A film több szálon fut, sokszereplős, de mint a nyitányából kiderül, cselekménye egy főhős (Szabó Domokos) körül forog, akit vállaltan Batthyány Ervin (1877-1945) inspirált, sőt, mivel a filmben is így nevezik, talán személyesen a grófhoz van szerencsénk, aki megmagyaráz(hat)atlan módon napjainkban bukkan fel újra. A főhős az anarchizmus tanait hirdeti, és emiatt bevallása szerint lejáratta a média, elvesztette birtokait, elmegyógyintézetbe zárták, a családja és az egyháza is kitagadta (ahogy az a gróffal a valóságban is megtörtént). Az egész életét és mindent pénzét arra tette fel, hogy anarchista szabadiskolát alapítson, de kudarcot vallott, és ezért nagyon pipa, aminek nem rest hangot adni.
Ennyi derül ki az expozícióból, az alkotók itt vázolják fel a koncepciójukat, ettől kezdve viszont már arra megy ki a játék, hogy a néző rakja össze fejben a film történéseit. Ez ugyanis nem kronologikusan mesélt, hanem szürrealista stílusú, tudatfolyamként szőtt film, amiben sokáig nyitott kérdés, hogy éppen előre- vagy vissza tekernek-e az alkotók az idősíkok között, a színészek egyáltalán ugyanazokat a karaktereket alakítják-e, és hogy amit látunk, az valóság (a film szövetén belül), vagy csak az egyik szereplő álom- vagy vágyképe. Sokatmondó, hogy a kamera egy-két alkalommal szinte belemegy a karakterek fejébe, mások mintha álomból ébrednének, a Buharovok ráadásul vetettek már be efféle szürrealista trükköket például az előző mozifilmjükben, a Lassú tükörben.
Az itt élő lelkek nagy része talányos, ambivalens, interpretációkra nyitott film, ami rejtvényfejtésre ösztönzi a nézőt, ezzel akár újra is nézeti magát, kultstátuszt követelve. A Buharovok ráadásul egyáltalán nem ígérnek semmilyen végső revelációt a közönségnek, annál jóval radikálisabb filmet készítettek. A Memento, egy Tarantino- vagy Iñárritu-mozi végén garantáltan jutalom várja a jól figyelő nézőt, Igor és Ivan viszont láthatóan improvizált, szabad asszociációs stílusban filmeznek. Nem évek alatt lecsiszolt forgatókönyvből dolgoznak, de érezhető, hogy a cselekmény mögött rejlik kigondolt koncepció, így meg lehet fejteni a filmet.
A mellékkarakterek javát az anarchista véleményvezér egyre radikalizálódó csatlósai teszik ki, akikről már jóval kevesebbet tudhatunk biztosan, mint a főhősről. Hajdú Szabolcs karaktere mindenesetre egyértelműen Gróf Batthyány Ervin életét rekonstruálja a filmben: stílszerűen rendező játszik egy olyan figurát, aki a múltat eleveníti fel. Felbukkan Hajdu felesége, Török-Illyés Orsolya és lányuk, Lujza is, a színészgárda pedig vegyesen áll össze profikból (Fátyol Hermina, Nyitrai Illés) és neves amatőrökből (Vágvölgyi B. András, feLugossy László), de ismert arcok nem hiányoznak Mundruczó Kornél nevével fémjelzett, tizenhárom fős produceri csapatból sem. A film állami támogatás nélkül készült, a büdzsét és a felszerelést a Café Film, a Filmpartners, a Laokoon Filmgroup, a Focus Fox, a Pioneer és a Proton Cinema adta össze.
A film egyik fő erőssége a frenetikusan komikus színészi játék, főleg az energikus, gyakori dühkitöréseket produkáló főhőst alakító Szabó Domokos részéről. A szereplők előadásmódjának köszönhetően hat csak igazán a film ironikus, szatirikus, profán humorra, ahogy a hagymázas, konfrontatív dialógok és az absztrakt, szabadverses monológok is. Viszont Az itt élő lelkek nagy része egy pillanatig sem irodalmias vagy színpadias, épp ellenkezőleg, filmszerűbb nem is lehetne, esszenciális moziélmény. Ez főleg Rév Marcell dinamikus kézikamerázásának, Dunai László kreatív vágásának és az Ivan Buharov által szerzett izgalmas és változatos score-nak köszönhető.
Az itt élő lelkek nagy része - trailer - Most of the souls that live here from igorbuharov on Vimeo.
Ez a 16 mm-re forgatott, vidéki helyszíneken játszódó szerzői film tökéletesen kompromisszummentes, klisét keresve sem találni benne, szokatlanul intenzív, tömény 90 perc, pláne nagy vásznon. Viszont kevésbé experimentális, mint a Buharovok első két nagyjátékfilmje, A program és A másik ember iránti féltés diadala. Arany középút az experimentális és a nem-kronologikus narratív filmek között. Megdolgoztatja a fantáziánkat és az agyunkat, ellenméreg a hollywoodi vagy a hollywoodi típusú közönségfilmekre. Gondolatébresztő alkotás, és nem is elsősorban filozofikus szövegei okán. Mélyvíz, csak haladóknak.
