Szombaton volt talán a legsűrűbb program. Négy versenyfilm, négy információs film, szakmai programok, és persze a jól megszokott fiatal filmesek bemutatkozása. Délelőtt a bolgár versenyfilmmel indult a nap. Mila a Marsról egy bolgár tizenéves, terhes lány története, miként keveredik a rosszba, miként fogadják aztán be egy határmenti falu marihuánafüggő lakosai, és miként találja meg üldözője elől menekülve a szerelmet. Nehezen lehet alkalmazni a különleges jelzőt egy filmre, hiszen bizonyos szempontból minden film az, mégis a bolgár film valóságtól kicsit elemelkedett világlátása, a krimire hajazó történetvezetése, a szürreális, fantáziaszerű világ kialakítása m ind mind hozzájárul ahhoz, hogy a filmről kijőve azt mondjuk: „ez rendben volt”. A film csodálatos, bár kissé marsszerű helyszínei, groteszk helyszínei és ironikus humora révén nem könnyebbülünk ugyan meg (bár a film happy end-jellegű vége erre okot adhatna), de mindenképpen élménnyel gazdagodunk.
A következő játékfilm, ha lehet ilyet mondani, a fesztivál legnépszerűbb filmje volt. A horvát Arsen Anton Ostojic Az a csodálaots spliti éjszaka című filmje besöpörte a közönségdíjat, és ebben talán a rendező kicsit bohókás, humoros és lenyűgöző személyisége is fellelhető, hiszen filmje előtt és után kisebb show-t kerített a nézők számára. A film szilveszter éjszakáján játszódik, amikor is három egymásba fonódó, de mégis különböző történet két órája kapcsolódik egybe. Három történet, amely mindig egy időbeli ugrással követi egymást (ez az ugrás elegánsan van ábrázolva, hiszen mindig ugyanaz a kép zárja és nyitja a történeteket, és így a filmet is), és néhány ponton találkozik is. Egy horvát gengszterfilm, krimi gyilkosságokkal, droggal és bűnözéssel, és mégis, ahogy a rendező fogalmazott: „minden megvan benne, ami egy filmhez kell: bűntény, humor, erotika”. Habár a film közönségdíjas lett mégsem aratott osztatlan sikert, hiszen voltak, akik csak egy „jól összerakott” filmnek tartották.
A Dante Kávézóban ezúttal a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak kisfilmjeit vetítették, amelyek szintén vegyes fogadtatásban részesültek. Voltak, akik lenyűgözve, és a székbe ragadva nézték a filmeket, és voltak, akik kijöttek a vetítés felénél, mert nem bírták tovább a „művészkedést”. Érdekes filmek, sajátos látásmóddal, bár azt is meg kell jegyeznünk, hogy látszik a filmeken, hogy a készítőknek nem kellett azon aggódniuk, hogy milyen kamerát szereznek, és hogy hol fogják megvágni.
 |
| Arsen Anton Ostojic Az a csodálaots spliti éjszaka című filmje besöpörte a közönségdíjat |
Vasárnap talán a fesztivál legjobb filmje került vetítésre délelőtt. Janez Burger szlovén filmje, a Romok. A színház és az élet összefonódásának sajátos filmje ez, amely a rendező és a barátai, felesége közös munkájának módszerét tárja elénk, amelynek következtében nem csak a darab kecsegtet bukással, hanem az emberi kapcsolatok tönkremeneteléhez is elvezet. Sokak szerint ez volt a „top one”, bár az eredmények nem ezt tükrözik. Mindenesetre a színészi játék és a történet vezetése és kibogozása mestermunkára emlékeztet.
És hát ugye a gála. Este 6-kor, a Színházban. Egy olyan este, amely méltó az őt megelőző hat naphoz. Egy remek fesztivál remek zárása. A forgatókönyv alapötlete a szakaszokat elválasztó és összekötő, áttetsző vászonra vetített filmtörténeti remekek, amely mögött a jelenet „hús-vér” emberekkel is megelevenedik ütősök ritmusára. Ez a momentum nem csupán egy ötlet, hanem bizonyos szempontból elméleti kérdésekre is reflektál. A színház és a film egybemosódására, a film és a valóság többértelmű kapcsolatára és a film és a ritmus kérdéseire történő reflexióként is értelmezhetjük ezt a momentumot. És talán jól tükrözi azt a mondatot is, amelyet Albert Györgyi fogalmazott meg: az elmúlt 6 napban „Pécs a filmről szólt, és a film Pécsről szólt”, a szabad interpretáció jegyében. Közel 10000 embert mozgatott meg a filmünnep, a 144 vetítés, a 22 koncert, a 17 beszélgetés, szakmai program, és a 7 kiállítás (köztük talán a legnagyobb szenzációval bíró Eizenstein grafikák az Ifjúsági Házban). A gálaest szinte minden résztvevője a folytatásban reménykedik, hiszen Szekeres Dénes szerint látszik, hogy „érdemes ezt csinálni”, és azért is, mert „mindig lesznek új filmesek és új filmek” Toller László szerint, és ezért találkozunk „jövőre ugyanitt, de nem ugyanazokkal”. A filmünnep fődíjasa a cseh Bajnokok lett, a legjobb férfi és a legjobb epizodista díját a Bogdán Zsolt és Nyári Oszkár kapta (Dallas Pashamende), a legjobb színésznő pedig a Go West főszereplője lett. A diákzsűri a Két szótaggal hátrébb című filmet jutalmazta, a Duna TV pedig a Sebhelyek című lengyel filmet.
Hálával tartozunk a szervezőknek, hogy egy ilyen színvonalas fesztivál nem könnyű lebonyolítását végrehajtották, és kívánjuk nekik, hogy pihenjék ki a fáradalmaikat. Köszönjük nektek, pécsiek!
