Valóban, míg az Agapé egy finom és intim történet egy 19 éves jegyszedő és egy nála jóval idősebb nő valószínűtlen egymásra találásáról, addig az Anyám macskája a groteszkhez nyúl, és extravagáns módon mesél egy macskadenevér jelmezbe bújó, gyámoltalan srác elszakadási kísérletéről az anyjától. Van azért közös is a két filmben: mindkettő egy erős és friss szerzői hang érkezését jelzi a magyar filmbe.
„Úgy voltam vele, ha van egy outsider hősöm, aki fantáziavilágokba menekül, akkor ehhez nem illik a kisrealizmus. Ilyenkor bátran lehet kísérletezni” – folytatta az Anyám macskája rendezője. „A szabadság lebegett előttem, és nem az, hogy egy tökéletesen elmesélt filmet rakjak le. Szerintem nagyon fontos, hogy az alkotó nyitott maradjon a saját képzelete felé, még ha az konvenciókat is feszeget. Ahány film, annyi filmnyelv, de nyitottan izgalmas a keresgélés. Kísérletezzetek, merjetek szabadok lenni!”
Anyám macskája
„Egyetértek” – szólalt meg Márk, keresztbe téve annak a várakozásomnak, hogy vitatkozni fognak. „Tény, hogy a kisrealizmus egy széles körben alkalmazott filmnyelv itthon. Az elmesélni kívánt érzethez, gondolathoz kell kapcsolni a formanyelvet, és én ezt a megközelítést éreztem adekvátnak. Meg persze a no-budget jelleg miatt nem is nagyon volt tér terjeszkedni más formanyelvek felé. De ezt nem éltem meg kompromisszumként, alkotóként inspirált ez a korlát. Művészi és gyártási szempontból is fontos volt nekem ez a formanyelv, és úgy tűnik, működött a filmben.”
Moszkvai kaland
Schnabel Annabella és Beleznai Márk nagyjából ugyanott tartanak: még nincsen nagyjátékfilmjük, tehetségükre azonban már nemzetközi szinten is felfigyeltek, A-kategóriás fesztiválokon versenyeznek a rövidfilmjeik. Apró, de fontos különbségek azért vannak: míg Márk már megjárta Cannes-t, és mondataiból az öröm mellett kiérződött némi fesztiválos harcedzettség, addig Annabellának Moszkva jelentette az első A-kategóriás élményt, és felszabadultan, nagy lelkesedéssel mesélt róla.
Abban teljesen egy követ fújtak, hogy Moszkva csodálatos hely, kérdés nélkül kezdték sorolni szürreális élményeiket. „Furcsa kombinációja volt a Star Treknek, a 70-es évek diszkójának és egy pornóhelyszínnek az Airbnb-n foglalt szállásunk. Zseniális volt. Azt gondoltuk, ha már Moszkva, akkor legyen egy nagyon fura hely a szállásunk. Láttam a skála ellentétes végeit, ezt és a moszkvai Marriott Hotelt” – mesélte Márk, aki a film vágójával, Kőváry Dániellel ment ki. Három napra biztosított neki szállást a fesztivál, de összesen hat napot voltak kint, ezért kellett külön foglalni.
„Ennél csak az lett volna furcsább, ha Sztálin bunkerébe kapunk szállást” – vette át a szót Annabella. Az atombiztos óvóhelyet a hidegháború alatt építették, a szovjet vezetők innen is indíthattak volna atomtámadást. Ma múzeumként üzemel.
Beleznai Márk, Kőváry Dániel, Schnabel Annabella, Raphaela Schmid és Jannis Alexander Kiefer, a moszkvai rövidfilmes versenyprogram alkotói
„Egy katonának öltözött vezetőnk volt, aki egy szűk sötét lépcső felé mutatott, hogy akkor erre tessék. Hát nem volt túl kecsegtető. Az első pár szint még rendben ment, aztán belém hasított, hogy nem mondta, hány emelet következik. Ekkor hátranéztem és észrevettem a tömeget. Arra gondoltam, hogy jó nekik, mert elsőként sokkal nyomasztóbb az ismeretlenbe tartani, mintha valakit a sor közepén követsz. De próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy a metró is ilyen mélyen van. Mínusz 13-nál viszont már azon kattogtam, hogy mennyire félhettek ezek az emberek, hogy ilyen mélyre bújtak. Masszív légszomjam lett. Amikor leértünk a 16-ra, kiderült, hogy ‘csak’ a metró szintjén vagyunk. De azért figyelmeztettek, hogy ne csatangolj el a sötét folyosókon, mert talán soha nem jössz ki élve.”
„Rettenetesen hatásvadász módon lekapcsolták a világítást, és piros fények kezdtek el villogni. Riadóhangot játszottak be, meg olyat, mintha bombáznák felettünk a várost. Bombaszimulációt tartottak, és szörnyű volt” – folytatta Márk. Annabellát mélyen felzaklatta a show: „Nagymamám sokat mesélt arról, hogy gyerekkorában bombatalálat érte a házukat Pesterzsébeten. Menekülniük kellett az iskolából a vasút felé, ahol az anyukájával a vonat alatt kúsztak át. Feltépődtek bennem a megörökölt traumák.”
„Furcsa volt látni, hogy az ő emlékezetpolitikájuk teljesen más, mint a miénk. Számukra a szovjet éra dicső múltként maradt meg, de legalábbis kellemes nosztalgiával emlékeznek rá. Az épületeken fennhagyták a sarló-kalapácsot és a vörös csillagot” – helyezte tágabb kontextusba az élményt Márk.
Agapé (Gryllus Dorka és Kenéz Ágoston)
A fesztivál lebonyolításába is beszivárgott a jellegzetesen orosz valóság: „Ami még a bunkernél is bizarrabb volt, hogy pont a záróceremónia napján tartották a május 9-i Győzelmi nap ünnepség próbáját. Ez azt jelentette, hogy le volt zárva Moszkva nagy része, és tankok, különféle harci járművek masíroztak az utcán. Emiatt leállították a minibuszunk és kisestélyiben, öltönyben, nyakkendőben be kellett metróznunk a vörös szőnyegig.”
„Aki aggodalmaskodna, hogy lerobbant metrószerelvényeken kellett utaznunk, az téved. Passzolt a milliő az elegáns ruhához. A megállók márványpalotákhoz hasonlítottak, korinthoszi oszlopokkal, melyen arannyal befuttatott sarló-kalapács díszelgett” – mesélte Annabella. Az út egyik oldalán mentek a tankok és a katonák, a másik oldalán pedig a vörös szőnyegen fotózkodtak a fesztivál vendégei. „Számomra sokkal izgalmasabb hely, mint Cannes” – összegezte Márk.
„Bár Cannes a csúcs a filmfesztiválok között, mégis, éreztem előre, hogy Moszkvában sokkal otthonosabban fogom érezni magam, és így is történt. Kulturálisan sokkal inkább ebbe az irányba húz a szívem.”
Nem voltak nyuszik
A koronavírus miatt az elmúlt bő egy évben a legtöbb fesztivált vagy elnapolták vagy az online térbe költöztették. Egy fontos láncszem esett ki a filmek életéből: amikor nagy csinnadrattával bemutatják őket és az alkotók értő közönségtől kaphatják meg az első visszajelzéseket. Ezért is volt nagy öröm Márk és Annabella számára, hogy ott lehettek a 43. moszkvai filmfesztiválon, és közönség előtt vetítették a filmjeiket.
Schnabel Annabella és Beleznai Márk / Fotó: Varga Dénes
„Ez volt a film első nagyvásznas bemutatója, az enyém volt az első szekció utolsó filmje. Végigizgultam az egészet” – emlékezett vissza Annabella. „De a szorongás csak az első nevetésig tartott, aztán fellélegeztem: éreztem, hogy itt már nem lesz gond. Mivel a pandémia is hátráltatta a film utómunkáját, ezzel a bemutatóval úgy éreztem, hogy végre letehetem a filmet. Gyógyító élmény volt, hogy szórakoztatom az embereket. De ami még igazán jól esett, hogy nem voltak nyuszik, és széles korosztályból jöttek oda gratulálni.”
„Tényleg állati jó közönség volt. Nemcsak újságírók és a szakma volt ott, hanem civil emberek is, akik csak úgy beültek, hogy megnézzenek egy filmet. Csak Magyarországon volt ennél több nézői reakció a vetítés közben, és ez nagyon jónak számít” – mesélt Márk az Agapé bemutatójáról.
Annabella életében először vonult végig a fotófal előtt és először vett részt sajtókonferencián: „Nem tudtam, hova kell nézni, vagy ötven fényképezőgép kattogott. A szervező mutogatta, merre menjek pózolni. Ufó voltam a pályán. (nevet) A sajtókonferencia is pezsgett. Vakuk, kamerák itt is. Közben döbbentem rá, hogy valószínűleg a lábam is látszódni fog a fotón, és én meg felemás zokniban vagyok.” Márk már gyakorlott volt ebben, azt emelte ki, hogy ilyenkor ugyanazokat a kérdéseket kapja, mint az elmúlt egy évben bármikor.
Schnabel Annabella / Forrás: Moszkvai Filmfesztivál
„Mit jelent a cím? Miért ez a vége? Az elsőnél robotüzemmódba kapcsolok, a másodiknál hangulattól függ, hogy pontosan mit válaszolok. Illetve attól is függ, pontosan hogy kérdezik. A harmadik leggyakrabban feltett kérdés pedig az, hogy ez velem tényleg megtörtént-e.” Ezt még Annabella is megkérdezte tőle a fesztiválra menet. Aki esetleg nem olvasott volna még interjút Márkkal, annak elmondjuk, hogy a filmben felvázolt egyéjszakás kaland egy idősebb nővel nem történt meg vele, saját élményekből és mások történeteiből gyúrta össze az Agapé sztoriját.
A psziché mélységeit tárja fel a Fursona
Az Agapé rendezője joggal érezheti azt, hogy már mindent elmondott a kisfilmjéről, csak a Filmhun két külön interjúban mesélt róla, előbb magáról a műről és a mozigépész munkájáról, aztán a cannes-i élményeiről. Előzékenyen visszahúzódott, érdeklődve hallgatta rendezőtársát, akivel igazán megkedvelhették egymást a Moszkvában közösen eltöltött hat nap alatt. Annabella nagy lelkesedéssel vezetett be a furryk világába, olyan érzésem volt, mintha ez lett volna az első alkalom számára, hogy úgy igazán beszélhet a kisfilmjéről. Végre elmondhatja, miért fontos ez neki. Hallgatva őket, látva kettejük dinamikáját, a filmjeikhez választott radikálisan különböző formanyelv alighanem eltérő személyiségükből is fakad.
„Mint oly sokan már, én is egy személyes élményt szerettem volna elmesélni. A szülői szeretetért való teperést, amit gyerekként éltem meg. Fantáziavilágokba menekültem, amit sokáig nem is tudtam, hogyan ábrázoljak úgy, hogy ne egy társadalmi célú hirdetés legyen” – ment vissza a legelejére Annabella.
Végül egy New York-i kirándulás kellett ahhoz, hogy meglegyen a kellően egyedi ötlet a filmhez. A Times Square-en azt figyelte, hogy öt Elmónak öltözött férfi úgy osztotta szét egymást közt a pénzt, mintha gengszterek lennének. Hirtelen valaki megrántotta a karját: egy Mickey egér hajolt hozzá egészen közel, és azt kérdezte Annabellától, le akarja-e fotózni. „Annyira mély nyomot hagyott bennem ez a turistahalász attitűd, hogy rögtön rágugliztam, kik ezek az emberek. Aztán az antropomorf jelmezek miatt a furrykhez jutottam. Egy varázslatos, új univerzum fogadott.”
Anyám macskája
„Ez egy amerikai gyökerű szubkultúra, és nagy dilemma volt, hogy mennyire magyarázzam meg ezt közösséget a filmben” – mesélte Annabella. A furryk kialakítják a saját antropomorf tulajdonságukkal felruházott állat alteregójukat, amihez eredettörténeteket írnak, rajzolnak, vagy épp egész alakos jelmezt is készítenek. Az Anyám macskája főszereplőjének, Félixnek (Fritz Attila) például macskadenevér a Fursonája, azaz a ‘karaktere’.
Arra jutott, hogy egy szubkultúra részletes ábrázolására a kisfilmes formátum nem alkalmas. „Sokan küzdenek azért, hogy elfogadják őket és pont, ahogy film főhősénél is, a küzdelmek sokszor családi eredetűek. Egy mérgezett szülő-gyerek kapcsolat ismerősebb jelenség, mint egy underground szubkultúra” – összegezte, hogyan viszonyult a furrykhez a film készítésekor Annabella.
„De rendkívül jámbor és széplelkű emberekről van szó, akik komoly kellemetlenségek és megbélyegzések árán is az önkifejezést választják. Hogy csak a fizikai kihívásokból említsek egy párat: nagyon melegek ezek a jelmezek, nem hallasz, nem látsz ki belőlük. Amikor megkérdeztem, miért jó ez nekik, azt felelték, hogy ez a személyiségük kiteljesedése. "Ez elsőre fura lehet megérteni, de igazából mindenkinek megvannak azok az élethelyzetei és viselkedésformái, amikről tudja, hogy azokban képes igazán jól érezni magát. Maszkokat hordunk.”
Annabellát nyugodtan felfogadhatnák a furryk kommunikációs tanácsadónak, minél többet mesélt róluk, annál érdekesebbé vált ez a szubkultúra: „A furrység alapgondolata, hogy az állatok sokkal őszintébbek egymással, mint az emberek. Az embereké egy egymást kegyetlenül elkaszáló világ, tele játszmákkal, vágyakkal. Az állat pedig csak élni akar. Azt is nagyon izgalmas volt felfedezni, hogy bár jellemzően introvertált emberek a furryk, átalakulnak a jelmezben. Magukra vonják a figyelmet, mintha csak azt mondanák, ‘itt vagyok, nézz rám’! Ez egy rendkívüli kapcsoló az agyukban. Nagyon befogadóak voltak, több bulijukba elmentem, vonultam velük az utcán (a Margitszigettől, vagy a Westendtől szoktak a Parlamentig). Nagyon megszerettem őket. Bár nem vagyok a furry, tartom a hazai szubkultúrával a kapcsolatot. A végefőcím alatt a furry buliban is én táncolok a jelmezben.”
Beleznai Márk / Forrás: Moszkvai Filmfesztivál
Arra voltam még kíváncsi, miért pont macskadenevér lett Félix. „Az anyjával való kapcsolatát szerettem volna átemelni. Egyfelől Félix ragaszkodását, másfelől a leválási kényszerét. Mivel az anyja (Máhr Ági) egész nap a tévé előtt ül, arra gondoltam, hogy ha a fiával nem is, de valamivel törődnie kell. Ezért lett egy macskája, akivel Félix kénytelen egy fedél alatt élni. Az, hogy Félix Fursonája félig macska, arra utal, hogy vágyja azt a törődést, amit az anyja macskája kap. A denevér már a kirepülésről szól. Félix Fursónájának, Sungbatnek az eredetmítosza az, hogy Magna Mater leszakítja őt a hetedik csecséről, amitől ő zuhanás közben szárnyakat növeszt a gyűlölettől. Tehát abból kap erőt, hogy az anyja ellökte magától. Dacol.” A jelmezt Horváth Eszter látványtervezővel tervezték, amit Kalácska Gábor és Márta Barbara készített el.
Mi lennél, ha belépnél a furryk közé?
„Több Fursonája is lehet az embernek. Nekem az egyik egy Hawaii-inges, tarisznyás koala, aki eukaliptuszt gyűjtöget. A másik egy kiméra őz-sárkány. Azért őz, mert ők csendesek és szépek, és azért sárkány, mert bölcs és félelmetes. Szeretem az erős kontrasztokat” – válaszolta Annabella.
Márk időt kért, a mobilján kutakodott az állat pontos neve iránt. „A mongúzt választom, mert ugyan gyengének és törékenynek látszik, de ha megtámadja egy kobra, akkor egy-két harapást simán túlél, mert a szervezete bizonyos szintig képes ellenállni a méregnek. Így olyan kobrákat is le tud győzni, akik egy embert simán megölnek egyetlen harapással. Lenyűgözött egy videó, amiben ez a kis rágcsálószerű lény elgyepál egy kobrát.”
Élvezetes és tanulságos játék legalább gondolat szintjén kialakítani a Fursonánkat, hiszen már az is sokat elárul rólunk – hát még a jelmez, amin minden kis apróságnak jelentősége van. A macskadenevér fején lévő pengevágások például Félix szuicid hajlamára, a benne lobogó nagy fájdalomra utalnak.
Anyám macskája (Fritz Attila)
„Borzasztó mélységek jöhetnek ki egy jelmez elemzésekor: benne lehet a viselőjének teljes élete, csak csillámporral megszórva. Megfigyeltem a furryknél, hogy minél esendőbb volt valaki, annál erősebb vagy démonikusabb karaktert talált ki magának” – mondta el Annabella. Itt aztán bajba kerültem a választott állatommal, a bölénnyel. Kifejezetten erős állat, tehát én gyenge vagyok. Márk sietett a segítségemre: „Attól függ, milyen típusú karaktert csinálsz belőle, lehetsz egész nap füvet legelő jámbor bölény.”
„Menekülés a valóság elől egy fantáziavilágba, amit kontrollálni tudok, hiszen én találom ki a törvényeit. Számomra ez a furrység” – foglalta össze Annabella. „A filmrendezők is furryk, csak ők filmekbe öltöznek” – reagált Márk. „Egy darabig viselik az elkészült filmet, aztán levetik, és készítik a következőt.”
Annabella számára egy fontos próbatétel még hátra van, megmutatni a filmet az édesanyjának. „Próbálom halasztani a dolgot. Nem akarom, hogy szomorú legyen, de nekem fontos volt, hogy ezt kiadjam magamból. Apa is benne van, és utólag a nehézségekért is hálás vagyok."
Agapé
Márknak is voltak aggodalmai: „Nyilván minél közelebb áll hozzám valaki, annál nehezebb neki megmutatnom, de gyakorlatilag mindenkinél félek. Nagyon szégyenlősen mutatok meg bármit, legyen az forgatókönyv, első vágat vagy kész film. Nálam nagyon minimálisan van egy szülői viszony exponálva, nagyon izgultam, amikor édesapám megnézte, hogy mit fog gondolni róla. De aztán dumáltunk róla sokat, és nagyon tetszett neki, büszke volt.”
„Én azért is félek megmutatni a szüleimnek, mert akkor egy újabb aspektusa fog kinyílni a családi viszonyoknak” – folytatta Annabella. „A film végén az idős hölgyet, aki befogadja a menekülő Félixet, a nagymamám játssza. Tudatos szívbéli választás volt, méltó zárlat. Új történetek várnak.”
A két filmet a Magyar Mozgókép Fesztiválon lehet legközelebb megnézni. Az Agapét június 25-én és 26-án 17:30-tól vetítik, az Anyám macskája június 24-én 21:30-tól és június 25-én 17:30-től látható. Annabella egy korábbi filmje, a Tinder meccs is látható lesz Fesztiválon a Pannonfíling program keretében, június 24-én 17:00-tól.
Anyám macskája
- Írta és rendezte: Schnabel Annabella
- Operatőr: Vajda Gergely Balázs
- Vágó: Papp Levente
- Zeneszerző: Korbeli Ferenc Sándor
- Látványtervező: Horváth Eszter
- Producer: Bosnyák Miklós, Pék Csaba
- Szereplők: Fritz Attila, Máhr Ági, Urbanovits Krisztina, Csoma Judit, Andai Kati, Csernai Mihály
Agapé
- Írta és rendezte: Beleznai Márk
- Operatőr: Barna Máté
- Vágó: Kőváry Dániel
- Zeneszerző: Obbágy Máté
- Szereplők: Kenéz Ágoston, Gryllus Dorka
