Vakáció (r.: Lakatos Tamás)
Végre mindenki összeszedte magát, mindenki a kocsiban, lehet indulni. De apa (Pál András) bent hagyta a telefonját a házban, a cicának nincs kaja a táljában, aztán a kocsi sem indul be. És közben anya nincs ott, hogy megkérdezze, mindenki bekötötte-e magát, van-e fogkefe, fogkrém, váltás alsónemű, ezt is apának kell észben tartania. Az elfuserált nyaralásokról már megannyi történet született, de mi van akkor, ha még az elindulás is nehézkes és valójában senki nem akar menni?
Lakatos Tamás ezt az idegőrlő húsz percet mutatja meg, amikor minden másodperc egy órának tűnik. Az idő lassúságát Kis Márton operatőri munkája érzékelteti, kamerája, mintha a tetőkárpitról lógna, úgy pásztázza körbe komótosan az autó minden szegletét, a színészek minden rezzenését. Izgalmas vállalás a Vakáció lassúsága, valóban próbára teszi a néző türelmét, de pont annyira, mint konkrétan az ábrázolt helyzet. A film látszólag úgy próbál beszélni a gyászról, hogy közben nem akar direkt lenni, de az anyahiány explicit jellege megbontja ezt az elképzelést. (GY.I.)
A madár gyermekei (r.: Tudisco Júlia)
Akkor kezd el élni a Föld, amikor megjelenik rajta egy kislány, a Teremtés. Létrehozza a napot, az esőt, a vizeket, növényeket. Később felbukkan egy kisfiú, a Pusztulás, aki elpusztítja mindazt, amit a kislány létrehozott. Teremtés és Pusztulás azonban nem egymás ellenségei, amíg ketten vannak, képesek egészséges egyensúlyban tartani a Föld működését. Míg a Teremtés kezébe vesz egy állatot és segít neki elrepülni, a Pusztulás kezébe vesz egy állatot és megöli. Míg a Teremtés virágokkal teli rétet hoz létre, a Pusztulás lángba borítja azt. Egyikük képessége mégsem oltja ki a másikét, sőt, ellentétes célokra használt erejük tökéletesen kiegészíti egymást, így a Föld valójában a Teremtés és Pusztulás játszótere.
Tudisco Júlia kisfilmje a természet körforgásáról szól, ami a kezdetek kezdete óta teremt és pusztít, ez szükséges egy kiegyensúlyozott környezet fenntartásához. Akkor kerül veszélybe a természet, amikor megjelenik az emberi faj. Őket is a Teremtés és Pusztulás hozza létre, kezdetben izgatottan, később viszont aggódva figyelik, hogy milyen változást hoznak az új jövevények. A madár gyermekei színes képekkel, játékos zenével és gyönyörű szimbolikával beszél az emberiség pusztító természetéről, és optimista, reményteli kicsengéssel zárul. (D.A.)
Diamond Beauty (r.: Korom Anna)
Orr- és mellplasztika, szájfeltöltés, póthaj és karomra hegyezett műkörmök – az ötvenes Máriának alig akad olyan felület a testén, ami nem lett mesterségesen átalakítva. A szíve azonban a régi, azóta össze van törve, hogy 30 évvel ezelőtt elhagyta őt az egyetlen igazi szerelme. A sors azonban most összematcheli őt Tinderen a férfival, aki nem ismeri fel benne a régi Máriát, ő pedig a nagy találkozás előtt további szépészeti beavatkozásokra készül, hogy sértetlen maradjon az inkognitója.
Korom Anna első nagyjátékfilmterve, a Lady Sunshine előtanulmányaként készítette mesterszakos diplomamunkáját, főszerepben a hátborzongatóan hitelesre elmaszkírozott Nyertes Zsuzsával. Magyar filmben, pláne kisfilmben ritkán látni színésznőtől ilyen bevállalós fizikai átalakulást (a rendező szerint a maszk felapplikálása három óráig tartott minden forgatási napon). Az extrém külső és a harsány, sokszor váratlan vizuális megoldások még érdekesebbé teszik azt a megrázó belső folyamatot, amin ez a végtelenül magányos, súlyos testképzavarral rendelkező, mégis gyermeki naivitásban ragadt nő él. Izgalmas lenne őt és ezt a történetet nagyjátékfilm hosszúságban is megismerni, drukkolunk, hogy Lady Sunshine egyszer a moziban is táncra perdüljön. (PJ)
Oliver, az óriás (r.: Lantos Juli)
Kevés ijesztőbb teológiai elképzelés van annál, mint hogy Isten létezik, DE egy mindenható szadista, aki élvezi, hogy szenvedéssel sújthatja a halandókat. Oliver, a címbéli óriás, a legnagyobb teremtmény a lakóhelyéül szolgáló kisbolygón, és bár viccesen fest nagy füleivel, csak külsejében emlékeztet Roald Dahl barátságos Habójára. Kvázi istenségként tornyosul a hegyek-völgyek és az építőkockákból álló városok fölé. Kedvére parancsol a természeti erőknek, ha úgy tartja a kedve, esőt fakaszt (zuhanyzáshoz), ha pedig unatkozik, gyermeki kegyetlenséggel játszadozni kezd a planéta apró népével.
Közlekedési balesetet okoz, gumibabaként gyűrögeti a szerencsétleneket, vagy épp házakat hajít el a lakóival együtt a mindenségbe. Az elefántfülű titán teljesen közömbös a fájdalommal és a szenvedéssel szemben, amit napi rutinja okoz az emberiségnek a kis lények azonban megelégelik együgyű irgalmatlanságát., Egy különös szerkezet és egy furcsa szertartás segítségével megmutatják Olivernek, hogy milyen az, ha az ember valaki nála nagyobb és erősebb kényének-kedvének van kitéve. Lantos Juli METU–n készült animációjának figurái egy hóbortos mesekönyvbe illenek, a világot egyszerű formákkal építi fel, de közben filmje vallási és filozófiai mélységeket rejt, hiszen a gnosztikus tanok hagyományai ismerhetők fel benne: egy hamis, tökéletlen istenségről, a démiurgoszról mesél, akin a titkos tudás birtokába jutó emberiség szó szerint képessé válik felülemelkedni. (H.B.)
A Naprendszer közepe (r.: Kizlinger Lilla)
Kizlinger Lillát színészként, íróként és rendezőként is egyre aktívabban foglalkoztatja a saját életének és közegének feldolgozása. A Mit csináljak hogy jobban érezd magad című előadásban a szüleitől örökölt terheket próbálja ledobni magáról, a legújabb Megrág, kiköp (mindkettőt Bíró Zsombor Auréllal közösen írta) pedig a kortárs magyar színészlét viszontagságait mutatja be egy fiatal pár történetén keresztül.
Utóbbi kisfilmes párdarabjának is tekinthető A Naprendszer közepe, mert szintén egy színészpár életébe tekint bele, melyben az amúgy is törékeny kapcsolatot megborítja az egyikük karrierjét hirtelen felpörgető siker. Kizlingert érezhetően megihlette a Fliegauf Bencével töltött kreatív munka, filmjében a Rengeteg 2. kamarajellege, intimitása és képi világa is megidéződik. Gondolatai a modern párkapcsolati viszonyrendszerekről és a heteronormatívon túli, még felfedezésre váró szexuális identitásokról sok érdekes kérdést vetnek fel, amiket remélhetőleg további előadásokban és filmekben még tovább fog fejtegetni. (PJ)
Felfáztam (r.: Beleznai Márk)
Zoé most tölti be a harmincat, van stabil fiúja, tervben a közös jövő és látszólag minden sínen van, valami mégsem stimmel. Egy hosszúra nyúlt balatoni este alatt úgy dönt, végre átveszi az irányítást a saját élete felett. Beleznai Márk Cannes-t is megjárt Agapé című kisfilmjére rímel a legújabb munkája, amiben ismét az apró gesztusok, hosszú tekintetek és a kimondatlanul hagyott mondatok beszélnek a szereplők helyett.
Az író-rendező jó érzékkel mutatja be, hogy egy párkapcsolati válsághoz nem kell ordibálva veszekedő párokat nézegetni, egy félresöpört kéz, egy lekapart körömágy vagy a hajszárító által újra meg újra meghiúsult, töredezett beszélgetés sokkal többet elárul egy mélyen gyökerező problémáról. Beleznai rendületlenül hisz azokban a sorsszerű találkozásokban, amikor eltérő korú és más szociális háttérből érkező nők és férfiak akár egy rövid időre is, de egymás mellett kötnek ki, hogy aztán más emberként haladjanak tovább, kerékpáron vagy vízibiciklin. Vetlényi Lili, Váradi Gergely és Babai Dénes hármasa szolid eszközökkel bújik be a bőrünk alá, különösen Lili sokatmondó tekintete marad velünk a legtovább. (PJ)
Cipők és paták (r.: Traub Viktória)
Traub Viktória, már előző filmjében, a hatalmas fesztiválkört futott, 2018-as Sellők és rinocéroszokban is egy 8 éves kislány képzeletébe kalauzolta a nézőt, ahol az emberek között teljes természetességgel éltek a sellők. Következő alkotásában, a Friss hús versenyprogramjában szereplő és Annecy-ba is beválogatott Cipők és paták világában már teljesen összekeveredik az emberek és az állatok világa, madár- és halfejű járókelők baktatnak az utcán, csirke lábú asszony ül a villamoson.
A film főhőse egy kentaurlány (kentanő?), Paula szerelméről mesél, aki végtelenül vágyik patájára egy lábbelire. Szerencse, hogy szíve választottja - egy ember lábú, krokodil fejű férfi - éppen egy cipőboltban dolgozik. Ám nem minden arany, ami fénylik, Paulának szembe kell néznie a férfivel, önmagával, dilemmáival és megfelelési vágyával. (M.J.A.)
Nefelejcs (r.: Chilton Flóra)
A rendező-operatőr gyakran nyúl fontos és érzékeny társadalmi témákhoz, illetve dolgozik együtt civil szervezetekkel. A Széllel szemben című alkotásban egy gyerekotthonban élő ikerpárról mesél, a Még emlékszem című film a II. világháború emlékeit eleveníti fel animációs és élőszereplős technika keverékével, a Válaszúton pedig a gyermekprostitúció és emberkereskedelem működésére hívja fel a figyelmet. Legújabb kisjátékfilmje is érzékeny húrokat penget.
Bár már egyre több fiatal filmes tud azonosulni az idősebbek problémáival (Deák Kristóf: Az unoka, Hevér Dániel: Valami madarak), mégsem ez a legfelkapottabb téma. Chilton Flórát azonban éppen egy időseket érintő nehéz kérdés, a demencia problémája érdekelte Nefelejcs című filmjében, amelyben egyszerre érzékelhetjük belülről és külső szemmel is ennek a sok idős embert, és ezzel együtt családot érintő nehézséget. (M.J.A.)
Az utolsó lélek az ördögé (r.: Füzes Dániel)
A Friss Hús vetítéseire jegyek már kaphatók a Puskin mozi oldalán, a teljes program a fesztivál honlapján böngészhető.
Az ajánlót összeállította: Dechert Adél, Gyáfrás István, Horváth Bálint, Molnár Judit Anna, Pozsonyi Janka, Varga Dénes
