Április 9-ére, hétfőre a Mafilm Rt igazgatósága rendkívüli ülést hívott össze az ÁPV Rt. felszólítására. A Mafilm Rt kisebbségi és a Mafilm Befektetési Kft tulajdonosa a következő napirendi pontok megtárgyalását kérte:
1. a jelenlegi igazgatóság visszahívása, és az új igazgatóság megválasztásának kiírása
2. a jelenlegi vezérigazgató visszahívása, és új vezérigazgató megválasztásának kiírása
3. a Mafilm alapító okiratának módosítása
A hétfőn megtartott hat órásra nyúlt ülésen Sipos Kornél, a Mafilm jelenlegi vezérigazgatója bejelentette lemondását. Három indokot nevezett meg ez ügyben. Egyrészt az ÁPV Rt. meghívóját, melyből kiderült, hogy az ÁPV Rt. nem vele képzeli el a Mafilm jövőjét. A második indok, hogy Sipos két fontos kérésére kapott nemleges választ az ÁPV Rt.-től. A harmadik ok lelki jellegű: Sipos négy éve kezdte el a Szabó Ildikó rendezte Chacho Romot, a távozó vezérigazgató most szeretne visszatérni a független producerkedéshez, és befejezni a filmet.

- A nem bennfentesek számára Sipos Kornél neve a Mafilm új vezérigazgatójaként, ill. a Hídember lemondott producereként lett mind ismertebbé. Ez a folyamat most látszik csúcsosodni…
- A kettő nem esett egybe. Tavaly július 5-én lettem én a Mafilm vezérigazgatója, és rá majdnem egy évre, idén március 11-én adtam vissza a Hídember vezető produceri megbízását. A Mafilm és a Hídember között talán annyiban lehet párhuzamot vonni, hogy a Mafilm vezérigazgatói pozíciójáról való lemondásom, és távozásom a Hídemberből időben nagyon közeli, alig egy hónap van a két időpont között, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy a két ügynek nincs köze egymáshoz. A Mafilm vezérigazgatói posztjáról azért mondok le, mert két héttel ezelőtt az igazgatóság elnöke kapott egy olyan értelmű levelet az ÁPV Rt.-től, a Mafilm Rt. kisebbségi tulajdonosától, hogy hívjon össze a Mafilm igazgatósága közgyűlést, melynek a második napirendi pontja a vezérigazgató visszahívása. Ezt én arra utaló magatartásként éltem meg, hogy az ÁPV Rt. mással szeretné folytatni azt a munkát, amit a Mafilmben elkezdett, és mivel engem ők neveztek ki, úgy érzem, hogy bármikor megvan a joguk arra, hogy leváltsanak. Ezt megelőzendő döntöttem úgy, hogy elhagyom ezt a pozíciót.
- A Mafilmet megelőzően már tizenegy éve a filmszakmában dolgoztál. Hogy kerültél kapcsolatba a filmmel?
- Az első, amiben életemben dolgoztam, az Szabó István Találkozás Vénusszal c. filmje volt, ahol Glenn Close sofőrje voltam. Ezután elkerültem nagybátyámhoz, a Focus Filmhez. Itt először felvételvezetőként, majd gyártásvezetőként dolgoztam. Reklámfilmeket és Magyarországon forgatott külföldi szervízmunkákat végeztünk. Aztán elkerültem a Teleshop Kft.-hez, ahol megpályáztunk egy barátommal egy kábeltelevíziós csatornát. Itt egyórás teleshop programokat készítettünk, aminek az volt a célja, hogy a nálunk látott termékeket a nézők telefonon meg tudják vásárolni. Ezalatt az időszak alatt készítettem el az első, Bukfenc c. filmet, amit Payer Róbert rendezett. Ez egy századeleji Franciaországban játszódó érzelmes, szép történet, nagyon-nagyon kedvelem. A Teleshop Kft. után Peták Nórával közösen megalapítottam az első saját filmes cégemet, amit Laurinfilmnek hívtak. Forgatókönyveket gondoztunk, illetve reklámfilmeket készítettünk, és idealistaként a reklámfilmek hasznát játékfilm-forgatókönyvekbe öltük. Később Jennifer Websterrel kiegészülve a Laurinfilmet új profillal, Pioneer Productions néven újraindítottuk. Meggyőződésem, hogy ez jelenleg az ország legjobb független reklámfilm-gyártó produceri irodája. A Pioneertől én elváltam nem egész egy év együttműködés után, mert engem mindig is a játékfilm érdekelt igazán, s volt egy olyan pont, amikor ezt már nem lehetett összeegyeztetni a reklámfilmmel. Beszálltam a Strawberry Films nevű cégbe. Itt is reklámokat és játékfilmeket gyártottunk. Mindeközben megcsináltam a Csajok című filmet Szabó Ildikóval, a Laurinfilmben kidolgoztuk Peták Nórával a Glamour forgatókönyvét, s a Glamour forgatása alatt elkezdtük Szabó Ildikóval a következő nagyjátékfilmünket megvalósítani, ennek a címe Chacho Rom. Időközben szintén a játékfilm-pszichózisom miatt úgy döntöttem, hogy a Strawberry Films-et átalakítom, és újra felvettem a Laurinfilm nevet. A Glamour tavalyi szemlés sikere, a Csajok, meghát a játékfilmes elhivatottságom hívta fel azt hiszem Várhegyi Attila államtitkár figyelmét rám. Elkezdtünk beszélgetni arról, hogy a Mafilm privatizálásának koncepcióját a kormányzat szeretné megváltozatni, és hosszútávon állami kézben tartani a cégcsoportot. Megkérdezett arról, hogy vajon tudunk-e együttműködni az ügyben. Abban maradtunk, hogy a Chacho Rom forgatásának a befejezését követően én elvállalom a Mafilm vezérigazgatói pozícióját. Ez meg is történt, a filmet leforgattuk, és 2000 július 5-én átvettem a Mafilm irányítását.
- Milyen tervekkel fogtál neki a Mafilm felvirágoztatásnak?
- Az első két hónap gyakorlatilag azzal telt, hogy felmérjem az akkori helyzetet, illetve egy olyan stratégiai elképzelést készítsek, ami megfelelő a kormányzat, az ÁPV Rt. és a Magyar Mozgókép Alapítvány, mint kisebbségi tulajdonoson keresztül az egész szakma elvárásainak. Ezt augusztus végére elkészítettem, a Mafilm igazgatósága elfogadta, és ennek mentén elkezdtünk dolgozni. A koncepció három alaptételből áll. Az egyik alaptétel, hogy a Mafim-csoport meglévő cégeinek a gazdasági kontrollingját meg kell erősíteni, azért, hogy a cégekre úgy költsék el az osztalékrészeket, hogy azok a vagyont gyarapítsák. Emellett stratégiailag fontos cégeket szerettem volna megalapítani. Ezen kívül egy produkciós igazgatóságot szerettem volna létrehozni, ami egyrészt a Magyar Televízióval, másrészt a Duna Televízióval, tehát állami szerepvállalókkal hosszú távú szerződések keretében olyan állandó megrendelés-állományt biztosított volna a cégcsoport számára, ami elengedhetetlen a továbblépés szempontjából. A produkciós rész másik lába a magyar filmek új, Mafilmmel együttlévő támogatási rendszerének kialakítása, a harmadik lába pedig a külföldi filmek Magyarországra csábítása, és itthoni megvalósítása. A koncepció harmadik tétele a szakképzés felélesztése, aminek azért van jelentősége, mert az elmúlt tíz évben nem történt a filmes szakmában szakképzés. Ezt mindenképpen újra kell indítani, mert kiöregednek, kihalnak azok az emberek, akik a filmet szakmai szempontok szerint képesek űzni. Mindenekelőtt azonban az első lépés az volt, hogy a Mafilm Befektetési Kft és a Mafilm Rt. összeolvadása megvalósuljon, mert felesleges két cég együttes megléte. Ez volt a stratégiai terv.
- Milyen helyzetben volt a Mafilm tavaly júliusban, amikor ideérkeztél?
- Akkor volt 200 millió köztartozása a cégnek a szállítók és az állam felé, illetve egy 200 millió forintos hitele a Konzumbanktól, annak a folyamatosan növekvő kamataival.
- Lehet produkciókhoz kötni ezeket a tartozásokat, vagy ezek csak úgy felgyűltek?
- Ezek felgyűltek…
- A kormányzat részéről milyen anyagi támogatást ígértek?
- Anyagi támogatást nem ígértek soha, azt ígérték, hogy én nullán fogom megkapni a céget.
- S ez így történt?
- Csak a 200 milliós köztartozást térítették vissza, a Konzumbankot nem fizették ki.
- Viszont a terveid megnyerték a tetszésüket.
- Igen, végülis megnyerték. Úgy érzem, hogy az elmúlt nyolc hónaphoz képest nagyon nagyokat léptünk előre, nagy sebességgel kezdődött meg az átalakítás, ami rajtunk múlott az mind megtörtént. Azonban a tulajdonosi döntések sajnos nagyon lassan hozódnak, amivel nagy károkat okoznak egyrészt a Mafilmnek, másrészt a szakmának.
- Mi valósult meg eddig a tervekből?
- A kontrolling kezdett megerősödni. Az új cégek közül három megalakult, illetve visszakerült a Mafilm portfólióba. A Magyar Televíziónak és a Duna Televíziónak leadtuk a kreatív koncepciónkat. A Magyar Mozgókép Közalapítvánnyal és a minisztériummal elkezdtük kidolgozni az új finanszírozási rendszert. Elkezdtük előkészíteni egy új, befejezési garanciákat vállaló intézménynek kiépítését, ami azért fontos, mert a filmek banki finanszírozásának az előfeltétele, hogy a bank felé legyen egy olyan cég, ami a befejezést garantálja. Fölvettük a kapcsolatot a szakképzés terén az ELTÉ-vel egy forgatókönyvírói iskola tervével, illetve a székesfehérvári Kodolányi János Főiskolával az egyéb szakmai szakképzés megindításának az ügyében. Kapcsolatba léptünk amerikai forgatókönyvírói alapítványokkal, így a Hartley-Merrill Alapítvánnyal és a Sundance Intézettel, valamint megszereztük a Final Draft nevű forgatókönyvíró program kelet-európai terjesztésének a licencét. Végül megindult a Befektetési Kft. és az Rt. összevonása, és a fóti telephely ipari parkká fejlesztése, ami konkrétan két műterem és egy irodaház építését jelenti.
- Azt hiszem, most már beszélhetünk múlt időben – ha ez a folyamat le tudott volna zajlani, akkor mennyi idő alatt állt volna talpra a Mafilm?
- Hát talpra, azt gondolom, hogy három év múlva állt volna teljesen, de a jövő évben már pozitívumot tudott volna felmutatni. Jövőre már olyan felszerelési állomány és ingatlanháttér állt volna rendelkezésre, amivel a legnagyobb igényű filmes produkciókat is ki tudtuk volna szolgálni.
- Jelenleg folyik a nagy filmszakmai huzavona a filmtörvény körül. Ennek egyik lényeges alappillére a Mafilm. Olyan hírek is tudomásunkra jutottak, hogy az olyannyira ellenzett s azóta már el is vetett Filmközpont szerepét egyfajta kompromisszumos megoldásként töltse be a Mafilm…
- Azt én nem tudom, hogy milyen funkciót szántak volna a Mafilmnek az új filmes struktúrában. Azt tudom, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kidolgozott Filmközpont-javaslatot minden filmszakmai szervezet értékelte, s ezeket az értékeléseket eljuttatták a minisztériumhoz. Ezek közül számos arról szól, hogy ők a Mafilmet tudnák elképzelni, mint a Filmközpont otthonát. Ez egy picit úgy érzem, hogy engem igazol vissza, azt a munkát minősíti, amit én a Mafilmbe fektettem, és a bizalmat jelzi. Arra engem nem kértek föl, hogy dolgozzak ki valamit arról, hogy a Mafilm miképpen tudna szerepet vállalni ebben a rendszerben. Ez egy nehéz és sok gondolkodást igénylő téma.
- A Mafilmmel párhuzamosan folyt a Hídember-projekt. Hogy kerültél ezzel kapcsolatba? Hogy sikerült téged rávenni arra, hogy egy ilyen összegből készülő produkcióba belevesd magad?
- Szintén a Glamour sikere volt az, ami miatt tavaly ilyenkor felkértek engem arra, hogy nézzem meg a Hídember című produkciónak a szerződéseit, és értékeljem, mik a megvalósulásnak a lehetőségei. Ezt én megtettem. Júliusban, amikor a Mafilmhez kerültem, már folyt a film gyártási előkészülete. Ezt augusztusban az én javaslatomra megállítottuk, mivel nem volt semmilyen szerződés arra, hogy az 1,8 milliárdos költségvetésű film tovább bonyolódhasson. Október 25-én kötötték meg az első szerződést az NKÖM és Mafilm Invest közt, ami 1 milliárd forintról biztosította a produkciót. Ekkor kaptam meg hivatalosan a megbízást a vezető produceri tisztségre. Elkezdtük újragondolni a gyártás szerkezetét és a megvalósítás módozatait, s újra felvettük a koprodukciós partnerekkel a kapcsolatot, mivel már volt a kezünkben szerződés. Február közepére kiderült, hogy piaci alapon senki nem fektet a filmbe, ezért művészfilmes finanszírozással kellett továbbvinni a produkciót, ami az európai alapítványoknál, az Eurimage-nál történő pályáztatást jelenti. Ezek után március 5-én újraindítottam a filmet. Március 5-én a rendelkezésemre álló információk szerint 1,4 milliárd forint volt az az összeg, amire szerződni lehetett. Én ezért mondtam azt, hogy 1,4 milliárdból fogjuk ezt a filmet megvalósítani. Természetesen el lehet költeni 3 milliárdot is erre a filmre, de meg lehet valósítani nagyon-nagyon nagy kompromisszumok árán olcsóbban is, mert minden filmet annyiból kell elkészíteni, amennyi pénz van rá. Ez például Magyarországon igaz. Én azt gondolom, hogy 1,4 milliárd az, ami ennek a filmnek a rendelkezésétre állt március 5-én. Március 11-én én azért mondtam le, mert akkor még úgy tűnt, hogy a Mafilmben lévő munkák annyi feladattal látnak el, hogy nem fogom tudni továbbvinni a Hídembert.
- És akkor még nem lehetett érezni, hogy az ÁPV Rt. a Mafilm éléről is kezdeményezni fogja a távozásodat?
- Akkor még nem lehetett. Én ezt a két dolgot teljesen külön választom.
- Nem is akarsz ebbe belegondolni…?
- Nem hiszem, hogy össze kell ezt kötni, és nem is gondolom, hogy ezt összekötnék bárhol.
- A Hídemberrel kapcsolatban mi motivált téged? A kihívás…?
- Nem, a felkérés. Persze a kihívás is, hisz ez egy nagyon-nagy film, de a Mafilm mögött mindig a második helyen szerepelt az életemben.
- A Hídember körüli személyes ellentétek, hogy vették ki magukat a te részedről?
- Énnekem nincsenek ellentéteim a Hídemberrel kapcsolatban senkivel. Azokat a sajtónyilatkozatokat, amelyek az elmúlt hetekben megjelentek, én nem kívánom kommentálni.
- Bereményi Géza azt állította, hogy hazudtál…
- Nem kívánom kommentálni.
- Azt beszélik, hogy bírósági úton kívánod elintézni az ügyet.
- Lehet, hogy még úgy sem.
- Abból sem igaz semmi, hogy sokalltad volna Eperjes és Bereményi gázsiját?
- Nem jutott el abba a fázisba a projekt, hogy az Eperjes művész úr gázsijáról el tudjunk gondolkodni, mert a szakmai hagyomány az az, hogy a színészek szerződtetését azután kezdi el a produkció, miután megköttettek a koprodukciós szerződések, s minthogy ennek a filmnek még nem volt koprodukciós szerződése, ezért én nem kezdtem el a tárgyalásokat a színészekkel. Tehát Eperjes Károllyal nem történt a gázsiról egyeztetés, Bereményi úrral pedig megkötöttük a szerződésünket, amit én elfogadhatónak tartottam, összegét reálisnak éreztem…
- Ez a 35 millió, amiről a rendező nyilatkozott?
- Én a pénzről nem beszélek, mert köt az üzleti titoktartás
- Szerinted tényleg ennyi pénzből kell a Hídembernek elkészülnie?
- Én azt mondom: minden film annyiból készül, amennyi van rá. Ha 1,8 milliárd forint van rá, akkor 1,8 milliárd forintból kell elkészíteni.
- Meg is fog ez a végeredményen látszani? A digitális trükkök például tényleg olyan minőségűek lesznek?
- Hát reméljük, hogy ez nem fog meglátszódni. Mindenki azt reméli, hogy pont azért lesz olyan jó, mert egyáltalán nem fog látszani, hogy az digitális trükk. Egyébként a pénz meg biztos, hogy meglátszik majd.
- Tényleg igaz, hogy annak idején nemzetközi sztárokban is gondolkodtatok? Például Juliette Binoche-ban?
- Én nem. Hábermann Jenő kollégám kezdte már két vagy három évvel ezelőtt a tárgyalásokat külföldi sztárokkal. Valóban szóbakerült Juliette Binoche neve is konkrétan, és Kenneth Branagh, mint egy álom.
- Kenneth Branagh mint Széchenyi?
- Igen. Én azt tudom, hogy akkor még ez volt a cél, de akkor még nem voltam benne a produkcióban.
- Szerinted sikeres lesz a Széchenyi-film? Milyen a forgatókönyv?
- A forgatókönyv szerintem nagyon jó. Biztos, hogy a magyar filmek közül egy sikeres film lesz.
- Mint már mondtad, te nem látsz összefüggést abban, hogy egy hónappal a Hídember után a Mafilm éléről is távoztál. Érezted, hogy a minisztérium részéről, az ÁPV Rt. részéről erkölcsileg támogatják a Mafilmmel kapcsolatos terveidet?
- A minisztérium részéről ezt végig éreztem, és magam mögött tudhattam. Az ÁPV Rt. felé, ami egy önálló szervezet, két nagyon fontos kéréssel fordultam. Az egyik, hogy térítsék vissza a 200 millió forintos Konzumbank-hitelt, a másik, hogy fedezzék a Mafilm Befektetési Kft. és az Rt. összeolvadásából fakadó átmeneti költségeket. Az ÁPV Rt. mindkét kérést visszautasította, ami hát utalt arra, hogy nem támogatnak.
- Szerinted mi lehet ennek az oka, hisz gondolom a terveidért még lelkesedtek…
- Nem tudom. Ezzel kapcsolatban őket kell megkérdezni.
- Szerettél volna a Mafilm élén maradni?
- Én ezt nagyon-nagy odaadással csináltam, és természetesen csináltam volna tovább. Szívesen vittem volna végig azt a tervet, amit én kigondoltam, de nincs énbennem semmi szálka, semmi problémát nem érzek ezzel kapcsolatban. Én ezt az egészet, ahogy mondtam is, tudomásul veszem.
- Nem vagy csalódott?
- Azt nem mondhatom, hogy nem vagyok csalódott. Persze, hogy az ember csalódott, de nem fogok a Dunának menni. Megyek vissza, eddig is független producerként dolgoztam, ezután is független producerként fogok dolgozni.
- Mi lesz a Mafilm további sorsa? Folytatni fogják, amit elkezdtél?
- Ezt majd az új vezetés megmondja.
- Azt lehet már tudni, hogy ki kerül a helyedre?
- Az újságban olvastam öt nevet, várhatóan valóban azok közül fog kikerülni az új vezérigazgató.
- Most visszatérsz a producerkedéshez. Te hogy látod a magyar film jelenlegi helyzetét? Egy félév kiesik a filmgyártásból, ilyen még soha nem volt. Lesz kiút?
- Biztos, hogy van kiút. De hát nincs könnyű helyzetben a magyar film. Az hogy ez a félév kiesik nagyon-nagyon nagy baj. Minden szempontból.
- Az derült ki eddigi beszélgetésünkből, hogy téged nem a gazdasági oldal motivál, hanem a film iránti szereteted.
- A film és a gazdaság nem állíthatóak ellentétbe egymással, hisz a gazdaságosság az alapja a filmnek. Engem világéletemben a filmkészítés érdekelt, de a Mafilmmel kapcsolatban a cél elsősorban az volt, hogy ennek a cégnek a gazdasági helyzetét megszilárdítsuk, és hogy végül meg tudtuk szilárdítani, azt én egy kis győzelemként könyvelem el.
- Hogy látod te a személyes jövődet most, hogy visszakerülsz a mindennapi filmgyártásba?
- Ugyanúgy, ahogy a Mafilm előtt. Megpróbálok reklámfilmeket készíteni, megpróbálok játékfilmeket készíteni, megpróbálunk külföldi filmeket Magyarországra csábítani. Visszaállok a régi kerékvágásba.