Kálmán Mátyás rendező viszont valódi érdeklődéssel és türelemmel nézett a bulvársztori mögé, miközben négy évig forgatta Laciról és feleségéről, Anikóról az HBO Europe által is megtámogatott dokumentumfilmet. Ezáltal egy mélyebb és sokkal érdekesebb drámát hozott felszínre: két, tragikus történetű embert ismerünk meg, akik így képesek lettek végre valamennyire elboldogulni az életben. A hirtelen ölükbe szakadó mesés vagyon, amiről alapvetően bárki az gondolná, hogy az életet tündérmesévé változtatja, viszont felborítja a megszokott dinamikát.
Fortuna vendégei
A türelemre nézői oldalról is szükség van, különben könnyen elhamarkodott következtetéseket vonunk le az idős párról. A kezdeti jelenetekben Laci csak utazni akarni, de mivel nem lehet, passzívan fekszik a tévé előtt és literes kólába kevert viszkit kortyolgat. Anikó ellentmondást nem tűrően magához ragadja a gyeplőt, kijelenti, hogy csak ő képes ebben a házban megfelelően gazdálkodni a pénzzel, kiadásra szánt lakásokba és részvényekbe fektet, általános személyi asszisztensként működő sofőrt fogad fel. Anikó nagy álma egy saját kávézó, de a helyiség felújítása nem úgy halad, ahogy tervezte, így dührohamot kap, és a Mónika Show legdurvább pillanatait idéző stílusban osztja ki a lányát és a vejét, akiket megbízott a feladattal.
Egy tétlen férj és a geci szót igekötőként használó, ingerült asszony, több pénzzel kitömve, mint amivel kezdeni tudnak valamit — nem épp olyan embereknek tűnnek, akikkel könnyen empatizálni lehet. És mégis, a múltjuk felfedésével ezt is sikerül szép lassan elérnie a filmnek. A kásás beszédű Lacit nagyjából 70-nek tippelném, de valójában csak 55 éves, kiderül, hogy alkohol- és gyógyszerproblémái voltak, megjárta a börtönt, volt hajléktalan és az egyik lábát amputálták. Anikó gyerekkora traumákkal terhelt és nincstelenségben telt, előző férje durván bántalmazta, 25 évig pedig olyan súlyos pánikbeteg volt, hogy a házból sem tudta kitenni a lábát. Miután viszont megismerkedett Lacival, a jó útra tért férfi elkezdett gondoskodni róla, és az életük nagyjából egyenesbe jött.
A hirtelen jött pénz persze mindent megváltoztat. Laci álma, hogy elutazzanak valami egzotikus helyre, továbbra sem teljesülhet be, ugyanis Anikó még mindig fél a repüléstől és a hajózástól. A nő egyre több idejét öli bele a kávézóba, miközben férje teljesen begubózik, visszasüllyed az alkoholizmusba, a zugivásból több napos kimaradások lesznek, a rokonok már az öngyilkosságtól féltik. A férfi végül önként jelentkezik elvonóra, fél évre eltűnik, Anikó lép elő főszereplővé, miközben azt látjuk, ahogy a legnagyobb igyekezetével is hiába próbál megbirkózni a rossznak bizonyuló befektetésekkel, a csőd szélére kerülő kávézóval, és a gondolattal, hogy a házassága is véget érhet. Fortuna azonban nem hagyja el teljesen a házaspárt, Laci hazatérésekor képesek megérteni és feldolgozni azt, hogy mi romlott el köztük, és a saját kereteiken belül megpróbálnak fejlődni is.
Kálmán Mátyás filmje meglehetősen régivágású, az eseményeket lineáris sorrendben mutatja be, szereplőit szimplán követi a kamerával a hétköznapokban, néha leülteti őket egymással beszélgetni vagy elmondatja velük a múltbeli eseményeket. A kortárs kreatív dokumentumfilmek meta-jellegéhez akkor kerül a legközelebb, amikor a legvégén szereplők beülnek megnézni a történetük által inspirált színdarabot, nehézségeik dramatizált változatán kacagnak és meghatódnak. Történetük tanulságos mivolta miatt érdemes rászánni másfél órát: az igazi szerencséjüket nem a milliók jelentik, hanem az, hogy egyszer régen megtalálták egymást.
A Fortuna vendégei háromszor látható a BIDF-en:
január 26. | 20:00 | CC Mammut II.
január 27. | 15:45 | CC Mammut II.
január 29. | 13:15 | CC Mammut II.
