Pécsi Filmünnep 3.

A versenyprogram első vetítése délután 3-kor Katarína Sulajová Két szótaggal hátrébb című szlovák filmje. Talán véletlen, talán nem az, de senkinek a figyelmét nem kerülte el az a hasonlóság, ami Zuzi, a film főszereplője, és a mindnyájunk által jól ismert Amélie között feltételezhető. A könnyed, de néhol mégis melankolikus szlovák film mozgatórugója nem a szorosan értelmezett történet, hanem sokkal inkább az érzelmek, az indulatok ábrázolása.

Truffaut vagy Godard szlovákra fordítva Katarína Sulajová: Két szótaggal hátrébb

Az új hullám technikai és filmnyelvi megoldásaira emlékeztető film plasztikusan követi végig a Párizs-imádó lány napjait, néha egy Truffaut- vagy Godard-film szlovákra fordításának érzete kerülgeti a nézőt. A film pikantériája a félig magyarul, félig szlovákul beszélő Erzsébet, aki nem csupán elmaradhatatlan ragaszkodásával, hanem szarkasztikus életfilozófiájával is fontos része Zuzi életének. A csodaszép lány az életben még „csodaszebb”, és ezt nem csupán jómagam, hanem a vetítés után sorba álló, autogramvadász férfikollégáim tekintete is igazolja.

A pénteki program második megmérettetett filmje az Arash T. Riahi neve alatt jegyzett osztrák versenyfilm, Mr. X  ajándékai. A Super 8-asok és a home movie fénykorát idézzük fel, mikor is egy nyomozás koreográfiáját követve zsibvásárban vett tekercsek gazdája és készítője után eredünk. Őt magát nem sikerül megtalálni, viszont sokakat a korból igen, akik még ma is, ősz hajjal fogják a S8-as kamerát, és a film szerelmeseiként forgatnak életről, halálról, versenyekről és sok minden másról. Nem csak a nyomozás, hanem az amatőrök és a „profik” véleményeinek az ütközése, a filmezés szenvedélye mind-mind kirajzolódik szemünk előtt. Sokan a fesztivál eddigi legjobb filmjének tartják. A dokumentarista módszerrel készült film talán legdrámaibb epizódja az agyvérzést kapott, de ettől sokkal lelkesebbé váló amatőr sztorija, aki élete (utolsó) filmjét készül forgatni, de a fogadtatás hatására, a „film és a filmezés erejének” köszönhetően nem csupán az életét éli tovább, hanem a filmjeit is. Mr. X-et csak telefonon érik el, és nem tart igényt a felvételeire, azonban addigra már nem egy alakmásban találkozhattunk az „ismeretlen (de nagyszerű) amatőrfilmessel”.

A Super 8-asok és a home movie fénykora Arash T. Riahi: Mr. X  ajándékai

Az esti, már-már szokásossá váló filmműhelyek vetítései során a Pécsi Tudományegyetem Mozgókép Tanulmányok Központján készült filmeket, a Control Stúdió bemutatkozását és a kolozsvári Sapientia Egyetem filmszakosainak a munkáit tekinthette meg a közönség. Sok vonásban megegyezik a három csoport helyzete. A pécsiek filmjein érződik, hogy filmes szakirányon tanulnak, bár néha ezek a filmek is inkább zavarosak, mint megtervezettek, de kétség kívül láthattunk jó néhány érdekes kísérletet, vagy éppen átgondolt munka eredményét. A Control Stúdió fél éve alakult egyesület, melynek célja különböző, alapvetően filmes rendezvények lebonyolítása, illetve lehetőség teremtése fiatal filmesek bemutatkozására, illetve munkáik megvitatására. A kolozsváriak vizsgafilmjeiket hozták magukkal, amelyek közül több tényleg csak a műfaj fogásainak elsajátítása miatt érdekes, de néhány film komoly és érdekes látásmódot tükröz. A pocsolyák szemszögéből ábrázolt város, vagy az idősödő színésznő választása és álma, vagy a ritmushangszerek közt mesélő-sztorizó kisfiú filmje ezek közé tartozik. A legmulatságosabb filmek közé számomra azok az ismeretterjesztő természetfilmek tartoznak, amelyeket egy biológia szakos hallgató készített a parti fecskékről, vagy éppen a Kis-Küküllő kagylóiról.