2003. 02. 02. SoSa
Tegnap mutatták be Fliegauf Benedek Rengeteg című filmjét. A budapesti történeteket epizódfűzérré rendező dogmafilm kevés zenével, de annál több közelivel készült. A közönség és a kritika eddig csak lelkesedéssel szólt a Hypnos alkotójának egészestéséről. A filmhu is véleményvadászatra indult. Felkutattuk az ünneplő stábot, s megkérdeztük magát a rendezőt is.
Sopsits Árpád, szerint egy nagyon szép falkotásról van szó. Igazi emberi filmről, ami ráadásul egyéni stílusban készült. Kiemelte a film gondolkodásmódját, s azt a módszert, amivel a rendező a szereplők közötti viszonyokat kezelte. Szerinte a legjobb elsőfilm díja a
Rengeteget illeti.
Medvigy Gábor operatőr a
Rengeteg vetítése után gratulált Lovasi Zoltánnak, aki Fliegauf filmjét fényképezte. Mint mondta, a dogma stílus tetten érhető a filmben, ebből a szempontból összehasonlítható saját munkájával, a tavaly bemutatott
Kísértésekkel (Kamondi Zoltán). „Nem végig mozgó szűkeket használtunk, inkább nagyon pontos, fekete-fehér totálokat csináltunk.” Az operatőr, úgy érzi, a
Rengeteg mindent elért, amit egy filmből DV-vel, ezzel az egyedi szisztémával ki lehet hozni. „Elismerésem Lovasinak, nagyon tetszett, amit a látványvilággal véghezvitt a kötött technikai paraméterek között. Az az érzésem, hogy ez nem egy erőltetett, csikorgó rendszer lett, inkább úgy tűnt, mintha filmképeket látnék, nem átírt videót. Az éjszakai felvételeknél is ez a helyzet: fontos intim pillanatokat, szemeket láttam… És valódi éjszaka volt.”
Diósi Gábor, a filmbéli féltékeny apa, a baráti kör tagja, izgalmas kihívásnak tartotta beleugrani a színészkedésbe: Jó volt, érdekes volt, fárasztó volt.” Az önkifejezés egy módja volt, ami ezúttal a színészetben teljesedett ki, de ez nem jelenti azt, hogy leragad ennél. „Maga a szerep nem áll hozzám közül. Sem az apafigura, sem ez a kicsit beteg vonulat. Viszont az ideges, kicsit szorongó magányos fiú, akit nem értenek meg, az igen.” Könnyítésül, vagy épp nehezítésül, ő nem kapott forgatókönyvet, csak néhány instrukciót arra vonatkozóan, hogy mi legyen benne a mondandójában. „A vonulat adott volt. Hogy honnan haladjunk, merrefelé, s mi süljön ki belőle a végén.”
Sós Ilka a kissé hihetetlen halsztorira ámuldozva reagáló lány, aki szinte végig csak az arcával játszik. „Bence csak annyit mondott, hogy lesz egy olyan jelenet, ahol két rosszarcú, nagyon fura alak mellé kell egy ellenpont. Nagyon meghatott, hogy rám gondolt. Jó volt belelátni abba, hogy ez mekkora munka. Egy negyed percet biciklizem a filmben, de ezt legalább hússzor kellett felvenni. A harmadik óra végére izomlázam lett.„
Thurzó Barbara már „öreg motorosnak” számít a Fliegauf filmekben, hiszen, bár szintén amatőrként vállalta el a szerepet, Fliegauf Benedek előző két filmjében, a
Beszélő fejekben, illetve a
Hypnosban is szerepelt. „Remélem, hogy a következő filmben már vidámabb szerepet kapok. Elég nagy falat volt ez a figura, mert ez a szorongó lány nagyon távol áll tőlem.” Külön szövegkönyvet ő sem kapott, de a jelenet szinte mondatról mondatra ki volt találva, így improvizációra kevesebb alkalma nyílt. Barbara a rendező színészvezetési módszereiről elárulta, hogy egyre tudatosabbak lesznek az évek során. „Az emberekre nem kényszerít rá mást, mint amik valójában. Nagyon pontosan meg tudja találni, hogy az adott szerepre ki alkalmas.”
Tamás Márton, a film egyik legtalányosabb jelenetében folytat hosszú párbeszédet egy „alkalmi vételről”. Hogy a jelenet kiről és miről szól azt maguk a szereplők se tudták megfejteni, de nem is nagyon keresgélték a megoldást. „Nem szeretem a dolgok jelentését keresni. Csak az a lényeg, hogy tetszik, vagy nem tetszik.” Nekik részletes szövegkönyvük volt, amitől aztán sikerült néha el-eltérni, ha épp nem jutott eszükbe a memorizált szöveg. Márton biztosan nem marad a „pályán”, mert a fotózások és a reflektorfény nem az ő világa.
Kenyeres Bálint rendező, aki nyáron készül forgatni, már nem először állt a kamera másik oldalára. Attól eltekintve, hogy a karakter nem állt hozzá közel, s menet közben partnert is váltott, élvezte a kicsit hosszúra nyúlt forgatást. „Az imázsrombolás magasiskolája, hogy ezt elvállaltam, de már nem tudok rajta változtatni, celluloidon van. Szeretek ripacskodni. Már csak haszonelvűségből is vállaltam. Ezen keresztül sokat lehet tanulni a színészekkel való bánásmódról.”
Magát a rendezőt a Millenáris Fogadóban kaptuk mikrofonvégre. Megtudtuk, hogy
Fliegauf Benedekmindamellett hogy készül a
Rengeteg berlini fesztiválszereplésére, máris egy újabb nagyfilmen töri a fejét. A többit lásd az interjúban!