Filmhu: Hogyan kerültél kapcsolatba a Határtalan szerelem projekttel?  

Osvárt Andrea: Az író-rendező, Christopher Papakaliatis országhatárokon átívelő filmet szeretett volna készíteni, ezért angolul beszélő, nemzetközi színészgárdát felvonultató történetben gondolkodott. J.K. Simmons karaktere német, én egy svéd lányt játszom. A görög casting director Németországban keresett skandináv vagy észak-európai küllemű, szőke színésznőt. A német ügynökségem kapcsolt össze minket.  

Filmhu: A karaktered a hideg, szigorú Nyugatot képviseli. Kihívás volt eljátszani, vagy testhezálló a szerep?  

O. A.: Játszottam már ilyen karaktereket. Olaszországban is előfordult párszor, hogy a külsőm, a színeim alapján rideg, számító, karrierista, szívtelen nőnek képzeltek el, ami persze távol áll a valóságtól. Egy poén erejéig a Határtalan szerelembe is belekerült, hogy biztos azért ilyen goromba a karakterem, mert Svédországban rossz az idő. Ez nyilván hülyeség, nem jelent semmit, hogy valaki svéd-e vagy görög. Ilyesmi alapján nem lehet az érzelmi és személyiségbeli beállítottságot megállapítani.  

Filmhu: A színészgárda nemzetközi, de azért ez mégiscsak egy görög projekt volt. Milyen volt a forgatás?  

O. A.: Családias, barátságos stábbal és kis szettel, mint egy magyar forgatás, vagy egy kisebb olasz produkció. Epizódonként forgott a film, az enyémet két és fél hétig vettük fel egyfolytában, nagyon koncentrált volt a menetrend. Az epizódban a legtöbb jelenet a karakterem lakásában játszódik, tehát egy helyszínen forgott a szerepem java. Gyorsan lepörgött a két és fél hét.  

Filmhu: Milyen volt Christopher Papakaliatis író-rendezővel dolgozni? Színészként kezdte, és ebben a filmben is fontos szerepet játszik, pont a partneredet alakítja. Színészközpontú direktornak képzelem, aki kiválóan kommunikál a színészgárdával.  

O. A.: Ez a második mozifilmje, és az elsőben (An… - a szerk) főszerepet is játszott. Szerintem az új filmjét is magára írta, és jól tette. Lerí róla, hogy évtizedek óta mozog a filmszakmában, sok tudást és tapasztalatot szedett fel. Nagyon magabiztos a kamera mögött és előtt is.  

Filmhu: Meglepett, hogy micsoda sikert aratott a film odahaza Görögországban? Több nézőt vonzott, mint a Star Wars.  

O. A.: Jó a film, megérdemelte a sikert, de persze, hogy meglepett. Ilyenről még nem is hallottam, minden elvárásomat felülmúlta, és szerintem Christopherét is. Jól döntött, hogy ki mert jönni Karácsonykor ezzel a filmmel, pont amikor a nagy hollywoodi produkciókkal vannak tele a mozik. Merész húzás volt nekifeszülni a nagyoknak, de bejött. A görögök nagyon kíváncsiak voltak erre a filmre, és a szóbeszéd hozott neki ekkora sikert, az emberek egymásnak ajánlották. Az is jó döntés volt Christophertől, hogy bevállalta a két nyelvű dialógokat és a nemzetközi színészgárdát, mert így a film elkezdett utazni a görög határokon kívülre is.  

Filmhu: Mi kellene ahhoz, hogy Magyarországon is készüljön egy ennyire sikeres helyi film, ami lekörözi a hollywoodi blockbustereket?  

O. A.: Hogy kevesebben szóljanak bele az alkotói folyamatba. Sokszor mintha nem egy kézben összpontosulna a produkció irányítása. Tisztelet a kivételnek persze, például Nemes Jeles Lászlónak. A Saul fia nagyon jó lett, látszik rajta, hogy a rendező ura volt a helyzetnek, határozott vízióval rendelkezett, és nem engedett belőle. Például ragaszkodott ahhoz, hogy filmre forgasson, és elérte. Hagyni kell a művészeket alkotni, bár ebben persze van némi kockázat is, mivel a rendezőnek tehetségesnek kell lennie. Szerintem arra is szükség van, hogy ne csak magyar nézőkben és magyar nyelvű filmben lehessen gondolkodni idehaza. A Határtalan szerelem alkotói bevállalták, hogy két nyelven beszéljen a film, és ezzel a nemzetközi közönséget is meg tudták szólítani.  

Filmhu: Van egy produkciós céged is. Mi motivál, hogy ilyen területen is dolgozz, és milyen projektek érdekelnek?  

O. A.: Már annyi rossz filmet láttam - és párban szerepeltem is - hogy úgy éreztem, nem bírom tovább, hogy mindig csak reménykedhetek abban, hogy a következő mozi, amiben játszok, majd jó lesz. Ez nem rajtam, mint színészen áll vagy bukik, hanem azon, hogy milyen kezekbe kerülök. Úgy gondoltam, nekem kell fognom a gyeplőt, kezembe vennem a sorsomat. Elkezdtem egy kis produkciós céggel lavírozgatni, és tanulni ezen a területen is. Nyilván nekem sem lesz minden filmem azonnal a legjobb, de addig is legalább megértem, hogy a többi alkotó hol rontotta el, hol szokás elszúrni a filmeket.  

Készítettünk egy olasz-magyar koprodukciót, ami egy kisebb büdzséjű, művészfilmes road movie. Aztán pedig egy független magyar akciófilmet. Annyira megtetszett a fiatal alkotók energikussága, hogy beszálltam, de ez a két film különbözőbb nem is lehetne. Van viszont egy olyan projektem is, ami a szerelemgyerekemnek is nevezhető. Már dolgozom rajta egy ideje, bár még alakul a projekt. Kosztümös romantikus dráma egy regény alapján. Épp tapasztalom, hogy mennyire nehéz jó forgatókönyvet írni, mennyi munka van benne, és mennyire részletesnek kell lennie egy szkriptnek ahhoz, hogy a döntőbizottságok és a befektetők ránézzenek. Több író is dolgozik rajta. Ugyanaz érvényes a forgatókönyvírásra is, amit a színházban mondanak: if it’s not on the page, it’s not on stage. Először mindennek le kell lennie írva. Nem elég, ha a lelki szemeimmel látom a filmet.  

 

Filmhu: Az akciófilm Vakfolt címen fut, és közösségi finanszírozásra pályáztok a moziforgalmazáshoz. 

O. A.: Már dobozban van. Magánpénzből készült, kis büdzséből, és nagyon büszkék vagyunk rá, ez már önmagában is hatalmas teljesítmény. Ahhoz, hogy moziba vagy bármilyen forgalmazásba vihessük, elindítottunk egy Indiegogo kampányt. Pár millió forintra lenne szükségünk, hogy a korhatár-besorolást, a plakátokat, a főcímdalt és hasonlókat ki tudjunk fizetni. Én szeretem ezt a filmet. Persze nagy hollywoodi filmekkel nem szabad összehasonlítani, de jó a sztorija, jól van megírva, és a megvalósításából is kihoztuk a maximumot a szerény lehetőségeinkhez képest. Autós üldözést, helikopteres jelenetet is forgattunk, de nem csak akciódús és izgalmas, van benne romantika és humor is. A rendező 22 éves, remélem, a debütáló nagyjátékfilmjének köszönhetően megjegyzik a nevét, és a következőre már komolyabb büdzsét tud szerezni.