Tóth Barnabás: Az a jelenet, ami végül be sem került a filmbe. Lebeszéltek róla, a legfőbb tanácsadóim éretlennek és feleslegesnek találták. Nem akarok spoilert, a lényeg hogy az eredeti ötletben a férfi értett a technikai kütyükhöz, és amikor már látja, hogy baj van, titokban beszélteti a feleségét, meg titokban rögzíti.
Pogány Judit - Egyszerre tud ennyire irritáló és szerethető lenni Még több kép
filmhu: A filmed egy nagyon fontos formai elemre épül: végig egy autóban játszódik. Miért döntöttél így, és mennyire könnyítette és nehezítette ez meg a helyzetedet?
Tóth Barnabás: Ez pedig Bezerédi Zoltán először ötlete, majd – szinte - kérése volt. Nagy dilemma volt, egészen a forgatás előtti estéig, hogy elbírja-e a film, hogy még csak kívülről sem látjuk egy pillanatra se a kocsit, de a forgatáson már éreztem, hogy nem kell bele. Könnyít nyilván, mert gyorsabb a forgatás meg egyszerűbb, viszont már előtte ki kellett találni a vágópontokat. Ha belegondolsz, baromi nehéz úgy megvágni egy kilenc jelenetes filmet, hogy több évszakot ölel fel, de csak két arcot látsz szemből vagy oldalról. Vágókép nélkül! Ezzel a kihívással a hangutómunka utolsó pillanatáig birkóztunk, kerestük az elegáns és érthető megoldásokat. A film záróképére nagyon sokáig erősen élt bennem a távolodó autó az őszi éjszakában, de aztán Kovács Zsolt arca jóval erősebbnek bizonyult.
filmhu: Biztos nagyon nehéz volt így rendezni neked is, de azt gondolom, hogy igazán nehéz dolga a színészeidnek és az operatőrödnek volt. Hogy viselték a kihívásokat és mennyire találkoztak a megoldások a te elképzeléseiddel?
Tóth Barnabás: Fú, hát ez nagyon hosszú és nem tudom, érdekel-e bárkit is. Persze aki már ideáig elolvasta, azt nyilván igen. Nem kellemes trailer-en forgatni, senki nem szereti. Se a hang, se a kép, se a színész, se a rendező. De a műtermet (vetített háttérrel) ennyiből nem tudtuk megengedni magunknak. A trailer zörög, ráz, nem vagy egy térben a színésszel, csak CB rádiód van, a kocsit a forgalommal és az utcákkal összehangolni rémálom. Erre ment el mindenki energiájának 50%-a. Minden esetleges: a fények, az útviszonyok, a közlekedési lámpák, a mögötted jövők, a trailert húzó sofőr és a mögötte méterekkel, vakon vezetést imitáló színész összhangja stb stb stb. Rémálom volt. Nem kívánom senkinek. Minderre – szokás szerint - két nap volt. Emiatt a lényeg – a szöveg, az arcok, a ritmus - néha elsikkadt, mivel épp a fekete ponyvát fújta a szél a monitort néző szemembe vagy leesett egy kátyúban a füles a fejemről. Még a híresen angyali türelmű Marosi Gábor operatőr is elvesztette néha a nyugalmát. Nem irigyeltem őt sem. Sűrűn vissza kellett menni a bázisra memóriakártyát vagy optikát cserélni, az üveget tisztítani kellett meg a tükröződésekkel variálni, a kamerát le- és felszerelni: idő, idő, idő. Nincs nagy baj, de néha vérzik a szívem amikor századszorra nézem az apró hibákat. Alkotóként ezt az idő feledteti, a néző meg – jó esetben - semmit nem vesz észre belőlük.
Kovács Zsolt - Még a két nyelvbotlását is benne hagytam Fotó: Daka Anikó Még több kép
filmhu: A két színészed elsőosztályú alakítást nyújt: hogyan esett a választásod Pogány Juditra és Kovács Zsoltra?
Tóth Barnabás: Mindkettő első körös választás és a listám tetején volt, mégis hosszú-hosszú hetekig gondolkodtam, nyomoztam és képzelgettem a mondatokat. Egész egyszerűen azért, mert Magyarországon nem teheted meg, hogy próbafelvételt készíts rövidfilmhez, ha se pénzed, se nagy neved nincs. Nem szokás. Nem illik. Ez nagy baj, nagy hiba. Nekem szerencsém van, Pogány Judit kétszer is a nagymamám volt (Eldorádó, A legényanya), ismerem 25 éve, és évente több filmet forgat, látható színházban. Emellett egyszerűen senki mást nem tudok elképzelni a korosztályában, aki egyszerre tud ennyire irritáló és szerethető lenni. (Egyébként e kettősségre figyelt fel Haneke, akinél 1994-ben főszerepet játszott, kevesen tudják). De Kovács Zsoltot kizárólag az arca és a Moszkva tér epizódszerepe alapján vállaltam be, mert vidéken él és nyilván nem fog feljönni Pestre vagy videokat töltögetni ismeretlennek, ingyen. De ő is beváltotta a reményeket. Nagyon, nagyon, nagyon szeretem nézni, századszorra is. Olyan ritka, hogy valaki profi színészként ennyire természetes legyen. Mert valaki vagy eljátssza a szerepet (az esetek 90%-a, persze ettől még lehet csodálatos egy alakítás), vagy maga a színész a szerep, mert amatőr vagy ráírták vagy kaméleon. Ő egy ritka átmenet volt. Eljátszotta, de természetesen, minden szavával. Még a két nyelvbotlását is benne hagytam. Nagyon szívesen dolgoznék vele bármikor megint, mert az életben is nagyon szerethető.
filmhu: Nemrég mutatták be Magyarországon a Terápiát, ami elsöprő sikert aratott: azt értem, hogy a filmesek miért szeretik a zárt kamaradrámákat, de a nézőknek szerinted miért jön be ez a forma ennyire?
Tóth Barnabás: Nem tudom, bejön-e. Moziban a tendencia egyértelműen ellentétes, senki nem néz már nem látványos filmet. Senki. Volt olyan hét ősszel, hogy háromszor is eljutottam moziba. Mind a háromszor egyedül ültem a teremben. A tévé meg a net nyilván más, persze. Ott az ember talán megnéz beszélő fejeket. De rettentő nehéz műfaj. Dialógot írni….minél többet tudok róla, annál nehezebb. Ebből a szempontból olyan, mint a tenisz vagy az angol. A színészvezetés talán még nehezebb. Merthogy a castingon dől el már minden, csak épp ha nincs casting…de itt már jártunk.
Nem kellemes trailer-en forgatni, senki nem szereti Fotó: Daka Anikó Még több kép
filmhu: A Csokonai és a Laokoon segítségével készült a filmed, egy nem túl magas összegből - hogyan folyt a munka és mi volt számodra a legnagyobb nehézség?
Tóth Barnabás: Sokan ingyen jöttek, vagy csökkentett gázsiért, vagy –a színészek esetében- utólag nem fogadták el azt a keveset. Ez amennyire jól esik, annyira feszélyez is. A technikai nehézségek ellenére jó hangulatú forgatás volt, éreztem a bizalmat és a szeretet a terv és a személyem iránt. A fővilágosító azt mondta, megkönnyezte a forgatókönyvet. Ez óriási érzés.
filmhu: Meglepetten láttam, hogy te magad vágtad a filmet. Hogyhogy?
Tóth Barnabás: Sokszor vágok egyedül, különböző okokból, leginkább egyszerűségből. Ennél a filmnél éreztem, hogy kellhet esetleg egy külső szem, de belevágtam egyedül (haha) és elég simán ment. Kollányi Tamást vagy Lemhényi Rékát például szívesen látnám magam mellett minden filmemnél, de nagyon elfoglaltak, meg aztán fizetni sem szoktam tudni. Ez van. Így felkelhetek éjszaka, felveszem a fülest és vághatok.
A film stábja Fotó: Daka Anikó Még több kép
Az Újratervezést először a Rákospalotai Rövidfilmszemlén lehet majd megnézni november 16-án, péntek este 7-kor. Bővebben a RöFiről itt.
