- Válogatsz a szerepek között mielőtt elvállalod őket?

- Eddig még nem nagyon kellett válogatnom, egyrészt, mert olyan nagyon sok szereppel nem bombáznak, másrészt pedig azok a filmszerepek, amiket eddig ajánlottak, azok általában mind nagyon jók voltak.

- Most éppen a Portugál előadása alatt beszélgetünk a Kamrában. Melyiket szereted jobban, a filmet vagy a színházi előadást?

- Óriási előny volt a forgatáson, hogy mindent tudtunk a darabról, a szöveget, az összes váltást, mindent, de ez a mindentudás hátrányt is jelentett. Hiszen az én szerepem a darabban rettentően teátrális, és féltem, hogy ami a színpadon jó, az a filmen már sok lesz. De ez csak egy dolog, hiszen például a színházban közvetlen visszajelzést kapunk minden pillanatban, ami egy vígjátéknál nagyon fontos, mert ez adja meg az előadás tempóját, a forgatáson ez hiányzik, és még sorolhatnám a különbségeket.

- A másik film, amiben játszottál a Glamour volt, ami fődíjat kapott.

- Ez a film borzasztóan közel áll hozzám, mivel ez volt az első filmem, ebben álltam először kamera előtt. Több, mint négy évig forgattunk, és egyáltalán nem volt könnyű dolgom, hiszen először a film végét vettük fel, amikor már a halálom közelében vagyok, és akkor még fogalmam sem volt arról, hogy mit csinálok egyáltalán. Azóta már sok mindent kipróbálhattam, sokat tanultam, de akkor még nagyon nehéz dolgom volt! Nem is beszélve arról, hogy a pályám legelején meg voltam győződve arról, hogy én sosem fogok filmekben játszani.

- Miért gondoltad ezt?

- Szinte biztos voltam benne, hogy engem a filmesek nem fognak szeretni, mert az életben túlságosan is vitális vagyok, és ez a filmen talán túl sok lenne. Nem is beszélve arról, hogy azt gondoltam, hogy amit a színházban esteleg jól csinálok, a vásznon talán túlzásnak hat.

- Nem így lett. Öt film - Az alkimista és a szűz, Kalózok, Portugál, Glamour, Jadviga párnája - bizonyítja az ellenkezőjét.

- Igen és mind az öttel óriási szerencsém volt, hiszen - én legalább is ezt hiszem - nem kerültem bele egy olyan skatulyába, hogy az Ónodinak ez a szerep való, ezt tudja. Az idei filmek közül a Jadvigáról még nem beszéltünk. Abban például egy sokkal frivolabb nőt kellett játszanom, mint a Glamourban. Tehát az eddigi öt filmszerepem mind más és más karakterű volt, szerencsére.

- Van kedvenc filmszínésznőd?

- Sok is, például Gena Rowlands, Liv Ullmann vagy a Mike Leigh filmekből ismerős Katrin Cartridge. Nagyon nehéz alkatú nő, nem szép, csontos, nagyon karakteres az arca, s mégis mindent el tud játszani, amit akar és minden szerepében egészen más tud lenni. Magyar színésznőket azért nem említek, mert annyi mindenkit szeretek, hogy nem is tudnám őket felsorolni anélkül, hogy ki ne hagynék valakit.

- Ha egyszer választanod kellene a színház és a film között, melyiket választanád?

- Most azt mondom, hogy a filmet. Én teljesen elvarázsolódtam a forgatásokon, lehet hogy ez közhelynek hangzik, de fantasztikus érzés tudni, hogy nyolcvan ember dolgozik azon, hogy te jó legyél egy jelenetben! Másrészt pedig olyan koncentrált munkát kíván a forgatás, ami engem nagyon inspirál. Soha nem lehet rossznak lenni, vagy nem odafigyelni, mert akkor nagyon sok ember munkáját teszed tönkre: a rendezőét, az operatőrét, a partnerét, a világosítóét, a berendezőét. Mielőtt még nem forgattam, azt hittem például, hogy nem olyan nagy baj, ha az ember elront valamit, akkor majd legfeljebb felvesszük még egyszer. Ez nem így van. A filmben sosem lehet kiengedni.

Müllner Dóra