Woody Allen legalább olyan ismert mondásairól, humoreszkjeiről, mint filmjeiről. Ezeket eddig Magyarországon csak gyűjteményes kötetekben olvashattuk, de most a Cartaphilus Kiadó a teljes életmű közreadását tervezi (az eredeti kiadásokat követve), mely közül az első három könyv már meg is jelent (Mellékhatások, Na, erről ennyit, Tollatlan jószág).
Így az olvasók betekintést nyerhetnek Allen újságcikkeibe, darabjaiba és korai humoreszkjeibe. A három könyv három külön korszak összefoglaló munkája. Az 1971-es Na, ennyit erről (Getting Even) 17 humoros esszét tartalmaz, melyek többsége eredetileg a The New Yorker illetve a Playboy hasábjain jelent meg és sokak szerint a nagyszerű humorista S. J. Perelman hatása érződik rajtuk. A csattanós történetek nagyszerű stílus és műfajparódiák.
Mint ahogy azt a kötet címe is jelzi, nem másról van itt szó, mint a világirodalom Allen-féle olvasatáról, ahol mindenki megkapja a magáét. Az abszurd poénokra kihegyezett, mindent görbe tükrön át szemlélő történetek dupla élűek – hisz Woody a rá jellemző szellemi magabiztossággal az alapjátékokon felül esztétikai, irodalomtörténeti, filozófiai témák sorát dolgozza fel sajátos posztmodern stílusában. Így válik a szórakoztató irodalom szellemi kalanddá is, s ezt csak a legnagyobbak tudják.
 |
| A világirodalom W.A.-féle értelmezésben (Szerelem és halál) |
A Tollatlan jószág (Without Feathers) Allen egyik legismertebb könyve, megjelenésekor, 1975-ben négy hónapig trónolt a New York Times bestseller-listáján. A rövid történetek forrása itt az irodalmi toposzok helyett fontos esszék, ezek humoros karikatúráit olvashatjuk (A korai esszékben például Francis Bacont figurázza ki), a Halál vagy Isten című színdarabjában pedig az abszurditást viszi tökélyre.
Harmadikként megjelent Mellékhatások (Side Effects) című könyvében, a 70-es évek végén megjelent cikkeiből válogat. Rendhagyó nekrológ (Emlékezés Needlemanre), filozofikus bűnügyi merengés (Az elítélt), egy képzelt történelmi regény kommentárja (A végzet közbeszól), elmélkedés a földön kívüli életformákról (Jönnek az ufók!), miniatűr színművek (Az én védőbeszédem; A kérdés) és egy szürreális éttermi kritika (Don Fabrizio étterme: kritika és válasz) folytatja a Na, ennyit erről-lel megkezdett utat.
Bár sokszor érezhető, hogy a kipellengérezett politikai-kulturális szituáció már nem aktuális (a könyv eredeti kiadása 1980-ban jelent meg), főleg nem a magyar olvasók számára, mégis a stílusból fakadó frissesség átemeli az akadályon a könyvet, amely a háttér ismerete nélkül is nagyszerű élményt nyújt. Allen ugyanis nagyon ritka tehetség: képes szavakba önteni a verbális/vizuális humort, mely olvasva is hat.
 |
| A tipikus 70-es évekbeli neurotikus, New York-i értelmiségi |
Woody Allen otthona New York-ország, mely megmaradt tranzitállomásnak az Óvilág és Újvilág közt, ötvözve a bevándorlók otthonról hozta frusztrációját, súlyos tradícióit a szabad világnak, a selfmade manek és „a lehetőségek hazájának” mítoszával és őrületeivel. Ez a 8 milliós város maga a kollektív neurózis, mely elnyeli az arra tévedőt, kegyetlenül szelektálva a gyengét és erőset. Mindezt az ókontinensről menekülő, szerencsét próbáló tarka népség építette, s építi ma is. New York volt sokaknak az első állomás Amerikában, különös, aktív, folyton frissülő kapcsolatot adva a városnak azzal az Európával, mely létrehozta ezt a köztes világot, mely oly sok alkotót ihletett meg és vált kimeríthetetlen táptalajjá számtalan művész számára.
Így Allen Stewart Konigsberg is ezt használja folyton folyvást. Közép-Európából kivándorolt másodgenerációs bevándorló zsidó családban született 1935-ben. Egészen fiatalon kezdte a pályát. Tizenhat évesen már szövegíróként dolgozott ismert előadóművészek mellett (ekkor választja magának a Woody Allen nevet), majd nagy sikerű TV show-k mulatságos darabjainak tucatjait írta. Huszonkét évesen már Emmy-díjasnak mondhatta magát, majd átnyergelt az akkortájt induló műfajra, a stand-up comedy-re, amiben rövidesen önállósította magát. Showmanként hamar népszerű lett a New York-i egyetemista közönség körében, ekkor formálta át gyengeségeit erősségévé, azaz kialakította a már mindenki által ismert figuráját, a neurotikus, ideges városi zsidó értelmiségi alakját, mellyel bevonult a kultúrtörténetbe.
1965-ben vállalta el élete első filmes munkáját: nem csupán a Mi újság, cicababa? forgatókönyvét írta, hanem egy kisebb szerepet is eljátszott a moziban. Innentől nem volt megállás. Egyre nagyobb szerepek követték egymást, majd a rendezői debütálás What's Up, Tiger Lily? (1966) című kémthriller nyitotta meg véglegesen az ajtót számára, hogy aztán sorozatban ontsa a kultikus filmek sorát, mint Fogd a pénzt és fuss!, Zöldségek, Minden, amit tudni akarsz a szexről, Hétalvó. Az igazi áttörést az 1977-es Annie Hall jelentette, amellyel George Lucas és Steven Spielberg elől elvitte a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat. A „vicces” korszaka után ezzel a filmmel kezdődött a máig tartó úgynevezett „klasszikus” korszaka, melyben a szofisztikáltabb humor és a dráma felé fordult.
 |
| Új múzsája, Scarlett Johansson szárnyakat adott neki |
A Manhattan, a Hannah és nővérei, A rádió aranykora, a Férjek és feleségek pályája csúcspontját jelentik. Amerika egyik meghatározó, elismert rendezőjévé válik, emellett a bulvármédiában is gyakran emlegetik családi zűrzavari miatt. Évente készíti filmjeit, melyek a kilencvenes évek közepétől egyre kevesebb nézőt érdekelnek. Mindenféle zsánerben kipróbálja magát, de átütő filmet majd tíz évig nem sikerül készítenie. Egyre többet forgat Európában, ahol még mindig óriási rajongóbázisa van. A Match Point (2005) című filmjével fordul a kocka, hisz a kritika újra a kegyeibe fogadja, és az azóta készült filmjeivel újra a figyelem középpontjába került.
Közelítve a 75 felé, aktívabb, mint valaha. Immár harminc éve hetente klarinétozik a New York-i Carlyle Klubban (pontosabban 1997, a Michael's Pub bezárása óta - a szerk.). Pár hónapja operarendezésre adta a fejét Los Angelesben, és ha épp nem forgat, akkor ír. Szükségünk is van rá.
W. A. New York-i lakos, alacsony, vastag keretes szemüvegű bohókás értelmiségi álcában kutatja az urbánus humanoidok életvitelét, kultúráját. Elemzi személyiségjegyeiket, életvitelüket és a társadalomban betöltött szerepüket. Allen ügynök földi kalandozásai során beszippantotta magába ezen emberszabású társas lények sokszínű kultúráját, melyről gyakran az általa kutatott fajnak sincs tudomása. Felgyülemlett tapasztalatai alapján, jelentéseiben érzékletesen mutatja be a káoszt, melyet e golyóbison tapasztalt.
Woody Allen: Na, ennyit erről (Getting Even)
Cartaphilus Könyvkiadó 2008; Fordította: László Zsófia, Hideg János, Dezsényi Katalin, Békés Pál; 123 oldal; 2500 Ft
Woody Allen: Tollatlan jószág (Without Feathers)
Cartaphilus Könyvkiadó 2008; Fordította: László Zsófia, Hideg János, Dezsényi Katalin, Békés Pál; 172 oldal; 2500 Ft
Woody Allen: Mellékhatások (Side Effects)
Cartaphilus Könyvkiadó 2008; Fordította: Békés Pál, Dezsényi Katalin, Hideg János, László Zsófia; 146 oldal; 2500 Ft
