“Az animáció filozófikusabb a natúrfilmnél.” - e szavakkal nyitotta meg Palotai János az Anifest3 “Narranima” elnevezésű fórumbeszélgetését. A Magyar Iparművészeti Egyetem vizuális kommunikáció tanszékének vezetője szerint a mozizás élménye olyan, mint Platón híres barlanghasonlata: a sötét vetítőteremben ülő nézők a fehér vásznon a valóság modelezett változatát látják – akár animációt, akár élőszereplős játékfilmet nézzenek is. Azonban az animáció – Palotai szerint – közelebb áll a platóni ideatanhoz. Az animáció képes a valóság kétszeri leképezésére. Azaz, amíg a natúrfilm megpróbálja lemásolni a valóságot, addig az animáció, absztrakt módon, egy lépéssel továbbmegy és a másolat másolatát adja vissza. Így tehát, bár a natúrfilmet is hasonló körülmények között látjuk, az animációs filmek leképezése filozófikusabb.” - érvelt Palotai János. Ráadásul – tette hozzá – az animáció sokkal inkább számít a kísérletezgetés terepének, mint az élőszereplős film.
Gerrit van Dijk, holland animátor ehhez kapcsolódóan megjegyezte, hogy az animáció “maga az alkotás szabadsága”. Van Dijk szerint fontos összefűggés van a technikai haladás és az alkotói szabadság között: “az alkotó akkor szabadul fel, amikor a művészet megszűnik alkalmazott művészet lenni. Amikor például megjelent a fotográfia a festők felszabadultak, a freskókon, portrékon nem kellett már a valóságot visszaadniuk, szabadjára engedhették fantáziájukat, mégis alkotásuk az absztrakció miatt direktebbé válhatott. Hasonló az összefűggés az élőszereplős filmek és az animáció viszonyának esetében is.”
Ryan, Chris Landreth Oscar-díjas filmje |
Gil Alkabetz izraeli származású animátor, a Stuttgarti egyetem animációs tanára szerint a dialógus gyakran természetellenesnek hat, ellenben a látványal, legyen az akármennyire is absztrakt. “Az animáció erőssége maga a látvány. A képi metafóráknak köszönhetően, amelyekkel dolgozik, az animáció rendkívül direkt, ráadásul a nézőt eleve már egy bizonyos absztrakciós szinten vonja be a játékba, így sokkal hamarabb képes érzéseket kiváltani, míg adott esetben a játékfilmnél mindez hosszú folyamat eredménye.” - mondta Alkabetz, aki szerint az animáció “a teremtés művészete.”
A digitális animáció terjedésével kapcsolatban Anne Lise Andreasen, a norvégiai Fredrikstad Animációs Fesztivál igazgatója elmondta, hogy bár véleménye szerint az élőszereplős és az animációs filmek közötti alapvető különbség az, hogy a natúrfilm esetében a néző elvárja, hogy az valamiképp kötődjön a valósághoz, a digitális animáció térhódításának köszönhetően az animáció és a natúrfilm egyre inkább összekeveredik. “Manapság igazi kasszasiker szinte elképzelhetetlen digitális trükkök nélkül - ami nem más, mint animáció, gondoljunk csak a Harry Potter, vagy a Gyűrűk ura fantáziavilágára. A másik véglet a valóságot leutánozni, vagy valóságosnak hatni kívánó digitális animációk megjelenése.”
Jelenet a Pinocchio 3000-ből |
A fórumbeszélgetés résztvevői mondandójukat filmrészletekkel igyekeztek szemléletesebbé tenni, így a közönség nem csak hallotta, de látta, sőt tapasztalhatta is, hogy a dialógus nélküli animációk menyire aktivizálják a befogadót, hogy az animáció filozófikusabb-e (nem mondandójában, hanem látványában) a natúrfilmnél, vagy éppenséggel, hogy lehetséges-e azonosulni az animációs hősökkel.