráit, baromi jó fej és vérprofi. A színésznők brutális napirendjei miatt volt, hogy éjfélkor kellett Almánál próbálnunk, de még ezt se bánta, beleadott apait-anyait.

filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?

N.O.: Igazából nem volt semmi rossz élmény. Mondjuk az utolsó, azaz a harmadik napon, amikor a privátszobás jelenetet vettük fel, egy másik helyzszínre költöztünk. Egy töküres, használaton kívüli bárba, amit fél éve nem is fűtöttek. Mi viszont 2009 januárjának leghidegebb hetében forgattunk, kint mínusz 15 fok volt, és bent se sokkal több. Három óránk ment el azzal, hogy mindenhonnan összeszedett mobil fűtőtestekkel „élhetővé” tegyük a szobát. De aztán csodák csodája, még így sem kellett túlóráznunk.

filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?

N.O.: Minden érdekel. Természetesen az összes kisfilm. Játékfilmek közül mindegyik, amit még nem láttam, de főleg Hajdu Szabolcs új filmje.

filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?

N.O.: Annak is nagyon örülök, hogy mindkét kisfilmem bejutott.

 

 

filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?

N.O.: Amikor vágóképeket vettünk fel, megkértük a bár igazi táncoslányait, hogy nyomjanak egy „laza, unott” lapdance-t a statiszta-közönségnek. Ők viszont óriási show-t csináltak, mindenkinek leesett az álla, majd végén az operatőrünk, Martin azt mondta: Huh, hát ebbe még a kamera is belepirult. (REDre forgattunk)
{extrainfo}
filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?

N.O.: A rúdtáncjelenet. Az össz-vissz három napos forgatásból több, mint egy fél napig a táncot vettük, eredetileg sokkal hosszabb volt a koreográfia. A végére mindkét színésznő kikészült fizikailag és tele voltak kék-lila foltokkal, de remekül csinálták.

filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?

N.O.: Bármelyiken, de sajnos egyikre se jutott be, ahova idáig a suli nevezte.

filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?

N.O.: Már kevésnek is örülök, pláne, ha tetszik nekik. Rövidfilmről van szó, nincsenek illúzióim a nézőszámmal kapcsolatban.

filmhu: Mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?

N.O.: Hogy meglepően sokan tolonganak még a rövidfilmes blokkok vetítésein is. És hogy mindenki ismer mindenkit.