A Veszettek végül a hazai sajtóban vegyes fogadtatásra talált, ezért kíváncsiak voltunk, hogy ti, nézők mit gondoltak erről az alkotásról. Pályázatunkra maximum 4000 karakter terjedelmű kritikákat vártunk. Sokan, sokféle megközelítéssel fogatok az íráshoz és mivel nagyon érdekes írások érkeztek, a pontozás során holtverseny alakult ki, így nem 5, hanem 6 írást teszünk közzé, amelyekre a közönség szavazatait várjuk. A döntés tehát innentől kezdve a ti kezetekben van! A kritikákat alább olvashatjátok, szavazni a cikkek alatt tudtok november 29-én éjfélig. A kiválasztott pályaművek között két díjat osztunk ki, a Filmhu szerkesztősége és a közönség által legjobbnak ítélt írás is jutalmat kap.
Szavazási határidő: 2015. november 29. éjfél
Íme a 6 legjobb Veszettek kritika. Gratulálunk a szerzőknek és köszönjük az írásokat!
Félix Anikó: Minden csapatnak kell egy bázis - Rendhagyó kritika egy kutató szemével
“A Veszettek című film úgy szól a jelenről, hogy mégis távolabbra tudja helyezni a történetet térben és időben, nincs az embernek az az érzése, hogy erőszakosan próbálják beletolni őt a “drámai valóságba”. Mégis, a főszereplőin kívüli világ sok szempontból beszűrődik a történetbe, szerves részét képezi annak.” Tovább a teljes íráshoz!
Rohály Sára: Gondosan fölépített sokk
“A készítők a könnyű állásfoglalás helyett megkísérelték megérteni és megértetni, hogy egy veszélyes társadalmi jelenség nem csak úgy a semmiből keletkezik, hanem okai vannak és lassan, lépésenként alakul ki. Hogy ebből ki milyen tanulságot von le, azt ránk bízzák. Ez a film semmit nem akar a fejünkbe verni – csak fejbe ver, aztán otthagy gondolkodni.” Tovább a teljes íráshoz!
Somogyi Boglárka: Huszonévesen a Veszettekről
“Rohanunk, ahogy Máté és várjuk a célt, ami nem igazán akar közeledni. Hajszoljuk a tantervet, a normát, a gyereket, jelzőlámpát és veszettül végigmegyünk minden látszólag apróságon, amiről egyszer csak kiderül, nem is olyan magától értetődő.” Tovább a teljes íráshoz!
Tamás Katalin: A magányos hosszútávfutó és a ló másik oldala
“Az elvetett sulykok filmjében a barbárság új értelmet nyer. A bizonytalan mérték a rossz válaszokat is legitimálja, ennek következtében a határmezsgye egyre nehezebben húzható meg önvédelem és támadás között, a többségi akarat pedig rendre önkényesen közjóvá minősíti magát, az önbíráskodás és a túlkapás híradói eufemizmusokká törpülnek, az önérdek pedig abszolút értékként lebegve a fejek fölött előjogok kiharcolására biztatja az embert. A filmben is.” Tovább a teljes íráshoz!
Varga Ákos: Elveszett vidék
“A Veszetteknek a vártnál is többet ártott a már a forgatás alatt hangzatos stigmává váló „gárdafilm” besorolás. Ennek hozadéka, hogy sokan túlzott óvatossággal vádolják az alkotókat, holott a történet politikai és szociológiai kontextusból történő kiragadása épp a rendezőnő által átadni kívánt általános érvényű üzenet egyik alapja. Goda és stábja az erőszak és a hatalom természetéről mesél, megmutatva, mi történik, ha egy reményvesztett közösség bármi áron megoldást szeretne találni problémáira.” Tovább a teljes íráshoz!
Zalán Márk: Nagykalapács nélkül
“John Doe, David Fincher kultfilmjének (Hetedik) sorozatgyilkosa hátborzongató hangon közli Mills és Somerset nyomozókkal, hogy ahhoz, hogy ma az emberek odafigyeljenek, nem elég megveregetni a vállukat, hanem oda kell csapni a nagykalapáccsal. A Veszettekből éppen ennek a nagykalapácsnak a lesújtása hiányzik. Nem csap oda, nem sokkol, nem hagy mély nyomot, hanem inkább távol marad a tűztől. Goda filmje nézi, megfigyeli a rasszizmust, a kirekesztést, a fiatalok kiszolgáltatottságát és manipulálhatóságát, de nem látja. Szembefordul a problémákkal, de nem ás a mélyükre.” Tovább a teljes íráshoz!
