Tinédzser voltam, amikor 2006. november 9-én bemutatták a hazai mozik Pálfi György második nagyjátékfilmjét. A filmes szcénában járatlanul úgy ültünk be a Vörösmarty moziba egy osztálytársammal, hogy csak azt tudtuk a Taxidermiáról, hogy polgárpukkasztó. Kevesen voltunk a teremben, de abból a kevés emberből is hárman maradtunk a vetítés végére. Színtisztán emlékszem az élményre, ahogy arra is, hogy a film csúcsjelenetét nem mertem nézni, ezt szégyelltem az osztálytársam előtt, de azért csak becsuktam a szemem. Mint kiderült, ő is túl büszke volt, és azt hitte én nézem, úgyhogy ő valóban végignézte Balatony Lajoska műalkotássá válását.
Utána még tizenkétszer láttam moziban a Taxidermiát, leginkább egyedül, mert elfogytak körülöttem az emberek, akiket rá tudtam venni. Szüleim többek közt emiatt is járattak gyerekpszichológushoz, aki a második alkalomra már egy újságból kivágott cikket hozott nekem a filmről ajándékba. Vajon elfajzottam a film hatására? Dehogy. Életem meghatározó filmélménye, amit az elmúlt 15 évben ritkán vettem elő, de úgy emlékszem minden jelenetére, mintha tegnap láttam volna. És persze azóta tudom, hogy “a világ forog a pina körül”.
Így ment el Pálfi
Pálfi György a Hukkle című debütáló nagyjátékfilmje után elkészítette az „így mentem el”-filmjét, a Taxidermiát. A több mint fél évszázadot átölelő film három részből áll, mindegyik középpontjában egy-egy férfi életébe látunk bele: a kaján tisztiszolga, Morosgoványi Vendel (Czene Csaba), az evőbajnok Balatony Kálmán (Trócsányi Gergő), valamint a preparátorként dolgozó Balatony Lajoska (Marc Bischoff). A három generációs családtörténetben csak egy dolog biztos: az anyák személye, úgyhogy már itt kérdésessé válik, nevezhető-e családtörténetnek a Taxidermia, vagy inkább csak egy édes-keserű, vonzó-visszataszító látlelete egy groteszk módon eltúlzott Magyarországnak a 20. században.
Sperma, nyál, vér – maga a rendező foglalta össze így a filmet, amivel lesepert minden moralizáló kritikust. De ha jobban a felszín alá nézünk, a megalázottság, a destruktív versenyszellem és a magány köré épül a Taxidermia három szekvenciája. Vendel úgy él a tanyán, mint egy kivert kutya, akinek még ebben a mikrokörnyezetben is úgy kell viselkednie a ház urával, mintha a seregben lenne. Szex utáni eszelős vágya hajtja minden pillanatban. Hol egy gyertyaláng elégíti ki, hol egy kis kukkolás, hol a nagyságos asszony megfarkalása a frissen felvágott disznó belsőségein, hol pedig a kis gyufaáruslány. Kemény indulás, amit olyan kellemetlen nézni, hogy ember legyen a talpán, aki közömbös tud maradni.
Pálfi agyának szüleményéből Pohárnok Gergely kamerája olyan érzéki és egyben visszataszító képeket mutat a test játékairól, ami csak zsigerből jöhet mindkettejüknél. A mocskos környezetben való kukkolásoktól feláll a szőr a hátunkon még most is. Ennél jobb érzés arra a csodálatos jelenetre visszagondolni, amikor a fateknő körbe-körbe forog, és látjuk mennyiféle funkciója van egy család életében – mindezt Amon Tobin zseniális zörejzenéjére, és még Parti Nagy Lajos is felbukkan halottként.
Ennél könnyedebb fejezet a túlsúlyos Balatony Kálmáné, aki az alternatív kommunizmusban a magyar csapat hatalmas evőbajnoka, és aki kiérdemli az evőbajnok nő kezét. A folyamatos zabálást nihilista körhintázás és vízibiciklizés csodás képei szakítják meg, néha egy-egy rókázással. A kommunizmus kritikája egyszerűen kiolvasható Pálfi művéből, a nevetséges törekvések és semmibevesző eszmék mellett a várandós asszonyok politikai alapon való besorolása is megjelenik, amitől az épp fejlődő csecsemőből is mióma vagy ciszta lesz. Így éltünk mi, magyarok, akiknek már a vérében van az ügyeskedés és a pénzcsúsztatás.
A harmadik etapban a csontsovány Lajoska üres életébe pillantunk bele, amiben halott állatok és apja folyamatos szidalmazása között próbál ember maradni. Apja bántalmazása tette ilyenné, vagy a nők általi visszautasítás, esetleg gyenge testalkata miatt kompenzálni akart? Mindenesetre ambíciói felülmúlják apjáét, magányában és eszelős megszállottságában eléri azt, amit korábban senki a családban: halhatatlan lesz.
Ahogy a film is, mert aki egyszer látja, abban ott marad örökre. Nosztalgikus visszagondolni, hogy milyen bátor választás volt az akkori döntnököktől, hogy a 2006-os felhozatalból a Taxidermiát küldték Oscarra, pedig akár a Szabadság, szerelmet is választhatták volna. A 2021-es választás, a Post Mortem is lehetett volna bátor, hiszen a horrorfilmeknek mostoha sorsa van mindenhol, de ez inkább politikai döntés volt, mintsem esztétikai. Visszatérve a Taxidermiához: a legötletesebb DVD-kiadványunk címét is kiérdemli, ugyanis a forgalmazója a dupla kiadást egy kiló húsra hajazó külsővel tette vonzóvá: fehér tálcával és folpakkal, mintha csak a hentespult mellől vennénk ki. A Taxidermia a mai napig ott van a bizarr filmeket összeszedő filmes toplistákon, olyan klasszikusok mellett, mint az Ichi the Killer, a Sweet Movie vagy A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője.
Horror? Vígjáték? Szatíra?
A 15. évforduló alkalmából megkerestük Pálfi György rendezőt, hogy meséljen egy kicsit erről az egyedülálló filmről. Felidézte, hogy az egyik meghatározó jelenet, a tejbegrízevés felvétele előtt két nappal lemondták a helyszínt. Egy nagyon szép gyárcsarnokban forgattak volna, amit időközben privatizáltak és új helyet kellett keresni. Asztalos Adrienn díszlettervezőben annyira megbízott a stáb, hogy anélkül mentek forgatni, hogy látták volna a helyszínt. Pálfi nagyon elégedett volt a zöldes-sárgás ablakokkal, amiken besütött a nap, ezáltal nagyon különleges fények lettek a jelenetben.
Hasonlóan nehéz feladat elé állította őket az akkori levéltár épületét megszerezni, amit stadionnak terveztek a filmbe. „Abban az időben még nem volt forgatásra kész. Az intézmény vezetője azt mondta nekünk, hogy amíg ő ott van, addig nem forgatunk. Mindent megmozgattunk, politikai szálakat is, végül maga a főpolgármesteri iroda szólt oda az akkori levéltárosnak, hogy aznap nem kell mennie dolgozni. Így tudtunk forgatni. Nagyon ragaszkodtam hozzá, hogy csakis ott forgassunk. Azóta elköltözött a levéltár és bárki kibérelheti a helyet.” A Hűvösvölgy felé lévő épület megépítését még a negyvenes években hagyták abba, Pálfi szerint most már szinte minden amerikai film itt forog.
Talán kevesen tudják, de a film eredeti verziója 140 perces volt, ebből végül egy 90 perces verzió került a mozikba. A rajongóknak nem kell bánkódniuk, a kivágott 50 perc rajta van a dupla DVD extráin. Pálfi szerint elsősorban nem tartalmi részek maradtak ki, hanem rövidebbre vágtak jeleneteket, például az esküvőt vagy a kiállítás szekvenciáját. De volt egy alternatív intro is, amiben Lajoska levágott feje kezdi el mesélni a családja történetét, ezt le is forgatták. A készítők szerint ez a kezdés annyira bekeretezte a történetet, hogy inkább mesei irányba vitte volna a filmet, ők pedig jobban szerették volna, ha nem tudja a néző, hogy a valóságot látja-e, vagy egy mágikus történetet.
A Taxidermiának rengeteg emlékezetes része van, az egyik közülük a harmadik epizódban látott preparátumok, melyeket Szöllősi Géza tervezett és Bécsben készített egy csapat. Szöllősi néhányat hazavitt belőlük, és ha retrospektív kiállítása van, akkor a nagyközönség számára is láthatóak. Pálfi Balatony Lajoska groteszk preparátumai közül egy boxer hörcsögöt vitt haza a forgatásról.
Pálfi nagyon izgult, hogy a nézők hogy fognak viszonyulni a filmhez és végül ő lepődött meg a legjobban, hogy mennyire szerették a Taxidermiát. ”Ha egy ilyen beteg film szétüti a nézőket, akkor csak egy beteg társadalom tud rá rosszul reagálni. A nézők értették, hogy ez nem önmagáért való provokáció, de azért feszegeti a határokat. Emlékszem, megnyugtató érzés volt számomra, hogy értették.” Azért hozzátette, hogy ő is tapasztalta a fentebb említett jelenséget, miszerint a nézők bizonyos százaléka elhagyja a film közben a termet. „Pontosan meg tudom mondani azt a három pontot, ahol felállnak az emberek. Szerintem mindenki ott áll fel, ahol valamiféle problémába ütközik a saját életében, amivel nem mer szembenézni.”
Amikor megemlítettem a testhorror szót, kicsit kikérte magának a kategorizálást, hogy horrorfilmnek tekintsék a Taxidermiát. „Alapvetően egy horrorelemekkel is dolgozó, groteszk vígjátékot készítettem, a test és a saját identifikációs múltunkkal kapcsolatban. Apám a második világháború végén született, a nagyapámat még ismertem, így a történetét is. Ezért nyúltunk vissza a második világháborúhoz, a szocializmushoz és napjainkhoz, ezeket gyúrtuk össze a testiséggel, a vérrel, az ondóval és a nyállal.” Pálfi szerint egyébként ugyanolyan erős a filmben a vígjátéki szál, mint az elborzasztó, „csak ezt a kelet-európai groteszket nem mindenki veszi.”
Apropó kelet-európai groteszk: a Taxidermia alapja Parti Nagy Lajos két novellája, ennek ellenére nem lehet tiszta adaptációról beszélni a filmmel kapcsolatban, annyit változtatott rajta Pálfi és forgatókönyvíró társa, Ruttkay Zsófia. Pálfi szerint az író nagyon jól fogadta az adaptáció ötletét. „Megkerestem, felkértem, hogy hadd használjam két novelláját. Mire azt mondta, hogy nagyon szívesen odaadja, de ebből nem lesz film. Nyitott volt arra, hogy mit képzelünk és gondolunk, de szerinte azért nem lehet filmet készíteni belőlük, mert a körülmények olyanok, hogy nem fog egy bizottság igent mondani rá. Ebben nagyjából igaza is volt, nagyon nagy harc volt a pénzszerzés.” Először a francia ARTE-tól kaptak támogatást a Taxidermiára, majd a Sundance-en nyerték meg a legjobb projekt díját, és akkor már azt mondta a Magyar Mozgókép Közalapítvány, hogy nehogy már pont Magyarországról ne kapjon pénzt a magyar alkotó.
Parti Nagy elolvasta a forgatókönyvet és a forgatáson is járt, de soha nem szólt bele. „Mindig azt mondta, hogy ez a ti filmetek, én már megírtam, csináljatok vele, amit akartok. Ő élesen elválasztja a novellát a filmtől. Úgy tartja, hogy van egy novella meg egy filmfeldolgozás, de ez utóbbi már egy másik minőség. Az egyik irodalom, a másik film.” Pálfi arról is mesélt, hogy Parti Nagy örömmel ment a vetítésekre és a közönségtalálkozókra, ahol fel is olvasott a novelláiból. „Fontos volt nekem, hogy ő beállt mögé” – mondta Pálfi.
A rendező fájó szívvel idézte fel, hogy még készített volna hasonló filmeket, de a rendszer azóta annyira megváltozott, hogy Pálfinak legyen bármilyen zseniális vizuális látásmódja, abszurd fogalmazásmódja, világfilmes szinten is kimagaslóan egyedi ötletei, a pénzosztó szervek szemében fekete bárány lett kritikussága és tartása miatt. Így csak egy Stanisław Lem-adaptációra, Az Úr hangjára adtak neki pénzt, szíve csücskeire nem. Itt nemcsak a Pálfi-stílusban tervezett Toldira vagy a Sömmi című betyártörténetre gondolhatunk, hanem Csepella Olivér Nyugat+Zombik című képregényére is, mely a nyugatosok nagyjait eresztette össze a zombikkal, elképesztően vicces, akciódús és korhű módon. Olyan remek filmek után, mint a Hukkle, a Taxidermia, a Final Cut, vagy a Szabadesés, megszakad a szívünk mennyi remek filmterve végezte a kukában a hazai pénzosztó szervek miatt. De itt van a 15 éves Taxidermia, ami 2006-ban berúgta a hazai mozik nyikorgó ajtaját, 2021-re pedig mit sem vesztett eredetiségéből, megbotránkoztatásából és humanizmusából.
Bónusz
A film egyik főszereplője Trócsányi Gergely, az 1992-ben alapított Hollywoodoo énekese. Az együttes Erdő című száma szól a Taxidermia végefőcíme alatt, és a klipet is ott forgatták, ahol Balatony Lajoska megalkotta önmaga művészi mását.
