filmhu: Filmed az angers-i Premiers Plans filmfesztivál nyári elsőfilmes kurzusán készült. Könnyű volt rábeszélni Jeanne Moreaut, hogy elvállalja a szerepet?

T. B.: Eléggé. Ahogy említetted, a film Angersben készült, ahol Jeanne Moreau volt a házigazda, így elég sok időt töltött velünk, ráadásul kivételesen közvetlen volt. Akárcsak egy gondoskodó nagymama. A film egyébként kötött feladatnak indult, a kurzus egyik oktatója, Krzysztof Zanussi kitalálta, hogy mindenki készítsen egy olyan, utómunkát nem igénylő, lehetőleg egysnittes filmet, amelyben valamiféle dráma történik. Amikor a feladatot megkaptuk, rögtön azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon Jeanne Moreau elvállalja-e a szerepet. Reménykedtem, elvégre nem kis dolog egy élő legendával dolgozni, még akkor is, ha csak egy párperces kisfilmről is van szó.

filmhu: Amikor felkérted a szerepre, ugyanolyan zavarban voltál, mint amikor a filmben találkoztok?

T. B.: Igen, de általában könnyen zavarba jövök.

filmhu: Hogy kerültél a Premiers Plans kurzusára?

T. B.: A kurzust olyan rendezőknek írták ki, akiknek már szerepelt egy vagy két kisfilmje Angers-ben. Mivel a Vonaton című filmem 2003-ban már megjárta a fesztivált, meghívást kaptam a szervezőktől, felkértek, hogy amennyiben van használható forgatókönyvem, küldjem el nekik. A hasonlóképp megkeresett 100-120 ember közül választották ki végül azt a tucatot, aki részt vehetett a kurzuson.

filmhu: A többi versenyben lévő kisfilmet láttad már? Mik a benyomásaid?

T. B.: A zömét láttam, egy blokk még hátra van. Szerencsére sok a jó film. Hozzáteszem, én nem igazán szeretem az olyan filmeket, amelyek esztétizálni szeretnének. Az emberi történeteket szeretem, azokat a filmeket, amelyek megérintenek. A kisfilmek között – valamiért - elég sok olyan film van, amely túlzottan elvont. Ez nem kizárólag magyar tendencia, elég sok fesztiválon megfordultam az utóbbi időben, külföldön éppúgy divat az ilyesmi. Ami a filmemet illeti, tudom, hogy nem több egy jó ötletnél, alig vannak képek, az egész egyetlen röpke beállítás. Ráadásul összesen kétszer vehettem fel, ebből az első, jobbra sikerült változatot tartottam meg. Mégis úgy hiszem, néha jobb, ha az ember kicsit markol, és elmesél egy csattanós történetet, mintha túlvállalja magát, túl sokat akar elmondani a világról, de végül minden mondanivaló elsikkad. 

filmhu: Milyen terveid vannak a Szemle után?

T. B.: Továbbra is műsorvezetőként dolgozom a Moziverzum című tévéműsorban, illetve a Momentán Társulattal, amelynek tagja vagyok, szintén fellépek itt-ott. A filmezést illetően pedig ott a játékfilmtervem, amivel Angers-be is eljutottam. A címe az, hogy Rózsaszín sajt, és egy érettségi előtt álló fiúnak az apjához való viszonyáról szól. A producereim, Hutlassa Tamás és Thierry Hugot több helyen is pályáztatják, az MMK-tól már kaptunk rá előkészítési támogatást. Remélem, mihamarabb megvalósul.