Filmhu: Hogyan találtad ki ezt a történetet?
Bernáth Szilárd: Azt hiszem, inkább megtaláltam. Olyan történetet kerestem, ami több értelmezési síkon is működhet, s ami sűrű, drámai közegben játszódik. Az uzsorázás valami végső jelenség, a lehetőségek és a társadalom peremén, mindennapi tragédia. Ami nagyon vonzott ebben a közegben az elsődleges, jól ismert jelentésén (gettósodás, kilátástalanság stb.) túl, hogy elég pontos példázata a pénzügyi rendszerünknek is. Vicces, hogy miközben készültem a filmre, egy nagyon közeli hozzátartozóm elkezdett dolgozni egy itthoni, kis kölcsönöket adó pénzintézetnél. Szinte szó szerint ugyanazok voltak az élményei, mint nekem a cigánytelepen. A cég taktikája, hitelkonstrukciói olyanok, mintha a telepi uzsorások szerkesztették volna. A kiszolgáltatottság kihasználása felső körökben is ugyanúgy jelen van, csak az persze elfogadott s legális biznisz.
Filmhu: Hogyan dolgoztatok a forgatókönyvön Nagy V Gergő dramaturggal?
BSz.: Ami az írásnál lélektani szempontból legizgalmasabb volt mindkettőnknek, az az aszimmetrikus viszony uzsorás és áldozat között. Ugyanannyira alapul a tiszteleten és szereteten, mint a nyerészkedésen. Ezt próbáltuk kidomborítani. Az első verzióm irodalmias, ötletszerű volt, aztán taktikát váltottunk, rájöttem, hogy ennél a filmnél muszáj hiteles, komplex világot letenni, onnantól többnyire én hoztam a szocio-vonalat, Gergő pedig az egyenes, műfaji dramaturgiát.
Filmhu: Hogyan választottad ki a forgatási helyszínt és az amatőr színészeket? Végeztél kutatómunkát?
BSz.: Igen, ez kulcsfontosságú rész volt. Találkoztam többször egy pénzügyi bűncselekményekben jártas nyomozóval, akivel pl. együtt írtuk meg a kihallgatás-jelenetet, voltam börtönben elítélt uzsorásokkal beszégetni, laktam pár napot a telepen, ahová utána is sokszor visszatértem, beszéltem szociológussal, kriminálpszichológussal. A forgatási helyszínhez is így jutottam el. Beszélgettem párszor Hajdú Gergővel, aki régebben szociális munkásként dolgozott Ózd környékén, rengeteget segített. Ő ajánlotta Bagot és a Bagázs Egyesületet. Az egyesület egyébként elképesztő munkát végez felzárkóztatás és integráció terén, példaértékű, működő modellt hoztak létre csendben, alulról. Nélkülük nem jött volna létre ez a film sem. Amiben tudtak, segítettek: így találtunk helyszíneket és szereplőket elsősorban Horváth Sándornak, a Bagázs egyik mentorának köszönhetően.
Filmhu: Számodra mi a film üzenete? Találó kép, ahogy a főhős felnéz az égre egy repülőgépre, ami egyszerre jelképezi az elvágyódását a nyomortelepről és a cél elérhetetlen messzeségét.
BSz.: Az egyik próba szünetében kérdeztem valamit Tomitól (Ravasz Tamás, a film főszereplője - a szerk.), de nem figyelt, mert egy repülőt bámult. Ez a jelenet így került a filmbe. Megtetszett az álla alsó gépállásból. Az üzenet… valami olyasmi, hogy a főszereplőnek választania kell a de jure és a de facto igazság között, de egy alapjaiban romlott rendszerben a választás lehetősége csak illúzió. Itt az sem egyértelmű, hogy ki a jó és a rossz, mindenki csak teszi a dolgát, védi az érdekeit. Egy kiszolgáltatott helyzetben, ha zuhansz, a kérdés az, hogy addig szőttél-e magadnak olyan erős szociális hálót, ami megtart. S ha azt nem érzed elég erősnek vagy biztonságosnak, akkor vajon a társadalmi rendszer alapjogon járó hálója megtart-e?
Filmhu: Az Inkubátor Program pitch fórumára beválogatott Larry című filmterved egy borsodi rapperről szól. Miért vonz a leszakadt magyar vidék dokumentarista, szocio-realista ábrázolása?
BSz.: Ezt érzem most a legegyértelműbb, tiszta, jelenvaló tragédiának, s nem értem, hogy erről miért nem mesél senki. Ezekben a történetekben a dráma és még inkább a tragédia klasszikus jegyei összeérnek a valósággal. A szocio-realizmusban nagyon hiszek, de csak mint kiindulópontban, mindig az érdekel, hogy meddig lehet elvinni a formát, mennyire lehet megfogni vele jelen életünket. Persze nem szeretnék életem végéig ezzel a témával foglalkozni, de most még bőven van vele dolog.
Filmhu: Mit éreztél, amikor a Fizetős napért megkaptad a MÚOSZ díját a legjobb rövidfilmért, egy olyan évben, amikor a Mindenki Oscart nyert?
BSz.: Nyilván fontos, megtisztelő visszacsatolás volt. Örültünk. Ennek a filmnek nincs semmilyen anyagi értelemben vett haszna. Így legalább azt érezhetjük, hogy kulturális szempontból volt valami értelme. Persze nem egy Oscar, ez igaz, de rendben volt a hidegtál a MÚOSZ-székházban is. A Mindenki sikere nagyon fontos, jó hír, drukkoltam neki.
Filmhu: Mik a további terveid? Min dolgozol most?
BSz.: Átdolgoztam az Inkubátor Programban is fejlesztett Larry c. tervet, most ezzel pályázunk a Filmalaphoz. Így vagy úgy, azt érzem, hogy meg kell csinálnom. Ezen kívűl két másik filmterven is dolgozom, meg olyasmiken, amikről korai lenne beszélni. S nemsokára érettségiztetek is.
Fotó: Varga Zaka Zsuzsanna
