„Bár az Európai Unión belül számos állam működtet filmtámogatási rendszert, a kelet-közép-európai régióban eddig egyedül Magyarország vezetett be átfogó pénzügyi ösztönző rendszert. Ennek lényege, hogy hazai nyereséges cégek adókedvezmény ellenében támogatást nyújthatnak a filmet Magyarországon gyártó társaságok számára. A támogatott produkció e megoldással a költségvetés akár 20 százalékát is fedezni tudja, miközben a támogató az összeget az adóalapjából és az adójából egyaránt levonhatja. Ily módon a támogatást adó vállalkozó az adott évben gyakorlatilag a társasági adókulcs mértékével (idén ez 16-ról 19 százalékra növekedett) megegyező hozammal fektetheti be a támogatásra szánt összeget. Februárban Csehország is hasonló programot kíván bevezetni.
A befektetők bizalmát azonban jelenleg elsősorban nem a külső versenytársak jelenléte, hanem a hazai jogszabályi környezet ingathatja meg. A társasági adóról szóló törvénybe ugyanis egy olyan rendelkezés is bekerült, hogy a támogató az adóalapból csak akkor vonhatja le a támogatás összegét, ha a támogatott produkciós társaság igazolni tudja, hogy a 20 százalékos támogatás nélkül is képes nyereséget elérni. Minderre a gyakran csak az adott film elkészítésére alapított cégek nyilvánvalóan nem lesznek képesek.” – áll a DLA sajtóközleményében.
A magyar filmtámogatási rendszer kidolgozásában már a kezdetektől résztvevő Abacus-Consult gazdasági tanácsadó cég vezetője, Csutak Tamás szerint azonban a pénzügyi kormányzat már az év végén belátta, hogy a társasági adózás megváltoztatásával kedvezőtlen helyzetbe kerülhet a magyar filmipar. „Nem kívánom elbagatellizálni, de tulajdonképpen egy adminisztrációs hibáról van szó, a jogalkotó szándéka ellenére kimaradt egy kitétel a társasági adózás megváltoztatásakor, nevezetesen az, hogy a filmalkotáshoz nyújtott közvetett állami támogatásnak nem szükségszerű feltétele, hogy a támogatott projekt a támogatás nélkül is nyereségesnek minősüljön” – ecsetelte a helyzetet Csutak Tamás. A filmregisztrációt is végző KÖH Filmiroda vezetője, dr. Taba Miklós érdeklődésünkre hozzátette, bár alig telt el egy hónapnál több a filmprodukciókat hátrányosan érintő jogszabálymódosítás hatályba lépésétől számítva, a kérdéses időszakban nem láttak visszaesést a 20 százalékra igényt tartó, így a Filmirodánál regisztrált produkciók számában.
Kérdés, hogy mennyire bíznak a filmesek a Pénzügyminisztérium gyorsaságában – információink szerint a múlt héten Oszkó Péter pénzügyminiszter egyeztetett a filmszakma képviselőivel, és ígéretet tett az „adminisztrációs hiba” mihamarabbi orvoslására. A következő hetekben az újbóli, a filmeseket pozitívan érintő kitételt már tartalmazó törvénymódosítás a parlament elé kerül. Gondot jelenthet azonban, hogy a jelenlegi plénum a választások miatt már csak két hétre ül össze: egyéb napirendi pontok elsőbbsége esetén előfordulhat, hogy az új képviselő-testületre maradna a törvénymódosítás jóváhagyása – ebben az esetben minimum öt hónapot csúszna a döntés.
A DLA Piper sajtóközleménye a társasági adózás kedvezőtlen módosítása mellett az erősödő régiós versenyt is problémásnak ítéli. „A cseh kormány néhány héten belül, az Európai Bizottság jóváhagyását követően a magyarhoz hasonló, a filmgyártási költségek 20 százalékának visszatérítését lehetővé tévő programot indít. Csehországban, amely a rendelkezésre álló infrastruktúra és a kedvező gyártási költségek miatt az évtized elején még a nagy nyugati filmprodukciók egyik kedvelt helyszíne volt, az évtized közepére 70 százalékkal esett vissza a külföldi produkciók száma, amelyek egy része éppen Magyarországon talált kedvezőbb feltételekre. Várható tehát, hogy a cseh intézkedés ezúttal negatív hatást gyakorol a magyarországi filmiparra. Nem szólva arról, ha a cseh példát esetleg más régiós államok is követik majd.” – vázolja a helyzetet a DLA.
Csutak Tamás és Taba Miklós sem tart egyelőre a cseh filmtörvénytől – elmondták, a hazai adókedvezménnyel támogatott filmfinanszírozási rendszer és a folyamatosan bővülő infrastruktúra megfelelő versenypozíciót biztosít a magyar filmipar nemzetközi státuszának fenntartásához. „Ha mégsem – tette hozzá Csutak –, akkor válik aktuálissá a kérdés, amelyen a magyar kormányzatnak kell elgondolkodnia: hogy olyan magas hozzáadott értékű, képzett munkaerőt foglalkoztató stratégiai ágazatnak tekinti-e a filmgyártást, amelyet érdemes esetleg 20 %-nál magasabb mértékű közvetett állami támogatásban is részesíteni. Ahogy az USA egyes államaiban is 20 százaléktól 40 százalékig ugrál az adóvisszatérítés mértéke. Vagy hogy a cseheknél maradjunk: már 2005-2006-ban is szerettek volna a magyar szabályozáshoz hasonlót bevezetni, de a cseh pénzügyi kormányzat akkor még nem érezte szükségét.”
