A gyermekien vidám Auguszta-gyurmamesék mellett itt készült Varga mosóporba rajzolt, 1977-es Változások-változatok, és az emberi életet néhány percbe sűrítő 1980-as Időben elmosódva című műve is. Mindkét absztrakt-experimentális film gondolatkísérletbe oltott kreatív játék az elmúlással. Egyértelmű előképei az örökké jelen idejű, ciklikusan ismétlődő időt megfestő 1985-ös A szélnek, amely egy töredékességében enigmatikus, filozofikus remekmű.
Varga stúdiója 1979-től a Pannónia Filmstúdió pécsi műtermeként működött tovább, amelynek rendezője volt. Ez az aranykor kezdete: Pécs a ’70-es évek végén és a ’80-as években a hazai animációs élet meghatározó központja lett. A legismertebb – noha közel sem elvont és kísérletező – hazai rajzfilmek jelentős hányada a Pannónia pécsi stúdiójában készült Varga rendezése alatt. Számos rajz-, báb- és gyurmafilm került ki ebben az időszakban Pécsről, köztük olyanok, mint a Pityke őrmester vagy a Gusztáv. A pécsi műterem munkája hozzájárult ahhoz, hogy a Pannónia rajzfilmjeit a ’80-as évek elejétől együtt emlegették a Disney, a Hanna-Barbera, a Szojuzmultfilm és a Toei animációival.
Varga 1985-ben Budapestre költözött és megalapította a Varga Filmstúdiót (ahol többek között a Warner Bros.-nak, a 20th Century Foxnak és a BBC-nek készített filmeket, például a Mr. Bean rajzfilmsorozatot). A pécsi műhely animációs vezetését Hernádi Tibor vette át. Hernádi idején a Pannónia pécsi stúdiójából olyan klasszikusok kerültek ki, mint a Trombi és a tűzmanó, a Sárkány és papucs, A hetedik testvér és a Félix, a macska. A műhely tehát ontotta magából a ma is idézett örökbecsűeket, de csak néhány évig. A Pannónia ugyanis a ’90-es években sorra bezárta vidéki stúdióit, a pécsit is, ami viszont nem veszett el, csak átalakult.
Zajlik a munka a The Cartoon Garage stúdiójában (Fotó: Pernecker Dávid)
Hernádi vezetésével a pécsi műhely Funny Film Kft. néven született újra. Ebben a stúdióban készültek és készülnek 1992 óta – Hernádi 9 évvel ezelőtti halála után is – a Red Bull energiaital emlékezetes reklámjai, noha 2013 óta már a nevük The Cartoon Garage Kft. Hernádi tulajdonképpen jókor volt jó helyen. Az osztrák cég vezetői ugyanis termékük reklámozásához kerestek alkotókat a Pannónia Filmstúdiónál. Hernádi éppen akkor fejezett be egy munkát, így hozzá irányították őket. Kapott az alkalmon, megmutatta nekik korábbi munkáit, figurarajzait. Ekkor dőlt el, hogy ettől a pillanattól fogva kizárólag Pécsett rajzolják az ikonikusnak is bőven nevezhető reklámokat.
“Hernádi Tibor halála után nagyon kétségbeestünk, volt itt ugyanis 13 nő, akik nem tudták, hogy mi lesz velük. A Red Bull adott nekünk egy lehetőséget arra, hogy nélküle is bizonyítsunk. Tibor a halála előtt a cég legígéretesebb tervezőjének, Bulyáki Mónikának adta át tudását, az ő vezetésével kellett figurákat terveznünk egy induló reklámötlethez. A feladatot teljesítettük, ez volt a feltétele annak, hogy új stúdiót, új céget alapíthassunk” – mondta a Pécs belvárosában található stúdióban Takács Erzsébet, a The Cartoon Garage gyártásvezetője, aki a “kezdetek kezdetétől”, 1980 óta dolgozik a műhelyben, ahol egyébként jelenleg 14-en készítik a rajzfilmeket, többnyire továbbra is nők.
Takács Erzsébet a rajzolóasztalnál (Fotó: Pernecker Dávid)
A folyamat akár iparinak is nevezhető: először a Red Bull vezetősége által elfogadott ötleteket kapják meg, amikhez karaktereket terveznek, ha pedig azokat „láttamozta” az osztrák vállalat, jöhet a forgatókönyv-rajzolás, amit szintén le kell ellenőriztetni, majd pedig következik az érdemi animáció-rajzolás. Kizárólag hagyományos rajz- és animációs technikával dolgoznak, tehát minden képkockát külön-külön rajzolnak meg, minden karaktert és hátteret egyenként színeznek ki, csak a rajzok felvétele zajlik digitális technikával.
Eddig hozzávetőlegesen 140 reklámot készítettek. Elsőként a filmek karaktereinek legjellemzőbb mozdulatait készítik el, ezután ezeknek a mozgásoknak a lepuhítása, finomítása következik, ami a kulcsrajzolók és fázisrajzolók dolga. Elsőre nyilván nem sokszor jön össze a kész mű, sokszor kell újrarajzolni egyes figurákat, folyamatokat, háttereket. Nem meglepő ezért, hogy egy 15-20 másodperces reklám elkészítése másfél-két hónapba telik.
Készül a reklám (Fotó: Pernecker Dávid)
“A kézzel készült hagyományos animációs technika a kezdetektől elvárás felénk. Sokkal élőbb, közelibb így egy rajzfilm, talán azért, mert apróbb „hibák” is benne maradnak. A reklámok egyediségét és felismerhetőségét a jellegzetes remegés, vagy vibrálás adja. A sokkal sterilebb számítógépes grafikában bizonyos mozgások ábrázolására sémákat használnak, kevésbé érződik bennük az emberi játékosság, amit mi a reklámjainkba be tudunk csempészni” – mondta Bulyáki Mónika, a stúdió fent említett művészeti vezetője.
Noha az alkotói önmegvalósítás – ahogy fogalmazott – „eléggé ki van zárva”, hiszen a reklámok grafikája és a figuratervek előre meghatározott tényezők, ugyanakkor finom egyéni rétegeket, saját ötleteket bele tudnak szőni a készülő reklámokba. A mozgás minőségének ábrázolásában például – stílszerűen – van mozgásterük.
Takács Erzsébet a rajzolóasztalnál (Fotó: Pernecker Dávid)
“A Red Bull reklámok főként dialógusokra épülnek, nem feltétlenül a karakterek mozgásával kommunikálnak. A reklámokban látható figuráknak emellett gyakorlatilag nincs szeme, a tekintetük nem sugall semmit. Ugyanakkor, ha van egy jól eltalált gesztus, jó helyen, megfelelő hangsúllyal, az viszi az egész filmet és a történetet. Ez az a terület, ahol egy kicsit szabadabban tudunk dolgozni. Én például nap mint nap úgy járok-kelek a városban, hogy közben figyelem az emberek mozgását, hátha látok valamit, amit az animációkban tudok használni. A reklámok szereplői életből vett alakok, a természetesség és a rajzfilmszerűség elegyei. A határok, az arányok megtalálása az, ami izgalmas kihívássá teszi ezt a munkát” – mondta a kreatív vezető. Takács Erzsébet hozzátette, hogy „az első perctől fogva” koncepció volt, hogy animációik kézzel készüljenek, idővel viszont némileg változott a stílus.
“A korai animációk nagyon aranyosak voltak. Egyszerűek voltak és kevés színt használtunk. Minden karakternek aránytalanul nagy orra és pirospozsgás arca volt. Konkrétan tilos volt szépen kifesteni a rajzokat. Most már árnyalunk, komplexebb, aprólékosabb a háttér, ahogy a figurák és mozgásuk is” – mondta a gyártásvezető, megemlítve, hogy nagyon nem mindegy már az sem, hogy milyen színeket használnak. Kerülni kell ugyanis azokat a színeket, amelyek a konkurens energiaitalok jellemző színei. Régen abszolút karikatúraszerű, a legalapvetőbb mozdulataikra és vonásaikra letisztázott karaktereket rajzoltak – folytatta – ma már viszont az egyes reklámok szereplőinek ruházatát és egyéb fontos jellemzőiket fotók vagy részletes leírások alapján dolgozzák ki.
Bulyáki Mónika ehhez kapcsolódva kiemelte, hogy a kezdetekhez képest jelentősen megváltozott a piac, az igények és elvárások, a különféle reklám-szankciók és a hozzájuk kapcsolódó jogi kérdések is. Ma már ugyanis sok olyan – például pajzán – ötlet nem kerülhet be a rajzfilmekbe, amelyeket pár éve még díjaztak volna. Polkorrektnek kell lenni: meg van szabva, hogy az animációkban milyen arányban kell szerepeltetni különböző etnikumú, bőrszínű, nemű karaktereket. Korábban lehetett gyerekeket, dohányzó figurákat rajzolni, ma már tilos. Sőt, az energiaitalos dobozt a figurák már csak kukákba dobhatják, vége a rajzfilm-szemetelésnek.
“Egyes országok esetében nagyon oda kell figyelni, hogy mi az, amit ábrázolhatunk és mi az, amit nem. Olaszországban például szinte minden híres épület műemléki védettség alatt áll. Volt olyan filmünk, ami addig nem jelenhetett meg, amíg nem sikerült egyeztetni az egyházzal azt, hogy az adott épület szerepelhet-e a reklámban, ami ráadásul a sztori szempontjából fontos lett volna” – mondta Bulyáki Mónika. Érintőlegesen ide tartozik amúgy az is, hogy az Egyesült Államokban a Red Bull reklámjai után ki kell írni, hogy az energiaital igazából nem is ad szárnyakat.
Azt, hogy pontosan hány országban láthatják animációikat, nem tudják, a tippjük viszont az, hogy majdnem az összesben.
