A csúcsrajáratás eredményeképpen a Cinepécs Nemzetközi Filmfesztivál az ezévi negyedik rendezvénye a szervező Dél-Dunántúli Regionális Filmalapnak: a diákfilmfesztivál szervezésébe még csak besegítettek, a Török Filmhét, a Német Filmnapok és az isztambuli Magyar Filmhét már felvezetői voltak az októberi mustrának. Mint az Keresnyei János a filmhunak elmondta: “A Diákfilmfesztivál önálló rendezvény, de részben beolvadt a Cinepécs-be, a kommunikációjában segítettünk elsősorban. A Török Filmhét nagy siker volt, jó visszhangja volt, szívesen jöttek a török producerek, és nemcsak a szakma, a közönség is szerette, pocsék idő volt, az emberek szívesen jöttek a török filmekre. A Német filmnapok nem szakmai jellegű találkozó volt, de a filmvetítések megtalálták az egyetemistákat.” Emellett volt egy Magyar Filmhét Isztambulban, amihez a kapcsolódó produceri találkozót is sikeresnek értékelték.
Pécs azonban mindent elnyom: a főtér, a lakatfal, a Bauhaus-kiállítás, Varázskert-záró, a Getto-bemutató alig fér bele egy hétvégébe, Pécs zsizseg, mozog, él, rengeteg az ember, az Áfiumban alig van asztal, mindenki külföldi, jól öltözött vagy biciklivel jár, egészen zavarba ejtő, hogy mennyire komfortos Pécsen létezni. A Színház téren 2010 szék vándorol, a pécsi hipszterek rögtön lecsapnak rá, és a szökőkútban a vizen járnak a székek segítségével, a turisták meg videózzák ezerrel. A főtéren közép-kelet európai filmesek fagyiznak, integetnek egymásnak, süt nap, szóval a hangulatra nem lehet panasz.
Estére az Uránia mozi is megtelik: fiatalok lekötik a biciklik, fröccsöt vásárolnak, Menzelt kocsival hozzák, erős háromnegyed ház lesz a szerb Devil’s town vetítésére. A Cinepécs még mindig fizetős: 550 forint egy jegy, diákoknak csak 300, a bérlet meg pláne megéri, 2000 forintért 16 filmet tudnak megnézni, így tényleg sok a hétfői kémia dogáról beszélgető fiatal. Sajnos a film azonban kifejezetten bosszantó: eleinte határozottan az Intim fejlövés-re emlékeztet, még az egyik főszereplő is hasonlít Kovács Lehelre, de túl sok szálon futott a film, a rengeteg történet a karakterek rovására ment, nem lett mélységük, és a modalitását sem találta a film, hol nevettünk, hol elborzadtunk, és az időkezelés is teljesen esetleges volt, elvileg egy elhúzódó teniszdöntő foglalta keretbe a filmet, de közben hol reggel, hol délután, hol este volt, úgyhogy inkább idegesen távoztam a filmről.
Nem úgy a Jiri Menzel vezette zsűri, akik két díjat adtak a filmnek: játékfilm kategóriában az EKF Pécs 2010. díjat is megkapta Vladimir Paskaljevic: Az ördög városa (Devil’s town) című filmje, az indoklás szerint az újjászerveződő délkelet-európai társadalmak tipikus konfliktusainak hű és szatirikus ábrázolásáért, illetve a Kodak Cinelab és a Focus Fox legjobb utómunka díját is ez a film kapta, a tipikus poszt-szocialista társadalmi viszonyokat hatásos fekete komédiával ábrázolja a rendező. Végre egy film, amin nevethetünk - mondják ők. Egyébként a Devil’s town részben magyar koprodukció, és a díjazott utómunka teljes egészében a Magyar Filmlaboratóriumban készült.
Szintén részben magyar pénzből készült a Mission London, sőt az Új Budapest Filmstúdiót vezető producer Kántor László kisebb, ám annál szórakoztatóbb szerepben fel is tűnik a filmben. A miniszter félrelép távoli bolgár rokona egy igazi szórakoztató baromság: a miniszterelnök feleségének minden vágya, hogy találkozzon a királyi családdal, hogy újraértelmezze Bulgária szerepét a nyugaton. Az ilyen filmek nézése után jogosan merül fel, hogy mi magyarok mikor fogunk csinálni a saját európaiságunkkal bátran önironizáló, vezetőinket pimaszul kritizáló, széles közönség számára értelmezhető filmet - hozzá kell tenni, hogy a bolgárok sem kedvelik a film által mutatott tükörképet, ennek ellenére a film lenyomta az Avatar-t hazájában. A sztori persze itt is feleslegesen bonyolult, és mivel a Mission London nem is tipikus fesztiválfilm, ennek megfelelően üres kézzel távozott a Cinepécsről, de senki nem maradt le róla, október 7. óta játsszák a magyar mozik.
A fődíjas cseh nácifilmet (Protektor) pont nem láttuk, de az biztos, hogy a megtekintett játékfilmek közül magasan a Pál Adrienn vitte a prímet: nyilván a versenyfilmek költségvetését tekintve is az egyik legdrágább film volt, de az a művészi tudatosság, átgondoltság, ami Kocsis Ágnes filmjében megvan, a fesztivál egyik filmjében sem volt jelen. (Bővebben a Pál Adriennről itt és itt) A Pál Adrienn a Film New Europe által alapított ezer eurós díjat mint legjobb koprodukció: a díj a KMH Filmet vezető Pusztai Ferenc producernek járt, aki elmondta, nagyon örül neki, hogy kifejezetten producereket is díjaznak a fesztiválon. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy a Pál Adrienn két magyarországi vetítését követően a film kritikai és közönségbeli fogadtatása abszolút pozitív, ennek ellenére még mindig küzdenek azért, hogy a filmet méltó körülmények között mutathassák be, ugyanis a Filmterjesztési Kollégium elbírálása értelmében a végig magyarul beszéló, magyar színészek által játszott film a finanszírozása miatt nem minősül magyar filmnek, így a januárra halasztott bemutató is még mindig kétséges.
Keresnyei János a Cinepécs finanszírozásáról elmondta: "Azt gondolom, hogy a Cinepécs fesztiválnak még van esélye a jövő évben, hiszen ez a filmszakma kirakata, be kell látni, hogy erre a rendezvényre szükség van, és igenis támogatni kell. A dél-kelet európai térségben formálódó filmszakmai szervezeteknek szeretnénk otthont adni: közös történeteink, közös hőseink, közös hibáink vannak - a koprodukció az egyetlen út. Rengeteg projektet indítottunk el ebben az évben, amelynek jövőre már meg fognak mutatkozni: nemrég elkészült a Kodály-központ, amit a filmzenegyártás központjává kívánunk tenni, szeretnénk az animáció, az alkalmazott műfajok és az egyetemek felé is lehet nyitni, részt veszünk a Zsolnay-negyed programjaiban inkubációs házzal." Ugyanakkor a Cinepécs nem szeretne a Szarajevói Filmfesztivál konkurense lenni: "mi semmiképpen sem szeretnénk a versenytársa lenni, mi úgy gondoljuk, hogy a Cinepécs a régióban egy kisebb, de fontosabb, együttműködő fesztiválnak kell lennie. Ezért például idén vendégünk volt a Trieszti Fesztivál, mert a szakmai együttműködés nagyon fontos a fesztiválok között is. A Cinepécs az igényes kezdő alkotók fesztiválja lesz, az európai rendszerben pedig egy szakmai központként fogja megtalálni a helyét." - fejezte ki reményeit Keresnyei.
Következő cikkünkben a Cinepécs dokumentumfilmes programjáról és a szakmai rendezvényekről számolunk be.
