filmhu:Mikor jött létre a Filmklubszövetség és hogyan szerveződött kezdetben?
Rák Mónika: ’86-ban a Filmgyárban alakult meg. ’96-ban lett Schiffer Pál az elnök, előtte Sára Sándor volt, majd Schiffer halála után ismét ő vette át az irányítást. A 80-as évek végén, a 90-es évek elején a Szövetség országos volt - ugyanakkor alulról szerveződött. Akkor még működtek a Megyei Moziüzemi Vállalatok, akik a területi felelősei voltak a Filmklubszövetségnek. Akikkel ma a filmes szakmában találkozni lehet, mind voltak nálunk tisztségviselők, klubtagok, vagy valamilyen formában segítették a munkánkat.
filmhu: Milyen feladatokat látott el akkoriban a Szövetség, és mi változott ehhez képest mára?
R.M.: Ugyanazokat a feladatokat látja el ma is, mint akkoriban. A filmklubok érdekvédelmi szervezetének is mondhatjuk, illetve különféle alulról jövő kezdeményezéseknek adunk otthont. Például ha filmbarátok összegyűlnek és szeretnének valamilyen filmes rendezvényt szervezni.
A Szövetségnek vannak saját projektjei is. 2002-ig a Magyar Mozgókép Közalapítvánnyal közösen támogattunk filmklubokat. A Közalapítványtól kaptunk pénzt, majd mi bonyolítottuk le a pályáztatást. Ez tavalytól - az ÁSZ-jelentés óta - másként van: a pályáztatási jog az MMK-nál marad, a Filmklubszövetség pedig külső szakértőként működik közre a Filmterjesztési Szakkollégiumban - ahol egyébként abszolút módon adnak a véleményünkre.
Vannak saját rendezvényeink: Filmbarát-Találkozó néven továbbképzéseket tartunk. Ezek mindig vidéki városokban vannak, évente 2-3 alkalommal, az anyagi fedezet függvényében. Nemzetközi fesztiválokra is meghívnak, tagjai vagyunk a Nemzetközi Filmklub Szövetségnek, és néha a 3-4 tagú Filmklub Szövetségek Zsűrijébe is meghívnak. Ők nagyobb, de inkább B-kategóriás fesztiválokon szoktak különdíjat adni.
Régebben a Filmarchívummal közösen filmet is forgalmazott szervezetünk. Ma erre egyáltalán nincs pénz. Csináltunk nemzetközi filmheteket is, az első a 80-as évek végén volt: az NSZK-filmhetet a mi kezdeményezésünkre szervezték meg. Legutóbb ’99-ben volt ilyen rendezvény, szlovák filmhetet szerveztünk akkor. Azóta nem került sor újabbra. Nem mondtunk le róla, de egy nagyobb kaliberű eseményhez nincs elég pénzünk.
filmhu: Hogyan tartjátok a kapcsolatot a filmklubokkal, milyen formában történik a támogatás?
R.M.: Gyakran előfordul, hogy felhívnak minket telefonon, és tanácsot kérnek, hogy milyen filmeket volna érdemes vetíteni. Tehát szakmai tanácsadással is foglalkozik a Szövetség: helytől és korosztálytól függően ajánlunk filmeket a filmkluboknak. A legtöbbször olyan sorozatok összeállításával szokott probléma lenni, amelyek szeretnének közönségbarát, ugyanakkor értékes filmekből felépülni. Ezeket a filmklubokat gyakran népművelők vezetik, akik elvégeztek egy főiskolát, de filmes területen talán kevésbé mozognak biztonsággal.
A pályáztatás úgy kezdődik, hogy megbeszéljük a lehetőségeket. Az illető, aki filmklubot szeretne tartani, részletesen elmondja mik a tervei, majd tanácsot adunk, hogy hová tud pályázni. Egyre többen személyesen is bejönnek hozzánk, így a kapcsolat folyamatos lehet, és ha valamilyen problémájuk van, akkor meg tudnak találni minket.
filmhu:Milyen költségekre kaphatnak támogatást a filmklubok?
R.M.: Azokra a tételekre, ami nélkül nincs filmklub. A filmklubot azt különbözteti meg az art-mozitól, hogy a vetítésen kívül a nézők még kapnak valamilyen szolgáltatást – nem teát és kekszet, hanem – például egy előadást. Tehát a kölcsönzés, a szállítás, a projektor-kölcsönzés, az előadói díjak, minimális reklámozás és a terembérlet költségeire lehet támogatást adni. Itt kell megjegyezni, hogy a filmklubok nagy részét nem mozikban tartják - nagyon szoktunk örülni, ha egyáltalán 35-öst vetítenek, hiszen ez nyújt igazi moziélményt.
Fontos szempont még, hogy a filmklub kis költségvetésű és hosszabb időre rendszeresített, 8-10 filmet levetítő sorozat, tehát nem egyszeri és fesztiválszerű.
filmhu:Hányan pályáztak legutóbb támogatásért?
R.M.: Legutóbb kb. 80-90 filmklubos pályázat érkezett be, melyből 50-60-an kaptak támogatást. A legtöbb filmklub nagyjából 50-60 ezer forintos támogatást kér, ennél nagyságrendekkel magasabb összegeket általában csak azok igényelnek, akik párhuzamosan több sorozatot is vetítenek.
filmhu:Milyen művek kerülnek elő gyakrabban egy-egy filmklub programjában?
R.M.: Újra és újra visszatérnek például a filmtörténeti klasszikusok. Mindig felnő egy-egy újabb nemzedék, akik még nem látták például az Aranypolgárt. Ezenkívül nagyon színes a kínálat, bármilyen korszak és alkotó neve szerepelhet a programban.
filmhu: Milyen a korosztályi megoszlása a filmklubozóknak?
R.M.: Nyilván összefüggésben a médiaoktatással, az általános iskolások felsőbb osztályai és a középiskolások elég sokan vannak. Ugyanakkor kevés a felnőtt filmklub, pedig ez régebben elég gyakori volt.
filmhu: Milyen a Budapest-vidék arány?
R.M.: Ennek a kulturális tevékenységnek szerencsére nincs vízfeje. Nagyon sok filmklub működik – némelyik évek óta – vidéken: Szentgotthárdtól Kecskemétig, Egertől Bajáig mindenhol vannak klubok az országban. A nagyobb probléma inkább az szokott lenni, hogy vidéken nincsenek előadók. Ebben viszont vízfejű ország: a budapesti előadók nem szívesen utaznak vidékre. Ugyanakkor mindig megvan a lehetőség, hogy a filmek utáni beszélgetést a közösség a saját berkein belül oldja meg.
Budapesten nagyon kevés klasszikus filmklub van. Legjellemzőbbek az iskolákban működők, melyek oktatási tevékenységet kiegészítő programokat kínálnak.
filmhu:Mi történt a 80-as évek nagy Filmklubszövetségével? Jelenleg mekkora a szervezet?
R.M.: Aktív tagságunk – akik tagdíjat fizetnek - nagyjából 150 fős. Fénykorában a Szövetségnek kb. 1500 tagja volt. A filmklubok szervezői és Szövetség tagjai persze nem teljesen azonosak. Sok olyan tagunk van, akik filmet szeretnek nézni. Ők nem filmklub-vezetők, csak néha megfordulnak ilyen rendezvényeken.
Vidéken alig van már néhány helyen mozi. Ezzel együtt majdhogynem a filmklubok is kihaltak. Megváltoztak a filmklubok technikai lehetőségei is. Mint a pályázatokból kiderül, a filmklubok 70-80%-a videó-projektorral vetít, ezzel kapcsolatban viszont különféle jogi problémák is felmerülnek. Egy 10 ezres, mozi nélküli településen viszont csak így van lehetőség filmklubot létrehozni.
filmhu: Mekkora arányban vetítenek 35-össel a filmklubokban?
R.M.: Sajnos egyre inkább kiszorulnak ezek a rendezvények a mozikból. A budapesti art-mozik ugyanis a filmklubot nem vállalják fel karitatív tevékenységnek, hanem piaci áron adják ki a termeiket. Ha viszont a szervezők elmennek egy művelődési házba vagy egy iskola nagytermébe, ott örülnek, hogy valamilyen rendezvényt tarthatnak, boldogan kiadják fele vagy negyed áron. Az art-mozik közül az Örökmozgónak van nagyjából kifizethető ára. Ott nagyon sok filmklub van: a magyartanároknak, vagy az ELTE Radnóti Gyakorló Gimnázium középiskolásai számára.
A filmklub-mozgalom gyakorlatilag az art-mozi előfutára volt. Igényes művészfilmeket itt lehetett megnézni, valamint mindig volt előadó is. Ezt a szolgáltatást valamilyen szinten kiváltotta az art-mozi.
Az utóbbi időben sok minden változott. Az iskolákban megjelent a médiaismeret, mint tantárgy. A filmterjesztés különböző alternatív formái jelentek meg, míg régen nem volt más forma, mint a filmklubozás. Fontos kérdés, hogy ezeknek a formáknak a fejlődését a Filmklub Szövetség mennyire tudja követni.
Az egyik lehetőségünk most az oktatáshoz kapcsolódó filmklubok összefogása, megszervezése, felügyelete. Egyre több iskola pályázik ugyanis filmklubjának támogatására. Ehhez viszont kell egy bázis: iroda, valamint egy-két ember, aki működteti – és akkor teljesen nyomon lehetne követni a folyamatokat.
filmhu: Ezek szerint anyagilag nem a legrózsásabb a helyzet…
R.M.: 2003 és 2004 a Szövetség életében átmeneti időszak. Ha a Magyar Mozgókép Közalapítvánnyal – akiknél jelenleg szelektív pályáztatásban kapunk támogatást - hosszú távon sikerül együttműködni, akkor van remény arra, hogy a Filmklubszövetség megerősödjön.
Hasonló problémával küzd egyébként a MAFSZ és a BBS is, akik szintén a működésükkel nem tudnak mit kezdeni. Nem lehet ugyanis elvárni egy non-profit alapítványtól, hogy működjön, ha nem kap rá pénzt. A Filmklubszövetség ráadásul minimális költségvetéssel működő szervezet. Jelenleg én vagyok az egyetlen alkalmazott, de legalább két ember kellene. Az iroda bérlésével együtt is csupán pár millió forintról van szó.
Mindannyian jártunk valamikor valamilyen filmklubba, az értelmiség 90%-a részt vett legalább egyszer egy ilyen vetítéssorozaton. Mindenki tudja, hogy ez jó dolog, és amíg ez így van, szükség van a filmklubokra.
