Egy héten át a románoké lesz az Uránia mozi: összesen kilenc fesztiváldíjas munkát vetítenek, köztük a Berlinben díjazott Ha fütyülni akarok, fütyülök című filmet, Călin Netzer Érdemrend című filmjét pedig Torinóban szerette meg a közönség. A megnyitón a Cristian Mungui (4 hónap, 3 hét és 2 nap) forgatókönyve alapján készült szkeccsfilmet vetítették: a Mesék az aranykorból a Ceausescu-rendszerben élő városi legendák alapján készült a román film ifjú titánjainak rendezésében: Ioana Uricaru, Constantin Popescu, Razvan Marculescu, Hanno Höfer és az összes forgatókönyvet jegyző Cristian Mungiu. A rövid 15 perces kisfilmek alapja egy-egy, a korszakban terjedő legenda, így az epizódok címe is ezt a sémát követi: Legenda a rendőrről, Legenda a fotósról, Legenda az aktivistáról, stb.

A Román filmhét szervezői a szkeccsfilmet két részre bontották: az ünnepélyes megnyitón az első, hetvenötperces etapot vetítették le, amelyben a díszszemlére készülődő falu túlbuzgó vezetői, az elvtárs fotóját retusáló újságírók, az írástudatlanságot felszámolni kívánó aktivisták és a lakótelepi lakásban disznót vágó rendőr kapott főszerepet. Utóbbi mindannyiunknak ismerős lehet, hiszen a Roncsfilm-ben is valami egészen hasonló történt a gázzal feltöltött disznóval, és a szocializmus országokon átívelő, népszerű legendájának az urbanlegends is utánajárt, és összegyűjtötte, hogyan-milyen formában használták már fel az elgázosított disznó legendáját. A Mesék az aranykorból tehát valódi, élő legendák tárháza, ügyes gyűjtemény a korszakkal való szembesítésre. Valami hasonlóval próbálkozott hazánkban a nagy sikereket elért Hajónapló-sorozat, bár mi magyarok a rendszerváltást követő húsz évet vizsgáltuk meg a kisfilmekben, és a Mesék az aranykorból mintájára készült is filmváltozat belőle East Side Stories címen, amelyet egyébként október 18-án vetítünk majd a Kortárs Magyarok: Filmhu-Odeon Filmklubban. A szkeccsfilm az alábbi négy film összefűzéséből készült: Bollók Csaba: Summertime, Bodzsár Márk: Levegőt venni, Török Ferenc: Itthon, Hajdu Szabolcs: Te országod.

tales-from-the-golden-age


A vetítés előtt az Uránia mozi kávézójában Constantin Popescu és Hanno Höfer részvételével vitatták meg a fiatal román film kérdéseit. Az apropó Gorácz Anikó Forradalmárok című könyvének megjelenése volt: a szerző első román filmes tematikájú cikkét, Cristi Mungiu 4 hónap, 3 hét és 2 nap-járól szóló kritikáját a filmhun publikálta, ez a fertőzés később akkora szerelemmé formálódott, hogy előbb szakdolgozat, majd a Mozinet könyvek keretében kis tanulmánykötet lett belőle. A Forradalmárok a fiatal román film átfogó bemutatása a 2000-2010 közötti időszakból, életrajzok, név- és címmutató, korszak- és motívumelemzés, kicsike könyv, de komoly és alapos munka fekszik benne.

forradalmarok_500


Mi a román film titka? Erre volt kíváncsi a kerekasztal-beszélgetésen és a megnyitón is mindenki, és különböző válaszok hangzottak el: Dr. Brîndusa Armanca a Budapesti Román Kulturális Intézet igazgatója a romániai átmenet kedélyes és keserű bemutatásával és az egyszerű, közvetlen filmnyelvvel magyarázza, ez utóbbinak az oka, hogy a fiatal rendezőgeneráció tagjai a legkülönbözőbb területekről csöppentek bele a filmes világba és szerinte ennek tulajdonítható, hogy nincsenek megfertőzve a régi generáció filmes sztereotípiáival. Gorácz szerint a kommunizmusban szerzett élményanyag nem tudott már korrumpálódni, így bátran és szabadon fogalmazzák meg mondanivalójukat - társadalmi és morális érzékenységük éppen a puritán formanyelv miatt tud közel kerülni a nézőkhöz. A két vendég rendező, Constantin Popescu és Hanno Höfer azonban elmondta, ne gondoljuk, hogy a román film helyzete sokkal fényesebb a magyarénál - hazájában. A románok éppenúgy utálják a saját nemzeti filmgyártásukat, mint az a magyar filmek szomorú nézőszámaiból is kiderül, ám szerintük ez összeurópai jelenség, a dánok éppenúgy elégedetlenek a saját filmgyártásukkal, mint bármelyik más nemzet. (Érdekes ehhez hozzátenni Varga Balázs szemleértékelőn megfogalmazott gondolatát: "A magyar film régen azért volt érdekes, mert Magyarország érdekes volt. (...) Ezért érdekes kontrapélda a dán vagy a román film, mert a nagyon karcos, konkrét dán és román realizmust mutatják be. A magyar film pedig ál-román filmként adja el magát, és amit a bukaresti kritikusok hiányolnak, pl. a nagy létvíziókat, azt a Bibliothéque Pascal-tól kapják meg.")

Bővebben a programról