Független filmforgalmazás 2.0 címmel fogalmazta meg Bognár Péter elképzeléseit, gondolatait a kialakult helyzet kapcsán, először ezeket foglaljuk össze.
A magyar forgalmazási piac független feléről sorra vonulnak ki a nagyobb forgalmazók, az artmozik üzemeltetése egyre rosszabb üzlet, a Budapest Film drasztikus leépítésekre szánta el magát, vagyis annak ellenére, hogy az emberek évi átlag 300 filmet néznek meg, ennek egyre kisebb hányadát teszik moziban (nagyjából egyet). Egyre érezhetőbb gondot okoz a netes illegális letöltés, hisz épp a független filmek közönségének jelent alternatívát - a jellemzően idegen nyelveken beszélő közönségnek nem létkérdés a magyar felirat (bár azt is nagyon gyakran találni ingyen), a kiváló képminőség.
Bognár szerint a technológia meghaladta azt a munkamegosztási módot, amely egy korábbi fejlettségi szint szerint alakult ki. Mára a közönség közösségi csoportokba szerveződve megjelent a mediális térben, elérhető, illetve véleményt artikulál. Sőt letölt, divatot teremt, alakítja a film- és egyéb kulturális termékek befogadását (adott esetben még teremti is azokat). A moziknak ebben a megcsontosodott struktúrában ráadásul a digitális átállást is le kéne bonyolítaniuk, amelynek költségeit valószínűleg a forgalmazók kell, hogy állják.
"A filmforgalmazók ama skizofrén helyzet felé sodródnak, amelyben létük azon fizető nézősereglettől függ, amellyel nem kommunikálnak. Vagyis kommunikálnak, csak egy irányba. Nagy kampányokra költenek el milliókat, hogy aztán a hétvége után kiderüljön bukott-e az adott film, vagy sem? Tiszta orosz rulett!" Mi a megoldás kulcsa? "Alapvető cél és közös érdek tehát,
hogy a filmszakma megtalálja a közvetlen kapcsolatát a nézőivel" Ki kell építeni azokat a csatornákat, amelyeken keresztül a forgalmazás érzékeli az igényeket, és testreszabott megoldásokat kínál a keresletre. Utóbbi azért is fontos, hogy a forgalmazás anyagi hátterét biztosító üzleti modell, a reklámok hatékonyan és meggyőzően érjék el a célközönségüket.
Ennek az új kommunikációnak természetesen az internet lenne a közege; „6 millió embert lehet ma Magyarországon elérni filmes hírekkel és ezek harmada (2 millió ember!) már képes is a neten mozgóképet fogyasztani.” A különböző webes réteg- vagy mainstream médiumok képesek lennének a köréjük épült közösségeknek megfelelő tartalmi elvárásokat közvetíteni a forgalmazónak, amely így valós igények alapján kisebb kockázattal és költséggel tudná kiszolgálni a valódi közönségigényeket. "A nézőközönséget egy közösség szervezi, a filmet pedig a filmforgalmazó terjeszti. A közösség nagyságán és igényein múlik, hogy a film moziban, DVD-n, vagy az interneten jelenik meg. Mind a közösség, mind a filmforgalmazó elfogadja, hogy a bemutatás költségeit a gazdasági realitás határolja be. (Kis közösség – kis film, nagy közösség – nagy film) Profiton közösen osztoznak, lehetőleg újabb filmekbe, vagy a közösség erősítésébe forgatják vissza azt."
A közösség, a forgalmazó és a jogtulajdonos így ha nem is teljesen egyenértékű, de kiegyenlítettebb felállásban szervezné újjá kapcsolatát a piacon, a bevételekből is mindhárman részesülnének. A mai forgalmazási struktúra pedig sokkal rugalmasabban tudna reagálni a valós igényekre.
S hogy mi lesz azokkal a fogyasztókkal, akik alulreprezentáltak a netes közösségek világában? Bognár szerint ha egy közösség igényes programmal áll elő, az csali azoknak is, akik először nem vesznek részt benne. „A közösségszervezésben pont az a poén, hogy minél nagyobb egy közösség, annál bátrabban válogathat filmeket, sőt, egyre olcsóbbá teheti azok fogyasztását. Ahhoz, hogy tartozzon valaki egy olyan közösséghez, amely, tegyük fel, havonta egy új filmet tud nyújtani ingyen, megéri nyitni egy internetes postafiókot, legyen akár nyugdíjas, vagy vájár.” Ezek a társaságok pedig szerveződjenek újonnan a médiumok, a filmpiaci szereplők közös összefogásával - vagyis nem a már meglévő közösségek feltárása a cél.
Felvetülhet a kérdés, hogy miért éri majd meg fizetni a netes tartalomért, mi csábítja majd el a nézőket az ingyenes letöltéstől? Bognár szerint a lényeg a közösségek szerveződése, „Az hogy legott majd nézni is lehet filmeket, ebben a történetben mellékes.” A közösség fogja a vetítéseket szervezni, ahol a filmen kívül előzetesekhez, sneak preview-khoz, és egyéb csemegékhez is hozzá lehet majd jutni. „Ezeken az eseményeken felsorakoznak a zene-, könyv- és filmkiadók, újságok, televíziók, és mivel egy homogenizált közösséggel van dolgunk, előbb-utóbb megjelennek a hirdetők is…”
De vajon egy közösségben nem ugyanúgy egy erős esztétikai ítélet rostálja meg a termést, mondja ki a verdiktet, mint ma a kritikusok? Bognár állítja, „a horrorosokat, a sci-fi-seket, a mangásokat, animéseket” soha nem érdekelte a kritika. Ők autonóm, a kritikusoktól független tényezők alapján hozták, hozzák meg értékítéleteiket. Ráadásul az új modellben pénzt is kapnának, amelyen aztán elutazhatnának az általuk preferált szubkultúra kultikus fesztiváljaira, hogy még több új tartalomból válogathassanak.
Nyitott kérdés még a közösségek egyéni viselkedésre kiható ereje, hatása, amely a tinédzserek közt lélektani evidencia, de erről még nincsenek összehasonlítást vagy tervezést segítő tapasztalatok. Biztató viszont, hogy a nemsokára véget érő Filmklik-akció igen pozitív eredménnyel zárult, a 20 ingyenes nap átlag több mint napi 10 ezer látogatót vonzott, és nem mellesleg a rendszer is bírta a terhelést.
