filmhu:
Nem állunk jól hazai gyártású mesefilmek, mesejátékok tekintetében. Haszonelvűség alapján működő kulturális életünkben ez mondjuk nem meglepő – legfeljebb elszomorító. Egyáltalán: ki ad ma pénzt Magyarországon mesejátékra?
Vizi Mária: Mi az ORTT által kiírt pályázatra küldtük be a már elkészült forgatókönyvet, amelyet gyermek- és ifjúsági tárgyú irodalmi művek televíziós megvalósítására írt ki a testület. Megkaptuk a támogatást, így most elkészülhet végre egy mesefilm, de ezt a hiányt nem lehet letudni egyetlen munkával. Ha ebből nem kerekedik ki valamiféle távolabbra mutató koncepció, hogy igen is, minden évben kiírnak egy pályázatot, és van mit mozgósítani ezeknek a munkáknak a finanszírozására, akkor e nélkül mit sem ér ez a kezdeti próbálkozás.
filmhu: Ami tényleg elismerésre méltó, de minden bizonnyal szűkre szabott…
V.M.: Abból kell megvalósítanunk a filmet, amit a pályázatra kaptunk, de ez így is üdvözítő. 90 perces filmről van szó. Egy játékfilm esetében legalább egy hónapot szokás forgatni – nekünk 17 napunk volt a natúr jelenetek forgatására. A körülményekhez és a lehetőségeinkhez kellett tehát a dolgokat igazítani, hogy a már egyébként szokásos nehézségeket hogyan váltsuk a film erényévé. Nyilván ebből a pénzből nem lehetett Harry Pottert csinálni. Nem is volt cél egyébként.
filmhu: És mit lehetett?
V.M.: Néhány évvel ezelőtt volt egy igen jó időszak a magyar irodalomban, amikor a szépírók is kezdtek újra a mesékhez fordulni, és megszületett pár igazán nívós irodalmi alkotás. Szijj Ferenc regénye, a Szuromberek királyfi akkor nagy tetszést aratott az olvasók körében, szét is kapkodták a regényt. Engem is nagyon megérintett. A meseregénynek viszont annyira sajátos világa van, hogy ha az olyan szereplőket, mint mondjuk Káposzta Benő, meg Eisenhuber Dávid, a kertkapu, kiviszem egy valódi környezetbe, mondjuk egy virágos kertbe, akkor az egész mesét megölöm. Úgy gondoltam, inkább vállaljunk fel a díszlettervezővel, jelmeztervezővel egy teremtett világot, és hozzunk létre saját magukban működő tereket, figurákat, ami felvállaltan színpadias közeg lett. Ez persze nem azt jelenti, hogy a néző színpadi közvetítéshez hasonló munkát fog látni.
filmhu: Nincs is külső helyszín ezek szerint, végig stúdióban forgattak?
V.M.: Igen. Rettentő kalandok sincsenek, főleg a szövegre, a szöveg humorára épülnek a karakterek és a jelenetek. Ez egyfajta road movie, nyomon követi a szereplők útját, akikhez aztán újabb és újabb figurák csatlakoznak.
filmhu: Mi a céljuk? Hova vezet a történet?
V.M.: Létezik két szomszédos ország, a Szabad Királyi Sziromország és a Királyi Szabad Berekország, az egyiknek Sziromka Mária az uralkodója, a másiknak Szuromberek királyfi, akik csak úgy, saját gyönyörűségükre futkosnak a réten, oda-vissza, majd aranyhalat találnak a tengerben, aztán visszadobják… Ők, és Sziromka Mária kertjének lakói egy kedvesen együgyű társaság, ahol – bár van köztük rengeteg hasonlóság – mégis megvan mindenkinek a jól körülhatárolt karaktere. Minden szereplő sziporkázó egyéniség.
A fő esemény Sziromka Máriának, Sziromkaország királylányának a megmentése, ez természetesen Szuromberek királyfi és társai nevéhez fűződik. Közben pedig olyan figurák lépnek színre, mint mondjuk Lapuneon és Tolbucsin főstábgenerális, akik ellenségek ugyan, időnként mégis fegyverszünetet kötnek. Ők egyébként hitük szerint mindketten az „Igaz ügyet” szolgálják. Viszont, aki nem velünk, az ellenünk – gondolják –, tehát a másik ügye nem lehet „Igaz ügy”…
filmhu: Ebből világosan kitűnik: olyan mesefilmről van szó, amely – amellett, hogy elsősorban gyerekeknek készül – a felnőtteket is megszólítja.
V.M.: Igen. Szijj Ferenc regényének erős társadalmi, sőt, társadalom-politikai áthallásai is vannak. E mellett mindenki számára tartogat valamilyen egyénített értelmezési lehetőséget a mű.
filmhu: A gyerekeknek pedig alternatívát kínál A Gyűrűk Ura-típusú, szörnyekkel és erőszakkal telepakolt fantáziavilágra?
V.M.: A Szuromberekben nincsenek szörnyek, van ugyan egy nagy, kedvesen együgyű óriás Esze Ottó személyében, aki viszont teljesen ártalmatlan. Ja, és van egy Lidérckirály is, aki gyarlóságaival ugyanolyan mulatságos, mint a többiek. „Erőszak” is van a filmben: a kemence ostrománál, amikor a két hadsereg összecsap, olyan fegyverekkel lövik egymást, mint például a buborékfújó gránátvető, vagy a nevetőpor pisztoly, amivel ha eltalálnak valakit, az elkezd nevetni. Szóval tiszta erőszak…
filmhu: Nagyon erős színészgárdával dolgozhatott, tényleg az első vonalból. Gondolom, ők sem üzleti megfontolásból vállalták a részvételt, pusztán benne akartak lenni egy ilyen hiánypótló, értékközpontú munkában. Jöttek, önként és dalolva?
V.M.: Mindenkinek van gyereke, vagy unokája, vagy egyszerűen csak szereti a meséket, és ezért is vállalták a színészek ezt a feladatot. Nem tudok róla, hogy bárki is visszautasította volna a megkeresésünket, mondván: nekem kétszer ennyi a napi gázsim… Valóban nívós színészgárda gyűlt itt össze, és nagyon örülök, mert mindegyikük egyből ráérzett saját karakterének lehetőségeire, és meg is tudta valósítani a hozzá fűzött elképzelést.
filmhu: Úgy tudom, a színészek mellett animált szereplők is feltűnnek.
V.M.: Van olyan karakter, például a Békadínó, aki csak animációban létezik, és van olyan, amelyik mindkét dimenzióban mozog. Például Sziromka Mária elrablását nem tudtam másként elképzelni, muszáj volt animációt is használni, hogy úgy mutathassam meg, ahogy szeretném. Mindemellett az animáció beemelése tágítja a teret, és újabb lehetőség a meseregényben lévő nyelvi humor kiemelésére.
filmhu: Hol és mikor mutatják be a filmet?
V.M.: Hátra van még két és fél hónap utómunka. Van egy szándéknyilatkozatunk a Duna TV-től, miszerint ott lesz először adásban a film, de azért is forgattunk HD-re, mert szeretnénk, ha idővel elkészülhetne a moziváltozat is, és sikerülne pénzt szerezni a felnagyításra. A filmszemlére remélhetőleg elkészül a vágott HD-verzió is.
