A háromnapos rendezvényen számos olyan iskola, műhely filmjeivel, előadásaival ismerkedhetünk meg, melyek közül sokan, lehetőségeik, esetleg vidéki voltuk miatt mindeddig kevesebb bemutatkozási lehetőséget kaptak. A fesztivál célja épp ennek a friss művészgenerációnak kiemelése az iskolai keretekből a színpadra, filmvászonra.

Kulturális kurzus jelleget is ölt az Utolsó csepp - pénteken például a Schilling-Moharos Forgatókönyvírói Ügynökség előadását hallgathatjuk meg a forgatókönyvírás taníthatóságáról.

De ne rohanjunk előre: a csütörtök este egyik színfoltja a Fekete Doboz Alapítvány Roma Média Iskola és alkotásai voltak: a felszínen vicces, mégis döbbenetes Jobb a Fradi! és társai (pl. a Rádió C-ről szóló dokumentumfilm) az itt tanulók filmezési, de elsősorban sajátos világnézetbeli érettségéről adtak bizonyítványt.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem alkotásai között is akadt pár csepp vászonra termett. A blokk érdekes, bár érdemes elgondolkodni azon, szerencsés-e, hogy a filmek többségét a divatos videóklipesen gyors vágási technika jellemzi. Az első blokkban az adásrendező-kameramann szak második évfolyama (Almási Tamás-Vecsernyés János osztályai) mutatták be filmjeiket. 

A két vetítés között egy szűkre szabott, ámde annál bensőségesebb beszélgetést ülhettünk végig egy órában. Pálfi György a Hukkle kapcsán mesélt forgatási élményeiről, a szereplőkről, rendezői módszeréről és a Megállóról. (Pálfi forgatta az egyik epizódot.) Meglepően sokan voltak kíváncsiak a Művész mozi Bunuel termében tartott beszélgetésre. Sajnos, épp mire történetmesélős hangulat kezdett kialakulni és nézők is kezdtek bátrabban kérdezni, lejárt az idő, véget ért a program. (Érdemes lenne gondolkodni rajta a szervezőknek).

Pálfi György sokat mesélt ozorai élményeiről, és arról, hogyan is született a Hukkle. A gyártásvezető otthagyta a faluban a rendezőt, aki akkor még csak a helyszínt térképezte fel. Egy héten át mászkált a faluban, és szívta magába a számára teljesen új közeget - mesélte Pálfi György. (Ekkor látta meg többek között az úton sétáló óriási kandisznót is).

Elmondása szerint a színészvezetési technikában sokat tanult Ozorán. A civil falusi szereplők instruálása egyszerű, sallangmentes, csupasz nyelvet igényelt. A rendező mindezt illusztrálta is: „Innen indulsz, oda fogsz menni, ott leülsz, rágyújtasz és addig cigarettázol, amíg az 'ennyit' nem hallod”. Ebből születtek aztán a legélőbb alakítások, hiszen „az életben is ugyanezt csinálják: odamennek, leülnek és rágyújtanak”- magyarázta a rendező. Hozzátette, hogy a Hukkléban szükség volt egy olyan dramaturgiai vonalra, amely segít a nézőnek, a közös, a falu minden lakóját összetartó láncra, azonban szívesen kipróbálna egy olyan filmet is, amelyben nincsenek „fontosabb” elemek, minden egyenrangú.

A java azonban még hátravan: a péntek és a szombat is számos izgalmas programot tartogat (a péntek például a filmbarátoknak az ELTE filmelmélet-filmtörténet szakának filmjeit, míg a szombati műsorban feltűnnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem következő blokkjai - itt láthatjuk Mundruczó Kornél El Robadorját is többek között. A rendezvény ingyenes.