Csajok a Bűnös városbólPersze nem vagyok naiv. Látom a sokaságot, akik mint kivégzések fölheccelt, vérgőzös közönsége, ujjonganak eme obszcén haláltánc láttán. Keresik a kapcsolatot a film noirral, holott ama klasszikus zsáner még hitt a tudatalattiból feltörő félelmeink megfoghatatlanságában, s nem csupán szaggatta a húst, s locsolta a vért. Látom az alantas ösztönökre fogékony fiatal rajongókat, akiket még lelkesít az erőszak és a szex tabudöntögető tiszteletlensége, s a sötétben járás izgalma. S tudom, hogy sokan vannak, aki holmi extravagáns formai újításért lemondanak mindennemű tartalomról, s a pszichopatákat mondják istenüknek.

Mégis megnyugszom, ha az ágyukban békésen alvó gyermekeimre gondolok, akiknek egyelőre édes mindegy, ki a fene is az a Miller, Rodriguez, vagy Tarantino.