„Az szép, amikor a feketéket összehozzák a vámpírokkal!”

Békés beszélgetés két filmesztétával Varró Attilával és Nevelős Zoltánnal a vámpírokról és a horrorfilmeket készítő zsánerfilmesekről. „Magyarországon miért nincs egyik sem?” kérdésemre a válasz: a fiatal filmeseink inkább a francia újhullámba ragadtak és szubjektív szerzői filmeket készítenek (kivétel pl. Dyga Zsombor). És mégvalami hiányzik: „Ha például Janisch Attila elkezdene vámpírfilmet forgatni, nincs meg az a helyi hagyomány, amire építhetne.”

Harcművész vámpírok digitálizált akciófilmben

Varró Attila: A műfajában, mint akció-horror-vámpír film szerintem jó volt. Én ennél sokkal szarabbakat láttam. Mint film, annyira nem nyűgözött le.

Nevelős Zoltán: Lehet képregény-adaptációkhoz is hasonlítani. Annak elsőrangú.

VA: Nekem túl van digitalizálva. Manapság ez lehet, hogy elkerülhetetlen, de engem zavar.

NZ: Ahogy verekedés közben mozognak, sokszor olyan, mintha nem is a gravitáció mozgatná őket. Amikor például a fénysebességnél gyorsabban lehajol a lány... A fizika már nem köt.

filmhu:A harcijelenetek egyértelműen a Mátrixból koppintották?

NZ: Nem a Mátrix, sőt...

VA: A Mátrix nyúlt le nagyon sokat az első Pengéből, erre utalt az a nagyon hangsúlyos jelenet itt a Blade 2-ben (Penge 2), amikor lassítva odadobják a napszemüveget Pengének (Wesley Snipes) a végső leszámolás előtt, az egy ilyen parodisztikus viszontválasz. Ez egyszerűen csak a hongkongi akciókoreográfia, ahol sikerült összehozni a digitális technikát a drótozással. Láthatatlan kábeleken mozogtak. Del Torotól azt várta volna az ember, hogy ez egy epikusabb film lesz, hogy többet elmolyol ezekkel a figurákkal, a szálakkal. Ez egy határozottan akció-orientált film volt.

NZ: Maga a horrorjelleg eléggé a háttérbe szorult, megmaradt azon a szinten, hogy megmutatja a világ sötétebb oldalát. A vámpírtémán kívül minden akció volt. Még az összeesküvéses szál is inkább krimis: a vámpírok, akik ellen Penge küzd, szövetséget akarnak kötni vele, hogy egy új ellenséget, egy még veszélyesebb vámpír fajt legyőzzenek. De kiderül, hogy ez a felálllás nem az, aminek látszik.

Gore-film nagyfokú gusztustalansági faktorral

VA: Az utóbbi tíz évben nem volt ilyen gore-film, ebben volt egy ilyen nagyfokozatú gusztustalansági faktor. De ami ennyire belevájkált volna a testekbe, az utoljára a Hullajó volt, az pedig már tíz éves.

NZ: Az nem is volt ilyen mainstream film, mint ez.

filmhu: Del Toro előző filmje, a Mimic, a Júdásfaj is elég gusztustalan volt.

NZ: Azért ennyi minden nem látszott abban. Az ehhez képest egy érzelmes kis darab volt.

VA: A gore-nak megvan az a sajátossága, főleg a 90-es években, hogy állandóan belevisznek egy ilyen beteg humorérzéket. Amikor átszelik keresztbe a vámpírfaszi fejét, a teste közben elég, a feje ottmarad, a szeme kacsintgat, az az igazi, gyomorforgató gore. Ilyet a Mimicbe nem látsz, az egy filozofikus film, az határozottan egy költői anyag, egy sokkal korábbi Del Toro, mint ez a film. Ez a film egy teljesen durva váltás, ahhoz képest, amit az előző filmjeiben csinált.

NZ: Azt hozzá kell tenni, hogy a Penge nem szerzői film. Toro azért vállalkozott erre, mert kíváncsi volt, hogy milyen egy hollywoodi stúdiófilmet forgatni. Egy interjúban elmondta, hogy nem is képzelte azt egy percig sem, hogy ő most stúdiókeretek között egy szerzői filmet csinál. A Mimicnél már rájött, hogy a kettő együtt nem megy. Adott formák, körülmények között, a műfaji adottságok ismeretében és elfogadásával kellett dolgoznia. Egyfajta játéknak tekintette.

Nyolcadik utas a fővámpír

VA: Az utóbbi időben nagy divat, főleg a folytatásoknál, hogy megpróbálnak olyan rendezőszemélyiséget találni, aki megpróbál valami friss színt adni. A legjobb példa, ahonnan talán ez az egész divat indult, az a Fincher-féle Alien 3 volt. Azért bukott is valahol, de az a kísérlet indította el ezt a folyamatot. A legjobb példa a közelmúltból, hogy a Mission: Impossible-2-be berakták a John Woo-t, aki nemigazán illeszkedik ahhoz a stílushoz, amit a film eredetileg képviselt. Erősen a saját képére tudta formálni a filmet és magát Tom Cruise-t is, nem úgy, mint most Del Toro az övét. Nem tudom, hogy jó vagy rossz a szerzői egyéniség egy ilyen ízig-vérig hollywoodi produkcióban. De a Mission: Impossible-2 után mindenki azt mondta, hogy: „Ugyan már, ezek a galambok olyan kínosak voltak!” Ott már sok volt a Woo-ból. Itt egyszer sem éreztem, hogy sok lenne a Del Toroból. A templom, az alagút, mint helyszín, a rovarmotívum nagyon szépen megvolt a filmben, de nem tolakodóan.

filmhu: Ugyanaz a látványtervező, mint a Nyolcadik utas a halálé volt: Nick Allder.

VA: A téma is hasonló. Olyasmi helyzet a Penge 1, 2-nél, mint az Alien 1, 2-vel (A nyolcadik utas: A Halál, A bolygó neve: halál). Ez a második rész azzal próbál ráígérni az elsőre, hogy bejön ez a kommandós motívum. Összeszedünk egy csomó kurva kemény embert (itt vérfarkas elit alakulatot), ráadásul nem egy szörnyünk van, hanem a csatornából jön negyvenmillió gonosz és azt látjuk, hogy ezeket a kurva kemény fickókat egyenként felemésztik. Éppen ezért, aki megmarad, az tényleg kibaszott kemény. A harmadik Blade-ben majd biztos egy ilyen elszigetelt börtönbolygón üldögél majd nyolc ember és csak széklábaik lesznek és azokkal fogják kinyírni a vámpírokat. Az Alien 1-ben és a Penge 1-ben azért egy picit törődtek a jellemfejlődéssel is. Ripley rájön arra, hogy ő az egyetlen, aki felveszi a harcot. Penge meg azon gyötrődik, hogy beadja e magának a szérumot.

NZ: Az Alien I.-nél azért bonyolultabb volt a Penge 1 története. Nemcsak arról szólt, hogy egyre fogynak, amíg Sigourney Weaver marad csak életben.

filmhu: Igen, itt mindketten: Penge (Wesley Snipes) és Whistler (Kris Kristofferson) is életben maradtak.

NZ: De nekik muszáj.

Nosferatu és a magyar Drakula
Nosferatu és a magyar Drakula

filmhu: Kísérletező, meg a teremtett szörny, aki meghal, sőt szinte öngyilkos lesz, akár a 20-as évek német expresszionista filmjeiben: Metropolisban (Fritz Lang), A Gólemben (Paul Wegener).

VA: Ebben van valami. Nagy divatja van most a német expresszionizmusnak, szeretik újra előkapdosni.

filmhu:A fővámpír tiszta Nosferatu.

VA: Igen és ez egy nagyon erős visszatérés a Murnau Nosferatu imidzséhez. Ha megnézed az Orlov grófot, az is egy jellegzetesen rovarszerű figura volt. Murnau a rovarokra játszott, többször mutat pókokat a montázsokon, ahogy a pók kiszívja a légy testnedveit. Ez a rovarmotívumot Del Toro is imádja.

A Nosferatu remake-től (Nosferatu, az éjszaka fantomja -Werner Herzog, 79) eltekintve nem nagyon látsz ilyen rovarszerű, kopasz, hosszú ujjú vámpírokat. Nagyon sokáig nem volt divat. Most kezd visszajönni.

filmhu:És a magyarok?

VA: Az első vámpírfilm magyar volt, csak kevesen tudják. A Nosferatu előtt egy-két évvel, ’19-ben készült egy Drakula feldolgozás Magyarországon, Lajtay Károly rendezésében, amit Bécsben bemutattak, egy hétig ment, aztán kész. Erről külön egy filmet kéne csinálni, baromi érdekes: hova tűnt az első vámpír film a világon.

NZ: Pedig ki lehetne aknázni. Mert Hollywoodból nézve Kelet Európa misztikus helynek tűnik. Nem is csak a Kárpátok, az ilyen történetek hagyományos helyszíne miatt. De a vasfüggöny utáni időszak rejtett félelme, hogy az ismeretlen világ rászabadul a Nyugatra. A film Prágában játszódik, a vámpírok románul beszélnek, valószínűleg rosszul.

filmhu:A Közönséges bűnözőkben meg rosszul törik a magyart: „Lát-thám áz ördögöth!”

NZ: Ja, abban is ez van.

VA: Az egy dolog, hogy Hollywood nem csap le a budapesti vámpírfilmekre, de a magyaroknak is kéne csinálni ilyet. Főleg, hogy az utóbbi tíz évben mindenki zsánerfilmet akar csinálni, de azon kívül, hogy ilyen kis költségvetésű dunaújvárosi, lelkes fiatalok megpróbálkoznak vele, a pénzesebb mecénások nem mozdulnak rá erre a műfajra. Persze lehet, hogy ezzel is az lenne, mint az Európa Expresszel. Ennek ki kellene termelnie magát.

Mexikónak például hihetetlen erős a horror és vámpírfilm hagyománya. Del Toro mexikói. Beviszi például a pankrátor motívumokat a filmbe. A végén a döntő meccs, egy pankrátor meccs. Felmászik magasra, ráugrik, megpróbálja könyökkel… Ez azért van, mert a leghíresebb horrorhős Mexikóban az egy pankrátor volt: El Santo, maszkos birkózó faszi, a 70-es években volt népszerű. Arénában gyilkolta a farkasembereket, vámpírokat. Magyarországon ilyen hagyomány sincs. Ha például Janisch Attila elkezdene vámpírfilmet forgatni, nincs meg az a helyi hagyomány, amire építhetne.

NZ: Az irodalomban megvan a hagyománya. A századelején készültek nagyon jó horror novellák, neves szerzőktől, amiket kötetbe is gyűjtöttek: Éjfél (1917, hasonmás 1987). A legnagyobb írók, költők, mint Kosztolányi, Karinthy, Babits, Csáth rémtörténetei voltak benne. Vannak homályos Jókai emlékeim is ebben a témában.

„Hol barnultál?” Fekete vámpírok

filmhu:Volt egy Eddie Murphy film is, a Vámpír Brooklynban.

VA: Az szép, amikor a feketéket összehozzák a vámpírokkal. A 70-es évek elején kezdtek el Blaxploitation
filmeket gyártani alsó-Hollywoodban. Csak fekete közönségnek, csak fekete színészekkel. Akkor rögtön az első egy vámpír film volt, a Blackula. Az egy nagyon szép műfaji gyöngyszem.

filmhu: Penge rendszeresen vérrel lövi magát...

VA: Ez ’76. George A. Romerónak volt a Martin című filmje, egy gyönyörű drogos és vámpír film is egyben. Végig nem derül ki, hogy valóban vámpír a gyerek vagy csak drogos, aki vámpírnak képzeli magát.

NZ: Valami szérumot adott be magának. Abel Ferrara The Addiction filmje óta nyilvánvaló, hogy ahogy a kábítószeresek vérrel keverve adják be maguknak a szert, az párhuzamba állítható a vámpírok függésével, vérszomjával. Az éjszakai élet is hasonlóan jelenik meg a vámpírfilmekben. Az első Pengében is az éjszakai klubok, diszkók voltak azok a helyszínek, ahova a rosszak gyülekeztek. A Penge 2-ben is egy diszkón át lehet belépni abba a zárt világba, ahol a legnagyobb összecsapás zajlik a filmen.

„Meg hát főleg a szex.”

VA: Meg hát főleg a szex. A Ferrara filmben nagyon erős kefélési jelenetek vannak.

filmhu: Hát a Blade 2.-ben nem volt.

VA: Ezek a vámpírok, akiket mostanában látni lehet, nagyon aszexuálisok. Pedig a vámpírokról szóló szörnymonográfiák azt szokták kiemelni, hogy a többi szörnnyel ellentétben a szexualitástól való félelmet, ahhoz való vonzódást jelenti. A régi szép örökség, Lugosi Béla (Drakula- 1931), az a snájdig öltönyös figura, aki elegánsan ráhajol a nőkre...

NZ: Az Interjú a vámpírral azért eléggé rájátszik erre.

VA: Tom Cruise meg a Brad Pitt ott egymást szívják, nem tudom hány melegnek állt fel a farka, de az nagyon erotikus volt.

filmhu: Itt csak egy romantikus jelenet volt: háttérben naplemente, elöl Penge, akinek a karjaiban Nyssa. (Leonor Varela) darabokra száll.

VA: Az nagyon szép volt. Az ’50-es években, amikor indultak a mexikói vámpírfilmek, nagyon erős melodrámai szálra fűzték fel ezeket. A sorsüldözött szerelmesek, elátkozott szeretők stb. Főleg azért, mert nem volt nagy anyagi fedezetük, hogy különleges díszleteket használjanak, ezért egy más műfajú zsánerra próbálták felhúzni.

filmhu: Kihagytunk valamit?

NZ: Talán a frizurát... Ja és még valami, a legvégén akit megölnek, az a spanyol horror filmek sztárja, egy nagyon híres spanyol komikus, a helyi Koltai: Santiago Segura.