Kapcsolódó anyagok

Vacsora

Filmhu: Volt-e valamilyen különleges incidens a forgatás alatt?

Perlmann Károly: Incidens talán nem is volt, de nekem már az nagyon nagy élmény, hogy először az életemben magyar stábbal dolgoztam. A filmnyelvet én Amerikában tanultam meg. Így kicsit nehézkesebb volt kommunikálni a filmstábbal, nehezebbre esett, hogy kifejezzem maga. Viszont magyarokkal dolgozni nagy élményt jelentett.

Érdekesség még, hogy a díszlet, a ház eleje, amit lehet látni a filmben, az igazából nem a ház eleje volt. Ott tulajdonképpen nem volt semmi, csak egy nagy kukoricaföld. Azt mind le kellett tarolni. A tulajdonos, aki majdnemhogy ingyen odaadta nekünk a helyszínt, ő vágta le a kukoricát, hogy ezt meg tudjuk oldani.




Filmhu:Az ötlet, hogy a disznók megesznek egy embert, az újsághír alapján jutott az eszébe?

P.K.: Nem egészen. Négy-öt évvel ezelőtt Los Angelesben csak úgy összeültünk a haverokkal és valahogy előjött a téma. Arról beszélgettünk, hogy hallottunk már olyanról, hogy a disznók megettek egy embert. Aztán hallottam a hírekben is, és ez elkezdett egy kis magot érlelni bennem. Az édesanyám nem vidéken él, de Budapesten kívül, és tartott disznót, ezért volt mihez kötődni és innen indult a történet.




Filmhu:Észrevettem, hogy a hanghatás nagyon erős, amikor a disznókat halljuk.

P.K.: Nem tudom, milyen hangjuk van, ha marcangolnak valakit, de azt tudom, hogy a disznónak ilyen hangja van, amikor éhes. Ha hallottál már disznót őrjöngeni, tudhatod, milyen rettenetesen hangosak, ezt használtuk fel.