"A gimnáziumban lehetett felvenni másik nyelvként a japánt, a szülői értekezletről lelkesen hazatérő apukám bátorítására választottam. Szerintem ez egy titkos, megvalósítatlan álma volt apukámnak. Elkezdtem tanulni, és nagyon megszerettem” – emlékezett vissza a kezdetekre.
A telefonon keresztül is érezhető volt máig létező lelkesedése a japán nyelv és kultúra iránt, kicsit később már a japán ismerősük által hozott gondosan megmunkált “picike és cuki” ajándékról mesélt, meg arról, hogy mennyi kandzsit, azaz írásjelet kell ismerni a középfokú nyelvvizsgához, illetve ahhoz, hogy el tudj olvasni egy napilapot. Az előbbihez elég ötszáz, az utóbbihoz több ezer kell. Nemrég találta meg pakolászás közben a kandzsikkal teleírt füzeteit. Egy egész rakásra lelt rá, minimum harmincra.
View this post on Instagram
Négy éven át tanult japánul, és az érzelmi kapcsolódás mellett ez egy racionális döntés is volt: „Azt akartam, hogy tudjak valami különlegeset, amivel talán még pénzt is lehet keresni. Szeretem magasra helyezni a lécet. Ez lehet, hogy röhejesen hangzik, de a végcél az volt, hogy japán nagykövet legyek. Japán szónokversenyt is nyertem, és erre nagyon büszke vagyok. Ennek nagy hagyománya van Japánban."
Az SZFE mellett japán szakra is felvették, de nem volt kérdés számára, hogy a színészetet válassza. A japán volt a menekülési útvonala: „Ha nem tetszik a színmű, el tudok menni oda egy hétköznapibb hivatást tanulni.” De végül nem volt szükség B-tervre, Törőcsik generációjának egyik legtehetségesebb és legtöbbet foglalkoztatott színésznőjévé vált, aki az elmúlt 12 évben nem foglalkozott a távol-keleti ország nyelvével.
De aztán eljött a tavaszi karanténidőszak, amikor nem tudott mit kezdeni a benne felgyülemlett kreatív energiákkal: „Írtam zenét, dalszöveget, felkértek egy verses Youtube-videóra, aminek jó visszhangja lett. Volt, aki azt mondta, hogy született vlogger vagyok, ami jól is esett, meg nem is. Vloggerként akartam adni magamból valamit. Meg akartam mutatni, hogy mindig is élt bennem egy bohóc, de közben az is fontos volt, hogy nem hiszek a tudás nélküli okoskodásban. Nem akartam légből kapott dolgot csinálni, például kicsomagolni egy vasalót." Így jött az ötlet, hogy "egy közös tanulásra invitáljam az embereket".
Természetesen tisztában van azzal, hogy ezek a felvételek messze esnek a profi nyelvleckevideóktól: "Nem vagyok pedagógus, inkább a személyességre helyeztem a hangsúlyt. Én élvezem csinálni, remélem, mások élvezik nézni, és talán a japán nyelvből és kultúrából is elcsípnek valamit.”
És hogy miért pont a bohóc énjét akarta megmutatni a nyelvleckéivel? „Ha az emberek rám néznek, és én csak nézek előre, akkor sokszor azt gondolják, hogy egy jéghideg nőszemély vagyok. Tudom, hogy oda kell figyelnem a fejemre, a mimikámra, mert mást jelent, mint amit belül érzek. De ez szinte mindenkinél így van, más belül, mint ahogy kinéz.”
Az online világ működése kifejezetten foglalkoztatja Törőcsiket, miért követnek valakit rengetegen, mást pedig kevesen, részben ennek a megértése miatt vágott bele a vloggerkedésbe: "Lovas Rozi kollégám többek között a Mi kis falunk-ban is fantasztikus, amelyet egymillióan néznek esténként, Instagramon viszont csak harmincezren követik őt. Ehhez képest mondjuk egy sportoló feleségére sokkal többen kíváncsiak. Nem vágyom erre a típusú hírnévre, de meg akarom érteni, mire van igény a világban."
View this post on Instagram
Az Instagramon amúgy kimondottan aktív, önkifejezést próbálja tájékoztatással ötvözni azon a felületen. „Ha két héten át az ablakon sincs kedvem kinézni, akkor csak azért nem sminkelem ki magamat, és készítek vidám fotókat, hogy ezzel tartsam a követőim számát.” – mesélt arról, milyen elv mentén üzemelteti az Insta-fiókját.
Az első nyelvlecke-videó áprilisban jött ki, majd hosszú szünet után október 4-én debütált a második. Szerencsére műnevetések nélkül. Törőcsik nem akar ígéretekbe bocsátkozni a harmadik részt illetően: „Nem akarom kötelességnek megélni, nem akarok karriert befutni ezzel, fenntartom magamnak a jogot, hogy akár holnap, akár öt hónap múlva, akár soha többé ne jelentkezzek újabb videóval. Meglátjuk. Vannak ötleteim, szóval érhetik még meglepetések a követőimet.”
Addig is ajánlja az Álmokat Akira Kurosawától, a gimnáziumi japán filmklubban ez az alkotás volt rá a legnagyobb hatással.
