Szalai András: Moziépítészet III. rész

A tanulmányt három folytatásban közöljük le a a Mozi 100 éve kiállítás alkalmából.

Az első, építészeti stílusában is modern mozi Budapesten az 1934-ben épült Simplon volt. A Simplon ugyanakkor az első mozibérház is, ahol a mozit az épülettel együtt eleve mozinak tervezték. A mozit a tervezők – Preisich Gábor és Vadász Mihály – a hegyesszögű saroktelken álló hatszintes bérház alagsori szintjére süllyesztve helyezték el. A Weiss Manfréd Vállalatok Nyugdíjintézetének bérházában elhelyezett tágas moziterek igényes belsőépítészeti kialakítását Révész Zoltán tervezte. A modern épületgépészeti technikával ellátott mozi nézőterének hangsúlyos építészeti eleme volt a merészen előrenyúló íves vonalú erkély. Az oldalfalak lamellákkal tagolt felülete az üvegcsíkokkal takart oldalvilágítást és a szellőzőket rejtette el. A vászon szélességében a nézőtéri mennyezetet és a vetítővásznat kiemelő fénycsík rajzolt lendületet a dísztelen eleganciájú térbe. A „foyer” galériájának szintén lendületes ívét is fénycsík tette még markánsabbá. A fénnyel modellált terek felületein a nemesen egyszerű anyagok használata egységes építészeti összképet teremtett. A ház homlokzatának részeként tervezett mozibejáratot is (neon)fénnyel alakított architektúra hangsúlyozta. Ma mindezt csupán fotókon láthatjuk; a Bartók mozi – a néhai Simplon – ugyanis megszűnt.

A következő modern mozit a Kálvin tér közelében, a Magyar – Hollandi Rt. székházában az Üllői út 4. szám alatt nyitották 1935-ben. Az eklektikus bérház belső udvarában Asztalos Béla elliptikus formájú nézőtérrel alakította ki a harmincas évek egyik legelegánsabb terű filmszínházának tartott Savoy mozit. A 400 személyes nézőtér természetes szellőzését nyitható kupola biztosította. A második világháború után a mozi egy ideig „Ságvári filmszínház” néven üzemelt, majd Vörösmarty lett a neve. A metróépítés miatt kb. tizenöt évre egyszer már ideiglenesen bezárták.

A budapesti moziépítészet különösen magas építészeti színvonalat reprezentáló mozi-bérházát, a Margit körúti Átrium házat és mozit a két világháború közötti modern magyar építészet egyik legkiválóbb alkotója, Kozma Lajos tervezte.

Kozma Lajos ezzel a legsikerültebb alkotásai közé sorolt épülettel – egyik kortárs kritikusának jószándékú képzavarával élve – „jövőbe mutató hangot (!) ütött meg”. Az épület jövőbe mutató korszerűsége, modernsége érvényes a garzonlakásokat tartalmazó bérház üvegburkolatos, szalagablakos elegáns homlokzata mögé épített – szintén acél- és vasbeton szerkezetű – mozira is. A filmszínházi előcsarnok bevezető szakasza az épület alatt húzódik, elegáns lépcsőterű galériás második fele pedig egy nyaktaggal kapcsolódik a nézőtér kissé elforduló tengelyű tömegéhez. A nézőtér íves oldalfalai nem csupán a széksorok jobb elrendezése és az akusztika miatt előnyösek, de a térforma nagyvonalúságát is fokozzák. A korszerű szellőzőrendszerrel és akusztikai álmennyezettel is felszerelt tér nagyvonalúságához hasonlóan elegáns volt az előcsarnok téralakítása és részletképzése is. A modern Kozma-enteriőrökre jellemző színvilág – vörös-fekete-fehér – az egész belső kompozíciós egységét meghatározta. Kozma nemcsak építészként, hanem belsőépítészként és designer-ként is valóban jövőbe mutatót alkotott. Jövőbe mutatót, de – önhibáján kívül – nem minden tekintetben maradandót. A ház ugyanis a háborúban megsérült, s először csak sebtében tűntették el a károkat, nem lévén igazán tekintettel annak építészeti értékeire. A nyolcvanas évek műemléki helyreállítása végre újjáélesztette a belső terek burkolatait, az oszlopok tükörborítását és a portál is – nagyjából – „az eredetihez hasonló” lett. De a történet mégsem végződött „happy end”-el: jó tíz évvel azután, hogy az Átrium eredeti nevét is visszakapta, ezt a mozit is bezárták.

Kozma Lajos mellett a korszak más kiváló építészei is terveztek mozit, ill. mozi-bérházat. A Szt. István körút közvetlen közelében, a Hollán Ernő utca 7. szám alatt álló Lloyd (Duna) mozit például Hofstätter Béla és Domány Ferenc tervezte, a telken álló ún. „kettős bérházzal” együtt 1937-ben. A „kettős bérház” egy utcai (7/a.) és egy udvari (7/b.) épülettraktusból áll, melyek közös udvarának helyére került a mozi kereken 500 személyes nézőtere. A megfelelő belmagasság biztosítása érdekében egyrészt az utcaszintnél mélyebbre helyezték a nézőtér padlószintjét, másrészt föléje elliptikus donga keresztmetszetű bordáslemez födémet szerkesztettek – mely vasbeton keretek között feszül ki – úgy, hogy a ház és a donga tartószerkezetét hangszigetelés választja el. A nézőtér dongaboltozatának egy része eltolható volt. Az utca felől enyhén lejtő előcsarnok két oldalára – voltaképpen a két házbejárat mellé, köré és részben ezek lépcsőházai alá – került a mozi két ruhatára, büféje, pénztára és WC-blokkja. Az ívesen alakított kiszolgáló magok szellemes elrendezése tiszta térszervezést, áttekinthető forgalmi rendszert és jó térkihasználást, „tágasságot” eredményezett a mozi előterében. Mindez ma már csak részben ilyen tágas és a nézőtér régi fénye is megkopott, 2000 végén a Duna–Lloyd mozi is bezárt. Előbb vagy utóbb talán műemlékké is nyilvánítják.

Domány Ferenc, a harmincas években számos magas építészeti színvonalú házat tervező Hofstätter–Domány páros tagja egyedül is tervezett mozit. A Károly körút és Dohány utca hegyesszögű sarkán álló bérházat eredetileg az Első Katonai Biztosító építtette 1911 és 1913 között. A hatemeletes bérpalota már eleve úgy épült, hogy két szint mélységű, udvar alatti alagsora színházi nézőteret fogadhasson magába. A ház későbbi tulajdonosai a harmincas években – 1936 táján – először éttermet és bárt szerettek volna elhelyezni az udvar alatti tágas térben, de aztán egy 600 személyes „földalatti” filmszínházat nyitottak ezen a helyen 1939-ben. A Broadway mozi bejárattól nézőtérig vezető nagyvonalú térsora szinte feledteti – nem teszi érzékelhetővé –, hogy a mozi tulajdonképpen az udvar térszintje alá került. A körcikk formájú, teknőszerűen alakított nézőtér legmélyebb pontja 7,0 m mélységben van. Az érkezőket annak idején egy kerek lámpatesteket rejtő előtető fogadta, ami megszakítás nélkül futott tovább – az előcsarnok mennyezeteként – egészen a hall és a büfé lépcsőn megközelíthető tágas öblének kezdetéig. A mélyebben fekvő hallból széles lépcsőkar vezetett egész a nézőtérig. A nagyvonalúan formált nézőtér mennyezetének központjában egy napkorong-formán alakított fénykör – rejtett világítás és álmennyezet kompozíciója – adott a térnek erős centrális hangsúlyt. A pazar burkolatokkal és finom részletképzésekkel alakított, merész átlátásokat és elegáns térkapcsolatokat eredményező fénnyel (is) modellált architektúra annak idején önmagában is igazi (építészeti) élmény lehetett. Sok belsőépítészeti finomság és hatást fokozó effektus ugyanis ma már a múlté. Az utcai homlokzatról az előcsarnok mélyéig futó körlámpás előtető különösen hiányzik. Talán, ha egyszer majd ez a mozi is műemlék leend – elvégre hosszú ideig a „filmek múzeumaként” működött.

A harmincas-negyvenes évek modern moziépítészetének talán utolsóként épült gyöngyszemét – az 1939-ben megnyílt Híradó mozit – a kor egyik szintén neves építésze, Münnich Aladár tervezte. A híradó-mozi, mint speciális mozitípus – a tájékoztatás, a propaganda és az ismeretterjesztés eszköze – a harmincas években született. Fokozott igényt iránta részben a második világháború kitörése támasztott iránta. A Nagykörút és a Dohány utca sarkán álló bérház földszintjén kialakított mozi henger formájú vesztibuluma a ház sarkát alátámasztó oszlopok mögött van kiképezve. A kör alakú előcsarnok középpontjában, egy tartószerkezeti szerepet is betöltő pillérhez kapcsoltan állt a pénztár. Az előcsarnok centrális teréből egy közlekedő sáv – mint egy szélesebb oldalhajó – vezetett a nézőtér háromhajós terébe. A ház aljában rejtőző, alig több mint 200 személyes mozi szellemes és egyszerű elrendezése jól szolgálta a nézők folyamatos és zavartalan mozgását. A sarkon lévő, mértéktartóan nagyvonalú moziportál architektúrájához igazodva az épület mindkét oldalán – legalábbis a tervek szerint – megújultak az üzletportálok is.

A modern moziépítészet mértékadó példái hatottak a kisebb mozik architektúrájára is. Számos régebbi mozi újította fel a homlokzatát, alakította át belső tereit e példák nyomán. A külső kerületek mozijai is igyekeztek lépést tartani a korral, de néha tempót diktálniuk is sikerült, mint azt a Virágh Pál által tervezett merész vasbeton szerkezetű – itt-ott corbusiánus reminiszcenciákat mutató – kispesti Royal mozi (1935) archív fotói is sejtetik.

A budapesti mozik utolsó, modern építészet által inspirált virágkora a negyvenes évek elején zárult. A virágzás eredményeképpen a fővárosi mozik (építészeti) minősége összességében (is) számottevően javult. Az ország háborúba lépését követően, az újabb „hadi állapot” miatt azonban a fejlődés-fejlesztés lendülete megtört – a stagnálás éveit hamarosan a háború pusztításai követték.

A második világháború után újra játszani kezdtek a mozik. Az 1943-ban működött 82 mozi közül 1945-ben hatvan, 1948 végére hetven mozi indult meg újra. A mozik többsége különböző pártok és a hozzájuk közelálló társadalmi szervezetek felügyelete alá került. A pártok filmvállalatokat is alapítottak, mígnem 1948-ban aztán megkezdődött a mozik államosítása, létrehozták a MOKÉP-et (1948), aztán a FőMO-t (1954). 1950-ben létrejött Nagy-Budapest, ami a mozik számát is gyarapította. 1952 táján 95 mozi működött Nagy-Budapesten úgy, hogy közben a „felügyeleti szervek” majd' harminc mozit bezártak. A nyilvános mozik mellett a korszak új találmánya lett a „zártkörű mozi”. Az ötvenes évek második felében a mozik száma 100 fölé emelkedett az „üzembeállított” kertmozikkal együtt, de az ún. „társadalmi” – művelődési házakban működő – mozik nélkül. Később a mozik száma újra csökkenni kezdett: a hatvanas évek végén kb. nyolcvanra, a hetvenes évek végén kb. hetvenre, a nyolcvanas évek végén kb. hatvanra, a kilencvenes évek végén kb. negyvenre. Pillanatnyilag a folyamatosan csökkenő mozik száma harminchat.

A tulajdonviszonyok radikális változása(i) és a mozik számának radikális csökkenése mellett a huszadik század második felének mozitörténetében a mozinevek változásai is jellemzőek. Jóllehet 1942-ben is volt már rendeletileg előírt névmagyarosítás, de a mozinév „mágia” igazi hullámai csak 1945 után csaptak magasra. Néhány példa ízelítőül: Szivárvány – Marx, Savoy – Ságvári, Ludovica – Partizán, Kristály – Előre, Adria – Brigád, Átrium – Május 1., Tabán – Diadal, és így tovább: Haladás, Verseny, Terv, Élmunkás, Bányász, Fáklya… Majd pedig – amikor már kevésbé „fokozódik a nemzetközi helyzet” – vissza, vagy tovább: Partizán – Akadémia, Pentele – Mátra, Élmunkás – Ady, Brigád – Madách… stb., … és tovább: Új Tükör Klub, Galaktika, Blue Box, Art Kino. E korszakok egyetlen igazán új típusú mozija az autósmozi volt: Sztráda Autósmozi – OKÉ Sztráda – Sztráda.

A mozik építészeti vonatkozású története viszont korántsem ilyen gazdag. Az eltelt ötvenöt év alatt alig épült jelentős építészeti teljesítménynek is tekinthető mozi vagy mozi-épület Budapesten. A kisebb külvárosi létesítményeket leszámítva talán féltucat, vagy még kevesebb: Kőbánya, Olimpia, Akadémia… A moziépítészet története ebben a fél évszázadban inkább a renoválások, tatarozások, átalakítások, „nagyrekonstrukciók”, korszerűsítések és – ritkán – a műemléki helyreállítások mozzanataiból lenne összerakható.

A vázlatosan érzékeltetett fény- és virágkorok utáni fejleményekből mintha az következne, hogy a budapestiek mostanság nem szeretnek mozizni. Pedig nem így van, mert egyre nagyobb férőhelyszámú vetítőhelyek nyílnak Budapesten, de ez már egy másik történet.

Budapesten most multiplexek épülnek.

Szentendre, 2001. március hó

Felhasznált irodalom:
Fabó Beáta: A moziépítészet és a város.
Budapesti Negyed, 1997. 16-17. szám
Pongrácz Erzsébet: Mozikalauz
Városháza – A mi Budapestünk, 1998.
Hanusz László: A filmszínház
A magyar filmesek kézikönyvei 1., Budapest, 1939.
Budapesti filmpaloták
Az Est Hármaskönyve, Budapest, 1928.
Havas Péter: Budapesti mozinevek
Magyar nyelv és irodalom szakdolgozat, 1995.
Borossay Katalin: Szakvélemény a Duna (volt Lloyd) mozi műemlékké nyilvánításához
Kézirat, 2000. december
Borossay Katalin: A Broadway mozi műemlékké nyilvánítási javaslata
Kézirat, 2000. július
Továbbá: a mozi-kiállításban közreműködő kutatók által rendelkezésre bocsájtott adatok.

_{Szalai András}

Ha többet akarsz tudni a kiállításról, annak hátteréről, akkor látogass el a fieszta vagy az eszpresszó rovatunkba.