Végigkísérte az életemet, hogy karácsonyi filmet kell csinálnom

A Nagykarácsonnyal megcsináltátok az első kifejezetten magyar karácsonyi filmet. Hiánypótlás volt a cél, vagy személyes indíttatásból ered az ötlet?

Semmilyen piac alapú megfontolás nem volt benne. Gyerekkori álmom volt, hogy legyen egy magyar karácsonyi film, mert elképesztően szerettem a műfajt. Csonka családban nőttem fel, pici karácsonyaink voltak, nagyon irigyeltem a filmekben látottakat, hogy valahol lehet ekkora asztal, lehet ekkora pulyka, én is ilyet akartam. Így alakult ki bennem a vágyakozás egy ünnepélyes, nagyszabású karácsony iránt.

Később, amikor már rendezőasszisztensként dolgoztam, megismertem Osváth Gábort, és elmeséltem neki, hogy nagyon szeretnék olyan közönségfilmet készíteni, ami szórakoztató, magunkra ismerős, de nem egy bugyuta, hasraesős vígjáték, hanem van benne tanulság és szeretet. És akkor döbbentem rá, hogy ez pont olyan, mint egy karácsonyi film. Húsz évvel később meg is csináltuk Gáborral és Lévai Balázzsal együtt. Végigkísérte az életemet, hogy karácsonyi filmet kell csinálnom, de inkább a műfaj vonzott, mint az, hogy még nincs magyar karácsonyi film. Furcsa, hogy az Igazából szerelem sikere után nem készült el a magyar verzió, pedig a környező országokban közül mindenki megcsinálta a sajátját, a lengyelek már a negyedik résznél tartanak.

Ötvös András, Tiszeker Dániel, Szerednyey Béla / Fotó: Takács Attila

Ezért döntöttetek úgy, hogy a ti karácsonyi filmetek is romantikus komédia legyen?

Olyan karácsonyi filmet szerettünk volna csinálni, ami nem simán a magyar Igazából szerelem, de aki azt a filmet szerette, ezt is szeresse. Elsősorban a karácsony komplexitása vonzott, az, hogy sokféleképpen viszonyulunk hozzá. Sok ismerősöm karácsonykor kérte meg a barátnője kezét, de sokan vannak, akik utálják az egészet. Emiatt tudsz egy átfogó történetet bemutatni, ami sok szálon fut, az ünnep mégis összetartja. Nem kifejezetten romantikus komédiaként álltunk neki, de elkezdtük magunkat beleásni a statisztikákba, és kiderült, hogy tényleg megdöbbentően sok lánykérés történik ilyenkor. Úgy voltunk vele, hogy akkor a filmből sem lehet kihagyni a szerelmi szálat.

Miért pont tűzoltó lett a férfi főhősből?

Jellemző, hogy az angolszász romkomok főszereplői egytől-egyig felső tízezerbeli cégvezetők, top menedzserek, milliomosok, akiknek nagyobb háza van, mint Kevinéknek a Reszkessetek betörőkben. Én tudatosan kerültem ezt, így jött az alsós tanárnéni is a képbe, a tűzoltó viszont egy konkrét sztoriból ered. Tíz évvel ezelőtt egy jobban sikerült karácsonyt töltöttem a nagybátyámnál. Nála is volt lánykérés, akkor kérte meg a barátnője kezét, akivel azóta is házasok. Jó kis helyen lakott, a Szabadság híddal szemben. Kinéztem az ablakon, a hídon pedig fent állt egy öngyilkosjelölt lány. Én meg katasztrófaturistaként bámultam, hogy mi történik: felment hozzá egy tűzoltó, rárakott egy nagy pokrócot, és két órán keresztül csak ölelte őt. Aztán sikerült lehoznia. Szép jelenet volt, ami beégett a tudatalattimba. Amikor elkezdtünk erre a filmre készülni, beszélgettünk a producerekkel és a forgatókönyvírókkal, közben beugrott a történet. Ekkor találtuk ki, hogy legyen a mi főhősünk is tűzoltó. Belegondtunk abba is, hogy karácsonykor hány adventi koszorú, karácsonyfa, zárlatos izzó okoz lakástüzet, ami még inkább kapóra jött a forgatókönyvhöz.

Ötvös András és Zsigmond Emőke / Fotó: Intercom

Ötvös András és Zsigmond Emőke is szerepelt az előző nagyjátékfilmedben. Miért érezted úgy, hogy ők lesznek a tökéletes pár ehhez a sztorihoz?

Hiszek benne, hogy akkor jó egy forgatókönyv, ha a színészre írják. Általában, ha megvan egy alapkarakter, de még nincsenek nagyon rétegei, még nem pontosan érezzük, hogy ő kicsoda, be szoktam dobni egy színészt. Ezúton is bocsánatot kérek Zsigmond Emőkétől, hogy nem őt említem meg elsőnek, de Ötvös Andrissal már a #Sohavégetnemérős előtt is dolgoztam, meghatározó személy az életemben, generációjában magasan a legjobb színész. Olyan hitelesen tud bekerülni egy-egy karakterbe, és olyan szenvedéllyel dolgozik, hogy az nem is tűnik színjátszásnak. Plusz szerencse, hogy a gyerekkorában tűzoltó akart lenni, amiről korábban nem is tudtam, az egész valahogy sorsszerű lett. Emőkével a #Sohavégetnemérősben találkoztam először, ahol kicsi szerepe volt, viszont elképesztő melót tett bele. Egy kicsit máshogy győzött meg, mint az Andris, aki rögtön eggyé lényegül a karakterrel.

Mi volt az, ami Emőkében megfogott?

Pici szerepre jött, de olyan szinten készült rá és olyan plusz rétegeket hozott bele, hogy rögtön tudtam, ezzel a lánnyal nekem még dolgom van a filmszakmában. Amikor megszületett a cuki tanító néni, nem volt kérdés, hogy rá kell írjuk. Közben meg kellett felelni annak az elvárásnak is, hogy sokan nézzék meg a filmet. Sokáig kínoztam őt próbafelvételekkel, mert meg kellett győzni a producereket, hogy hiába nem olyan ismert, ő a tökéletes választás. Ráírtuk a szerepet, de nem kérhettem fel rögtön, és szegény egy hullámvasúton ült négy évig, de végül megkaphatta a szerepet. Bármilyen filmet is készítünk, fontos, hogy balanszban legyenek az ismert nevek és az új tehetségek, mert akkor lesz igazán izgalmas a filmes világ, ha nem mindig ugyanazokat nézzük.

Zsigmond Emőke és Tiszeker Dániel / Fotó: Takács Attila

Ha már az ismert neveknél tartunk, Szabó Kimmel Tamás saját magát figurázza ki a filmben. Ő is eleve benne volt a fejedben a sztárszínész szerepére?

Osváth Gáborral annak idején együtt castingoltunk a Made in Hungária című filmhez, ketten találtunk rá Szabó Kimmel Tamásra. 22 éves voltam, és a film rendezője, Fonyó Gergely annyira jó fej volt, hogy bizalmat szavazott nekünk. Tomi akkoriban még egyáltalán nem volt ismert, alig tudtuk elérni, hogy ő kapja a főszerepet, mindenféle Barátok közt-ös színészt akartak ránkerőltetni. Neki ezzel elindult egy sztárkarrier, tévében és moziban egyaránt, úgy voltunk vele, hogy sorsszerű lenne, ha most ő játszaná a filmsztárt. El is jött hozzánk próbafelvételre, ahol olyan elképesztôt játszott, hogy teljesen elájultunk tőle. Tudtuk, hogy annak idején milyen jó volt, de azóta voltak celeb évei, amikor a színészek szakmai hozzáállása eléggé átalakul. Tomi viszont elképesztő alázattal, nagyon jó energiákkal érkezett a próbafelvételre, így nem vaciláltunk tovább.

A Nagykarácsony egyik legjobb poénja a tűzoltós film Szabó Kimmel Tamással, aminek részletei folyamatosan kísértik a főhőst. Mennyi készült el a Csak egyszer égszből?

Sokkal többet akartunk hozzá forgatni, például macskákat is mentett volna. Viszont nehéz forgatásunk volt, a pandémia miatt háromszor-négyszer meg kellett álljunk, így tudtuk, hogy nem csinálhatunk meg túl sokat a Csak egyszer égszből, bármennyire is szeretnénk. Úgy voltunk vele, hogy legalább egy teaser meg egy trailer legyen benne. Annyi extrát kapott, hogy a Wellhellóval csináltunk hozzá egy poénra vett videoklipet.

Szabó Kimmel Tamás / Fotó: Intecom

Mennyit csúsztatok a COVID miatt?

Úgy volt, hogy márciusban fejezzük be a forgatást, amire végül június 19-én került sor.

Ezek szerint nyári jelenetek is becsúsztak?

Igen, de ezt a nézők nem látják, köszönhetően a vizuális effektusoknak és a nagyszerű szakembereknek, akik egyenként leszedték a fákról a leveleket. Például a tűzoltósági vizsgapályán is zöldellt minden, a filmben pedig egytől-egyig kopasz fák vannak a helyükön.

Rengeteg jelenet játszódik a magasban. Tényleg felmentettek a Szabadság-szoborhoz is a Citadellán?

Fent voltunk a magasban, ezekhez nem használtunk speciális effektusokat. Illetve csak a köteleket tüntettük el, amikkel Mészáros Máté ki volt biztosítva. Ötvös Andris mindent bevállalt, akárhány méter magasba fel lehetett küldeni, nem használt kaszkadőrt. A szobor teteje viszont nagyon-nagyon para, erős ott szél, és a negyven méteres magasság kétszáznegyven méternek tűnik fentről, mert látod a Dunát is alattad. Máténak egész nap ott kellett ülnie, így kitaláltuk, hogy legfelülre Andris és egy kaszkadőrt megy, és egy szinttel lejjebb, ahol régen az orosz katona szobra volt, felépítettük a Szabadság-szobor lábának a mását. Máté így szintén fent volt a magasban, de csak tizenkét méteren.

Scherer Péter, Tiszeker Dániel, Pokorny Lia / Fotó: Takács Attila

Te is felmentél a magasból mentővel?

Fel. Amikor mentünk terepszemlézni a XI. kerületi parancsnokságra, akkor az volt az első, hogy a tűzoltók mondták, na, srácok, szálljatok be, megyünk föl negyvenre. Föl is vittek, és tök érdekes, hogy semmi bajom nem volt. Annyira biztonságos az a szerkezet, hogy semmi para nincs benne. Azt hittem magamról, hogy nem vagyok tériszonyos, sok magas helyen forgattam már, felhőkarcoló tetején is, és semmi nem bajom nem volt eddig. Ehhez képest ott a Citadellán, a kis hölgynél, igencsak remegett a lábam.

Milyen volt együtt dolgozni a tűzoltókkal?

Az egy külön világ. Gyakorlatilag egy katonai szervezet, a tűzoltóállomást is úgy hívják, hogy laktanya. Együtt élnek, huszonnégy órás műszakok vannak, amikor kell, húsz másodperc alatt pattannak. Sokat tettek hozzá a filmhez, és nagy élmény volt belelátni a munkájukba. Sejtettem, hogy izgalmas egyébként, de nem gondoltam, hogy ennyire.

Mi lepett meg a legjobban?

Sajnos a fizetésük. Minden nap a saját bőrüket viszik vásárra, miközben életeket mentenek, közben elkeserítően kevés pénzért dolgoznak. Egy kicsit célunkká is vált, hogy hátha ezzel a filmmel népszerűsítjük a hivatást. Ha már néhány ember elmegy miatta toborzásra, boldogok leszünk. Tényleg egy olyan bajtársias, jópofa, vagány, izgalmas közeg az, amiben ők élnek, hogy az elképesztő.

Ötvös András / Fotó: Intercom

Mennyit tudtatok belecsempészni ebből a zárt világból a filmbe?

Szinte már túl sok extra kifejezést tanultunk el. Nem sok mindent vágtunk ki a filmből, kivéve néhány mondatot, amiket pont a tűzoltók javaslatára raktunk bele, mert éreztük, hogy egy kicsit már túltoltuk. Így is maradt körülbelül tíz szakzsargon filmben. Mindenre van valami saját szavuk, például amikor megisszák az Unikumot, azt mondják, hogy “Na, ezt feketítsük le”, mert amikor eloltanak egy tüzet, a szoba fekete lesz utána. A “gyertek a fecsihez” pedig a tűzoltóautót jelenti, mert a gépjárműfecskendőre utal.

Kihívást jelentett ilyen sok gyerekszereplővel dolgozni?

Ha komolyan vesszük őket, akkor náluk szorgalmasabb, jobb csapat nincs a világon, nagyon szeretek gyerekkel forgatni. Hozzátartozik, hogy Földessy Margit és Steinhauser Andrea hozzáértő szemmel segített kiválasztani őket. Jó csapat állt össze, sokukat ismertem is korábbról, mert forgattam velük reklámfilmekben. Nehézséget inkább a hideg jelentett, hiszen erre érzékenyek. De ezt leszámítva pontosan ugyanúgy viselkedtek, mint a felnőtt színészek, hihetetlen szövegtudással és alázattal. Jó bennük az is, hogy nekik igazából ezegy nagy játék. Persze mindannyiunknak az a filmkészítés, de ők még el is hiszik, és ez látszik a szemükben.

Tavaly a járvány miatt a karácsonyi vásár is elmaradt. Szerettetek volna forgatni az igaziban, vagy eleve sajátot akartatok csinálni a Várkertben?

A Bazilika előtti vásár két évvel ezelőtt megnyerte a Legszebb Európai Vásár címet, ezt néztük ki mi is. Az elmúlt években minden télen elmentem Európa különböző karácsonyi vásáraiba inspirációt gyűjteni, voltam példáulColmarban, ami elképesztő, azzal nem lehet versenyezni. De a colmarit leszámítva tényleg mindegyiknél szebb a vásár a Bazilikánál, nagyon megszerettük, oda írtuk a forgatókönyvet. Csakhogy jött a COVID és vele a hír, hogy nem lesz karácsonyi vásár. A várkapitányság szerencsére nagyon jó fej módon mellénk àllt, és végig a szemünk elôtt volt a megoldàs egy szuper vásár helyszínére.

Tiszeker Dániel és a gyerekszereplők / Fotó: Baski Sándor

A #Sohavégetnemérőssel voltunk a Várkert Bazárban, így adta magát, hogy most is megnézzük. A terepszemlén leesett, hogy ez olyan, mint egy műterem, minden oldalról le van határolva, közben az egyik háttér a Várfal, a másik irányban a pesti rakpart, a Lánchíd és a Duna, ami csodás. A látványtervezőkkel és az operatőrrel együtt elkezdtük kitalálni hozzá a saját karácsonyi világunkat. Sajnos a filmben nem tudtuk megmutatni minden szegletét, pedig olyan értékes részei épültek fel, ami több filmet is elvinne a hátán. Még a végén az is lehet, hogy egyszer tényleg lesz egy ilyen vásár a Várkertben.

Dramaturgiailag is beépítettétek a filmbe, hogy mostanában meglehetősen kevés hó esik decemberben, főleg karácsonykor. De volt arra tervetek, ha a forgatás alatt mégis a nyakatokba szakad egy nagyobb havazás?

A felkészülés során az egyik legfontosabb az volt, hogyan kezeljük a havat. Két éjszaka esett is, de a forgatás közben sosem. A vásárban lehetett látni az éjszakai hómaradékot, és amikor már elolvadt, be kellett rajzolgassuk vizuális trükkökkel. Sokáig stresszeltem rajta, hogy majd minden kritikában azt írják, hogy a tűzoltó tériszonyos, a filmesek meg téliszonyosak, nem tudtak havat se csinálni. A forgatás felénél viszont Pataki Ádám operatőr ráébresztett, hogy inkább engedjük el. Hat éve nem volt hó karácsonykor, se januárban, csak teljesen random módon, néha áprilisban. Inkább rendeljünk még több fényfüzért, és a karácsonyi hangulatot az esti vásár fényeivel teremtsük meg.

Van már egy kifejezetten nyári filmed a #Sohavégetnemérőssel, most egy téli a Nagykarácsonnyal. Tervezel tavaszra és őszre is?

Nem évszakok szerint tervezek, de amikor befejeztük augusztus elején a Nagykarácsony vágását, forgattunk egy nyári, retró tévéfilmet Lévai Balázzsal. Sokféle műfajban gondolkodunk, dokumentumfilmes tervem is van a Muhi András Piressel. De azt is el tudnám képzelni, hogy a Nagykarácsonnyak is legyen folytatása. Sok tervünk van, aztán majd a nézők és a Filmintézet eldönti, hogy ebből mi valósul meg.

Címlapkép:  Tiszeker Dániel / Fotó: Baski Sándor