Szederkényi Bella: Egy kézenálló lány története jó animációs alapanyag, ráadásul a film készítésekor az életemnek egy elég sötét időszakát éltem, úgyhogy az azonosulás a karakterrel nem volt nehéz...
filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
Sz.B.: Az egyetem (MOME – a szerk.) szakvezetője, Fülöp József minden segítséget megadott (és megad) a diplomázóknak, amit az iskola keretei lehetővé tettek, így „kaptunk” gyártásvezetőt is, Sipos Orsit. Az ő tájékozottsága és jó helyzet- és problémakezelő képessége maximálisan segítette a munkámat.
{extrainfo}
filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
Sz.B.: Mi voltunk az utolsó évfolyam, aki az MMKA-tól és az NKA-tól is kaptunk egy olyan összeget támogatásképpen, amiből már (igaz, szűkösen, és nagyon nyomott áron) ki lehetett kalkulálni egy animációs rövidfilm gyártási összegét. Az Orsolya 8 perce nagyjából másfél millió forintból készült, ennek majd' a harmadát saját zsebemből tettem hozzá, valamint benne van egyéves munkám is (ingyen, persze). A film azóta négy díjat hozott el rangos nemzetközi fesztiválokról, és kb. negyven fesztivál verenyprogramján szerepelt.
filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
Sz.B.: A legtöbb ember tekintettel volt arra, hogy ez egy diplomafilm, így nem tudok teljes árat fizetni a munkájukért – mégis tudásuk maximumát adták. Lenyűgözött ez a szakmai lojalitás és alázat, ezúton is szeretném megköszönni mindenki munkáját.
filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
Sz.B.: Nem volt ilyen, nagyon szerettem csinálni ezt a filmet.
filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
Sz.B.: Az animációs szekció majd' minden filmjét ismerem – itt hadd tegyem hozzá, hogy mérhetetlenül boldog vagyok, hogy van végre animációs szekció a szemlén. Egyébiránt, minden érdekel, próbálok minél több vetítésre eljutni. Amire kíváncsi vagyok, az az, hogy személyes kedvencem, a Pál Adrienn, kap-e itthon is elismerést.
filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
Sz.B.: Egyelőre örülök, hogy beválogatták. Erős a mezőny, több filmet esélyesnek látok díjra.
filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?
Sz.B.: „Van itt egy lyuk, az íróasztalomban...”
Egy részlet a filmből
filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
Sz.B.: Animáció lévén, ilyenről nem beszélhetünk – mindenesetre az, hogy a főszereplő karakter animátorának, Molnár Évának átadjam azt, hogy hogyan képzelem el a kézenjárás ritmusát, dinamikáját, mozgatását pontosan, eltartott egy ideig. Éva javára legyen mondva, tökéletes munkát végzett, pedig nem volt egyszerű a feladat...
filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?
Sz.B.: Nyitott ajtókat döngetünk, Annecy-ban, és a Krok-on is versenyszekcióban szerepelt a film.
filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
Sz.B.: Rengeteg fesztiválon szerepelt már az Orsolya, Tokiótól San Fransiscóig, az itthoni vetítésekről nem is beszélve. Nagyon sokan kérték már személyesen, és interneten is a filmet. Engem főleg az tenne boldoggá, ha a magyar filmtámogatás körüli helyzet ismét helyrejönne, és a nem csak itthon, de nemzetközi színtéren is sikeres (akár művész,- akár közönség-) filmek alkotói újra lehetőséget kapnának filmkészítésre, és nem kényszerülnének arra, hogy aprópénzre fecséreljék a tehetségüket. Ez igazán boldoggá tenne.
filmhu: Mi a legmeghatározóbb élményed a Magyar Filmszemlével kapcsolatban?
Sz.B.: A jó hangulatú vetítések, azután pedig a látottak átbeszélése a barátokkal egy sör mellett...
