Hasonlóan metafizikus áttekintés-jellege van az osztrák University of Applied Arts képviseletében érkezett Rob Kasseckert munkájának. A Babylon 2001-el egész hadseregnyi szimbólum ömlik az ember nyakába, s egyszeri nézésre szinte kiválogathatatlan a gondolatrendszer lényege, úgyhogy maradnak az impressziók. Az asszony inkarnációi bűnös képkavalkádban forrnak össze a fallosz különböző jelenléteivel. Az alapelemek kígyóstul, almástul, keresztestül forrnak egybe a teremtésben. Krisztus talányosan Sátán-álarc mögé bújik, feje helyén női mellek és a bűvös 666, Szűz Mária csontvázig meztelenedik, a Szentlélek galambként röptét veszti, de aztán véres vajúdásban újjászületik. A bécsiek egyéb munkái, mint az iskolai táblára krétával testrészeket rajzoló Platonische Passenten (Deniz Sözen) vagy a spárgákból animált önvallomás születéstől az önkéntes keresztre feszülésig (Oliver Marceta: Jesus Von New Orleans) nem különben filozófiai ihletésűek. Parasympathica-jában pedig az igazság leegyszerűsítéseképp fekete-fehérre festett ember ingadozik szimpátia és paraszimpátia között. Mivel az Alkalmazott Művészetek Akadémiájára való bejutáshoz még a muzikalitást is bizonyítani kell, nem csoda, hogy a többnyire kísérleti jellegű, elképesztő változatossággal készülő animációk nem elsősorban a dramaturgiára vagy a közérthetőségre, hanem a művészi kiélezettségre, a látvány ritmusára építenek.