Tóth Olivér Márk: Én a békásmegyeri piacon életemben először az Animal Cannibals Kés villa című albumát vásároltam meg kazettán, körülbelül 10 évesen. Aztán nagyon sokáig nem hallgattam egyáltalán hiphopot, metálos gyerek voltam. Mindig vegyes volt a zenei ízlésem, nem volt soha fő csapásirány, aztán 30 felett valamiért visszakanyarodtam a raphez.
Arra emlékszel, hogy miért tetszett meg az Animal Cannibals?
T.O.M.: A rímelés volt ennek a gyökere szerintem, de zeneileg az Akkezdet Phiai volt a komoly sarokkő. Izgalmasnak találtam, hogy lehet okos dolgokat mondani ebben a szövegcentrikus műfajban. Amikor Marciba először belefutottam, nekem annyira nem volt meg ez a referencia, de sok barátom hivatkozott rá, hogy van egy Akkezdetes stílusa a szóválasztásoknak, amiket a Marci a korai dalokban tolt. Intellektuális ötletek voltak benne, váratlanok egy trógerkedő rapper sráctól.
Laci, neked mi az ősélményed a hiphoppal?
Józsa László: Nekem semmilyen komoly kapcsolódásom nincs, volt egy Fugees bakelitem, Lauren Hill volt a belépőm. Beton.Hofi koncerten is most nyáron voltam először és nagyon jó volt. Ha nincs ez a film, talán ő lépett volna még be az aurámba, de Marci nem. És hála az algoritmusoknak, ahogy elkezdtem hallgatni Marcit, rögtön jöttek elő a többiek is. 35 és 45 között nem nagyon fedeztem fel új zenét, és ezért is hálás vagyok Marcinak, hogy ablakot nyitott az oldschool hiphoppal az általam is fogyasztható zenékre.
.jpg)
Pogány Induló / Forrás: HBO Max
Edukált titeket kicsit külföldi vagy magyar előadókkal kapcsolatban, akiket érdemes hallgatni?
T.O.M.: Igen, érthetetlen okokból én nem voltam annyira up-to-date olasz kortárs gengszterrapperekben, ő viszont igen. Amikor Nápolyban forgattunk együtt, ott mutatta az egyik nagy hősének a zenéjét a buszban, ott hallottam egy-két vad dolgot.
Szerintetek előnyére vált a sorozatnak, hogy ti alapvetően nem vagytok vérbeli hiphop rajongók, a műfaj nagy ismerői?
T.O.M.: Nem volt célja a sorozatnak az insiderkedés. Szerettem volna elkerülni a zenészportrés kliséket, hogy ülnek egy karosszékben és elmesélik milyen szuper volt a karrierjük első durva éve. Helyette ott szerettem volna lenni ebben az első durva évben, és megnézni milyen, amikor ez tényleg megtörténik. Az én perspektívámból a hiphop egy nagyon fontos közege a sorozatnak, de inkább egy kulissza, mintsem gyökere az egésznek.
Három évig forgattatok vele, nem sokkal az első videója megjelenése után kezdtétek a közös munkát. Nagyon gyorsan le kellett rá csapni? Ilyenkor elindul egy verseny a filmesek között, hogy ki tudja hamarabb elkapni őt?
T.O.M.: Tegnap küldte át egy barátom az akkori chatbeszélgetésünket, amikor először mutatta nekem a Marci zenéjét, és a reakciómat. Nagyon hamar jó ötletnek tűnt, hogy csináljunk róla egy dokumentumfilmet, tényleg egy intuícióból indult. Van egy szakmai hátterem, voltam zenekarokban meg menedzseltem is párat, van egyfajta rálátásom a magyar zenei piacra, és tisztán láttam az elejétől fogva, hogy ő olyan típusú előadó, aki sikerre van ítélve Magyarországon.
Miből láttad ezt?
T.O.M.: Egy fiatal férfi, akinek jó a kiállása, szóló-előadó, jó a hangja, és még okos szövegeket is ír, magyarul. Ez a koktél nem spanyol viasz, mégis nagyon adta magát, hogy ha ő nem lesz ebben a közegben sikeres, akkor senki. Ilyen szempontból igazam lett, de nem is az volt a lényeg, hogy a Marci befut-e vagy nem. Az elején azt gondoltuk, hogy ez majd elmond egy történetet, de ennél sokkal izgalmasabb történetszálak is kijöttek belőle.
.png)
Forrás: HBO Max
Hihetetlen gyorsan ért el hatalmas sikereket, konkrétan futni kellett utána?
J.L.: Az első akváriumos koncertjére öt perc alatt elfogytak a jegyek, lehetőség sem volt felvenni, ahogy készül rá. Sokszor abból tudtuk meg, hogy mi van a Marcival, hogy kijött egy új száma, ezt kellett valahogy utólag feldolgozni. Feladta nekünk a leckét, de mindenki másnak is a környezetében. Tényleg a mindent vagy semmit nyomta, nagy rizikó volt belevágni. Az is sztori lett volna, ha ez a karrierív nem így sikerül, ebben a generációban nagyon sokáig szoktak küzdeni ugyanezért. Azt, hogy Marci már két hónap múlva berobban, lehetett sejteni a számokból, de nem volt rá garancia. Nem az volt a meglepő, hogy megtörtént, hanem hogy milyen gyorsan történt meg, és milyen robbanásszerűen.
Marcit is meglepte?
T.O.M.: Szerintem ő és Zomblaze is nagyon korán elhitték, hogy ez meg tud valósulni, sokszor menekültek előre a döntéseikkel. Mindig egyre nagyobb kabátot vettek magukra, mint ami aktuálisan illett volna rájuk, aztán mindig belenőttek. Sok kockázatvállalás volt az ő zenei karrierjükben is, mi meg próbáltuk felvenni ezt a tempót. Tényleg futni kellett utánuk és egy idő után a keblünkre ölelni a helyzetet, mert nem lett volna értelme ellentartani. Így tudtunk filmnyelvileg elmondani valamit erről a közegről, erről a nagyon kortárs, zizi világról, és ezt sehogy máshogy nem tudtuk volna feldolgozni, csak úgy, hogy ott vagyunk és elfogadjuk a dolgok randomitását.
Az, hogy ő ilyen gyorsan felemelkedett, fele annyi idő alatt, mint a kortársai, ez a korunknak egy mellékterméke? Vagy egyszerűen szerencsés csillagzat alatt született, jó helyen, jó időben?
T.O.M.: Erre van egy nagyon technokrata válaszom, ez egy Covid utáni zenei robbanás. Nagyon sok gyerek nem tudott a Covid alatt koncertre járni, és közben otthon hallgatták a zenéket, volt rajtuk egy nyomás, ami utána kirobbanó energiát adott. Egy csomó előadó így tört be, a járvány alatt nagyot ment a trap hullám is, aminek Marci is a farvizén volt kicsit. Sok előadó volt hasonlóban, de ők nem nőttek ekkorára.
Tóth Olivér Márk és Józsa László / Forrás: HBO Max
Azahriah is ekkoriban nőtte ki magát.
T.O.M.: Ő is egy jó példa erre, hasonló dinamikák repítették a csillagzatát, csak ő nyilván egyel populárisabb, Marci meg jobban az undergroundból táplálkozott. Ez a korszellem hozta ezt a gyorsaságot.
J.L.: Két év alatt két albumot csinált, tényleg nagyon keményen dolgoznak. Talán ez kevésbé derül ki a filmből, hogy itt komoly munka volt. Boomer fejjel azt mondtam Zomblaze-éknek, hogy három év alatt egyszer sem voltatok szabin, nem akartok kicsit elmenni pihenni nyáron vagy ősszel? De nem, szabadnap nélkül tolták. Lehet, hogy másnaposan, de akkor is vagy stúdióztak, vagy a sokadik koncertre készültek. Le a kalappal, hogy mit toltak.
T.O.M.: Van az a jelenet, amikor azt mondja, hogy nem megy vissza az iskolába, majd befejezi, ha lesz rá ideje. És hát két év elment. Az idővel való viszonyukat mindig nagyon érdekesnek találtam. Olyanfajta időnyomást támasztottak maguk felé, amit nem értettem, hogy hova ez a nagy sietség. Mi fog történni, ha fél évvel később ugrod meg ezt a lépcsőfokot? Volt bennük egy belső drive, ami hajtotta őket előre.
Marci pedig el is tolja a falig, több olyan felvétel van, amin teljesen kimerülve ül, fizikilag és lelkileg is rámegy erre az iszonyat hajtásra. Volt bennetek féltés, esetleg hangot is adtatok neki?
T.O.M.: Nyilván minden dokumentumfilmesnek ez a saját felelőssége, a belső iránytűje mutatja meg, hogy hol húzódik ez a határ. Egyik dalában meg is énekli, hogy sokszor megkapja, hogy minden rendben van-e vele, csak baj ne legyen. De sosem kéri, hogy aggódjanak érte. Nyilván neki is van egy belső köre, ami biztonsági hálóként funkcionál, ez főleg a családja és Zomblaze. Nem hitegetem magam azzal, hogy mi eljutottunk vele ebbe a mélységbe, nem is indikáltam magamnak ezt a jogot, hogy minden helyzetben megmondjam neki, hogy hogyan kéne élnie az életét. De ezeknek a beszélgetéseknek van tere, és most, hogy kijönnek az epizódok, ő és mi is megkapjuk majd a visszajelzéseket a közönségtől, ami nyilván egy új tapasztalás lesz mindenkinek. Ez volt nehéz neki, hogy hogyan csapódik majd le másokban, milyen energiákat hoz magával a sorozat.
.jpg)
Forrás: HBO Max
A három évnyi forgatás első felét még az HBO támogatása nélkül, önerőből, önszorgalomból csináltátok végig?
T.O.M.: Ezt két okból tudtuk megcsinálni, az egyik Szombath Máté operatőr, aki a legelejétől magas színvonalon tudott előállítani felvételeket a sorozathoz. A másik pedig Laci kockázattűrő képessége, az, hogy ebbe bele mert vágni, mert azért nem voltak túl jók az esélyeink az elején arra, hogy ez egy financiálisan megtérülő történet lesz. Nem abból indultunk ki, hogy egyszer beszáll az HBO.
J.L.: Kicsit fura, de a jó értelemben fura, hogy HBO Original logót lehet látni ennek az elején. Ezt a garázsprodukciót annyira a magáévá tette az HBO, hogy Originalként még nem is csináltak dokumentumfilmet Magyarországon. Korábban csak az Aranyélet és más fikciós sorozatok kapták meg ezt a logót. Ehhez kellett egy tíz éves munkakapcsolat Hankával (Hanka Kastelicová az HBO dokumentumfilmjeiért felelős vezető - a szerk.) az Ultra után. Egy ilyen nagy vállalatnál nagy statement, ha befejezel egy projektet. Dokumentumfilmet nagyon nehéz csinálni, annyi helyen el lehet bukni, főleg egy olyan projektnél, aminek nem volt fejlesztési időszaka. Mehetünk forgatni? Mehetünk. Attól a perctől kezdve forgott, és közben kellett kitalálni, hogy miről szól ez a sztori.
Az is egy év volt, amíg hozzáférést kaptunk Marcihoz, hogy ne csak koncertek előtt meg után forgathassunk. Ők egy kifárasztásos technikával arra mentek, hogy majd úgyis lemorzsolódunk. Azért lett ebből film, mert maradtunk. Egy évig megtűrtek minket, Máté és Olivér járt a nyakukra. Az, hogy az HBO vállalta ezt a bizonytalanságot egy közös, reménybeli és jó tartalom film érdekében, az részben a régi munkakapcsolatnak köszönhető, és hogy egy profi csapat állt hozzá a munkához. Az elejétől kezdve mindenkinek világos volt, hogy nem egy valóságshow-t csinálunk celebritásokról, hanem egy filmet, aminek mondanivalója is van.
T.O.M.: Másfél év munka után két jelenetet látott Hanka, és szerencsére nagyon szép dolgokat írt vissza rájuk. Az egyik egy koncertfelvétel volt, ahol a dalszövegeket meg a nyelvet nyilván nem értette, de feltűnt neki, hogy mindenki kívülről tudja a szöveget. Nem értette, hogy ez hogy lehetséges.
J.L.: Ő ezt a korszellem dolgot sokkal tudatosabban látta meg az anyagban, mint mi, hogy egy egész generációról szól. Kiderült, hogy akinek van ekkora gyereke, az bárhol a világban rá tud kapcsolódni, és aki fiatal, az hasonló dolgokban van. Akármilyen nehéz magyar rapet csinálni, meglepő volt számunkra is hogy a nyelvi korlát ellenére működhet a sorozat. Aztán majd kiderül, hogy minden országban akkorát megy-e, mint itthon, de ez a cél.
Egy generáció szócsöve, de a kommentekben gyakori a „nagymamád lehetnék, de imádlak” típusú hozzászólás, mintha tényleg mindenkit meg tudna fogni a zenéjével.
T.O.M.: Ha elmész egy Pogány Induló koncertre, nagyon diverz a brigád. Az MVM-es koncerten voltak olyan 40-es hiphopos arcok, akiknek már nem a sajátja ez a zene, de volt egy megélésük, és örültek, hogy hiphop megy az arénákban, hogy végre Magyarországon is utakat tör magának az ilyen típusú underground rapzene.
J.L.: A Barba Negra volt az első nagyobb koncertje, ahol nekem az volt az élményem, hogy gyerekek és szüleik együtt jöttek. Szerintem sok szülő Marcin keresztül kap belátást, egy ablakot a gyerekeik világába és ez tök fontos, hogy erre képes azon túl, hogy megszólítja a közönségét.
Három évnyi forgatáson végtelen nyersanyag születik, Érdi Zsófi vágóként mennyi szabadságot kapott, hogy formáljon az anyagon?
T.O.M.: Nagyon kooperatív munka volt, gyakorlatilag végigültem vele a vágást, nekem ez a része volt a legizgalmasabb, hogy hogyan lesz abból a végtelen nyersanyagból valami igazi és átélhető, mindenki számára érthető történet. Zsófi tényleg ihletett módon nyúlt ehhez az anyaghoz, sok érzelmi intelligenciával. Ő sem ilyen klasszikus hiphop arc, nem olyan alkotók dolgoztak ezen a filmen, de mindenki meglátta benne önmagának egy kis szeletét, amire rá tudott kapcsolódni. Sok munkával lehetett ebből kifejteni egy ilyen történetet, viszont nem volt rá sok időnk, nyáron még forgattunk, amikor már be volt jelentve, hogy idén kijön. Nagy időnyomás volt rajtunk, de Zsófi és én is tévés világban szocializálódtunk, a gyors döntéshozatal sokat segített a munkánkban, hamar meg tudtuk ítélni, hogy mi működik és mi nem.
Volt egy konkrét pillanat a forgatás közben, amikor azt érezted, hogy igen, megvan a kulcs, hogy mi lesz a fókusz? A filmnyelv is idővel állt össze?
T.O.M.: Az nagyon hamar meglett, a nyersvágatokat még én csináltam, azzal győztük meg a Marciékat, hogy mutattunk nekik egy mintát. Már abban is megjelent a mindenféle formátum, képarány, kicsit patchwork jellegű kuszaság, ami vizuálisan izgalmas, kortárs hangulatot áraszt magából. A tartalmi fókusz fokozatosan alakult ki, az első évben sokkal érdekesebbnek találtam, ahogy ugrál fel a karrierje lépcsőfokain, ami aztán a harmadik év végére átalakult. Az epizódoknak lett egy tematikus kötőereje, inkább az eleje fókuszál a karrierre, a második a közegre és a harmadik-negyedik résznek is van egy sajátos világa. Örülök, hogy nem lettek hasonlóak az epizódok.
Az egyik legmeglepőbb Marci harmonikus családi háttére, a szövegei, a stílusa alapján nem erre számítottam.
T.O.M.: Pont ez az ambivalencia tetszett, ez a kettősség, hogy azt gondolnád, hogy ő egy belevaló kemény tökű rapper, de közben meg nagyon szerető anyukája van, akihez nagyon kötődik, és amit nem rejt véka alá. Ezt a dalaiban is sokszor megénekli, csak nyilván más ezt látni a valóságban. Ezért is lett a sorozat címe Vajon mit mondana anya, van ebben egy váratlanság, nem erre számítasz.
Ha egy számot kiemelnétek egy kezdő rajongónak, melyik lenne?
J.L.: Az első slágerében, a Gettó csirkében volt egy sor, ami nekem személyesen betalált, 17 évesen rögtön bedob egy családi traumát. Nagyon nem én vagyok a célközönsége, de már itt is talált egy kampót, amivel be tudott engem rántani. A számok nagy részét amúgy a filmből ismerem, a legtöbbet nem is Marcit hallgattam, hanem a Parno Graszttal való közös számát, a A szív dobbanását, mert az öt éves kislányom nagyon szereti őt, és az az egyetlen, amiben nem káromkodik.
T.O.M.: Nekem a Vagy mindent, vagy semmit nagyon programadó, Marcit körülíró dal, ami egy fontos jelenetben is szerepel. Tudatosan használjuk a dalokat, hogy melyik mikor, milyen korszakában szólal meg. Az a dal pont egy olyan dramaturgiailag fontos ponton fog megszólalni, ami szerintem a nézőknek is megemeli. Mondta az egyik forgatáson a múltkor Marci, hogy neki az a kedvenc száma magától, de mindenki leszarja. Nem az a leghíresebb száma, de nagyon leírja őt.
