Filmhu: Nagyon jó kapcsolatban vagy testvéreddel, Vranik Krisztián zenésszel. A filmben a testvérek közt kibontakozó szituációk mennyire szerzői-ihletésűek, mennyiben írtad bele magatokat a történetbe?
Vranik Roland: A testvérség az én életemben nagyon meghatározó, de ez nem ilyen ihletett dolog, hogy ebből én átemeltem volna konkrét motívumokat. Egyszerűen mindig is érdekeltek a testvér-viszonyok, mert nagyon különbözően működnek. Rengetegféle példa van: akik nem beszélnek egymással, akik rivalizálnak, vagy akik egyszerűen csak nagyon jóban vannak. Nyilván a körülöttem látottak, tapasztaltak alapján beleírtam sok mindent, amit erről a viszonyról gondolok, de ez nem egy kiemelt dolog - a látszat ellenére - sokkal inkább egy jó eszköz arra, hogy megnézzük, három ember együtt, illetve külön-külön hogyan tud túlélni egy ilyen végletes szituációt.
 |
| Sok választásod nincs egy ilyen utópisztikus történetben Pohárnok Gergely operatőr és Vranik Roland rendező (Fotó: Valuska Gábor) |
Filmhu:Ha jól értem, Téged inkább az emberi reakciók, válaszok érdekelnek ebben a szélsőséges helyzetben.
V.R.: Igen, szerintem az a legizgalmasabb, hogy hogy hat ez az egyénre. Ugye sok választásod nincs egy ilyen utópisztikus történetben, főként ebben, mert mindenképp apokalipszist vonna maga után, ha kihúznánk a digitális szőnyeget a fejlett országok alól, ez kétségkívül népcsökkenést, anarchiát, háborúkat okozna. Na most én ezt a következményt mellőztem, és egy saját víziót állítottam fel, átléptem ezt a fajta realizmust, ami az események valós következménye volna. Ebben az általunk teremtett világban nem a Mad Max-őrület a lényeg, hanem az, hogy az egyén mit kezd magával egy kifordult világban. A függés nagyon fontos itt, monitor és televízió-függő a társadalom jelentős hányada. A film arról szól majd, hogy mit okoz, ha megvonjuk az adást.
Filmhu: A Fekete kefe nyers humora azért visszaköszön majd?
V.R.: Hát igen, nem tudom megtagadni magam, van bennem némi szarkazmus, egyfajta minimalista humor, de alapvetően végtelenül nyomasztó a történet. Persze a Kefében is volt valami nyomasztás, de ott pont a tét nélküliség, a nihil volt ábrázolva. Az Adás alapszituációjának viszont elég durva tétje, és elég súlyos következményei vannak. A humort azért - amennyire lehet - itt-ott belecsempészem, mert anélkül nem igazán tudok elképzelni semmit.
Filmhu:Negatív a film végkicsengése is?
V.R.: A függés sajnos nem pozitív. Ahogyan én most látom a filmet, pozitív üzenetet nem nagyon találok benne. De nincs ebben semmifajta bírálat, hogy az embert elragadta volna a digitális pokol, ez egyszerűen egy állapot. A függés semmiképp sem jó, ez a tény az, ami a negatív hangvételt megalapozza, de ezen kívül nem üzengetek, legalábbis nem áll szándékomban.
 |
| A következményt mellőztem, és egy saját víziót állítottam fel Rátóti Zoltán napok óta éhezik a szerepe szerint (Fotó: Valuska Gábor) |
Filmhu: Nyomaszt bármilyen szinten az a tudat, hogy elvitted a Magyar Filmszemle fődíját három éve? Érzel e-miatt különleges elvárásokat valamilyen irányból?
V.R.: Ez nagyon változó. Néha rettenetesen nyomaszt, de nem az, hogy megnyertem a filmszemlét, hanem az a magam felé támasztott elvárás, hogy egy jó dolgot csináljak. Ez egy sokkal nagyobb kihívás, sokkal nagyobb feladat, komplexebb, erősebb, sokkal alaposabban ki kell találni, ki kell sakkozni mindent. A Kefe egy más világ volt, egy sokkal könnyedebb vonulat. Itt a saját elképzeléseimnek való megfelelés nyomaszt elsősorban, a Filmszemle fődíja és az ehhez kapcsolódó elvárások momentán egyáltalán nem érdekelnek. De utálnám magam, ha valami rossz dolgot csinálnék, ha modoros lenne, ha nem működne, ha rosszul sikerülne. Csak az érdekel, hogy valami jó süljön ki ebből, hogy érdemes legyen elkölteni ennyi pénzt a filmre, hogy érdemes legyen végignézni azt a másfél-két órát.
Ezzel a végszóval pattant fel a rendező úr a biciklijére, és indult meg a Mafilm felé, ahol már zajlottak a következő jelenet előkészületei. Mire a filmhu csapata átért a Filmgyárba, a Mafilm udvarának egyik félreeső zugában már lógott egy felhasított ökör, és nagyban hemzsegtek körülötte a statisztalegyek.
 |
| A saját elképzeléseimnek való megfelelés nyomaszt elsősorban A fellógatott ökör a Mafilm udvarán (Fotó: Valuska Gábor) |
A fellógatott állat azonban túl nagynak bizonyult, ezért a problémát orvosolandó Pohárnok Gergő az építészettől kért egy létrát az ökörnyúzáshoz. A délelőttihez képest jóval kevesebb szereplővel operáló jelenet felvételére még a nap is kisütött, és örömmel konstatáltuk, hogy minden a tervek szerint halad, valószínűleg csak az ökör nem fogja tudni kiheverni a forgatás viszontagságait.
Az Adással a tervek szerint február elején, a 40. Magyar Filmszemlén találkozhat majd a közönség.
