Ezzel a történetvázzal és az üvegbúra alá zárt Pest látványtervével indult útjára az izgalmas animációs projekt, majd néhány év csend követett. A tervet 2018-ban Franciaországban, a Cartoon Movie pitchfórumán is bemutatták, időközben csatlakozott hozzájuk egy szlovák koproducer, és a Nemzeti Filmintézet is hozzájárult a munkához egy nagyobb gyártási támogatással, de az animáció részletesebb koncepcióját 2020 elejéig titokban tartották.
Az első hivatalos jelenetfotó január végén érkezett meg, amiről rögtön két ismerős arc nézett vissza ránk: a képen Szamosi Zsófia és Keresztes Tamás átrajzolt, de vonásaiban tökéletesen felismerhető alteregója az ablak üvegén keresztül figyeli a felhőket és a hegyvidéki tájat. A film rotoszkóp animációs technikával készül, ez azt jelenti, hogy a színészekről készült felvételeket rajzolják át és animálják.
Apokalipszis a Tiszai pályaudvaron
“A Műanyag égbolt egy jövőben játszódó, apokaliptikus szerelmi történet, egy road movie és egy sci-fi ötvözete lesz” - meséli a SALTO Film stúdiójában a két alkotó, akik eddig sosem látott látványterveket, karakterrajzokat és már kész mozgóképeket is mutatnak nekünk a készülő filmből. Ahogy a képekről és a gyártásról mesélnek, azonnal világossá válik, miért kellett több évet várni arra, hogy végre feltáruljon előttünk a világvége utáni magyar táj. Egy-egy jelenet rengeteg rétegből épül fel, a munkálatok több országban zajlanak. “Tibivel mi tervezzük meg az összes helyszínt és díszletet. A részletesen kidolgozott, rajzokkal, fotókkal és leírással teli terveket odaadjuk a magyar 3D-modellező csapatnak, akik saját kreativitásukat hozzáadva építik meg a helyszíneket. Ezután Pozsonyban a szlovák csapat folytatja a munkát a színekkel, a világítással és a textúrázással. Az elkészült hátterek a budapesti stúdióban találkoznak össze az animált karakterekkel, itt születnek meg a végleges jelenetek.” - meséli Sarolta.
A terveken több hazai város és egy pusztulásra ítélt, tipikus magyar falu is feltűnik. “Felismerhető magyar helyszínek lesznek a filmben, de a nemzetközi közönség is érteni fogja. Szerettük volna használni ezeket a tereket, meg akarjuk adni a közönségnek a magyar világvégét. Az a szerencsénk, hogy bármilyen helyet használhatunk, nagyon izgalmas, hogy semmi nem szab határt.”
Átrajzolni Szamosi Zsófia rezdüléseit
Az Inkubátor idején még nem volt tervben, hogy élő szereplőkkel veszik fel a film jeleneteit, ahogy minden mást, ezt is az évek alatt kísérletezték ki. Elmondásuk szerint két fő szempont miatt döntöttek a rotoszkóp mellett: olyan technikát kerestek, ami illeszkedik a film történetéhez, de egy alacsonyabb költségvetés mellett is magas vizuális minőséget tud elérni.
“A rotoszkópon belül is egy speciális technikával dolgozunk: nem szoftverrel készül, hanem kézzel van átrajzolva, nem lesz olyan hideg technikai kinézete, mint a sokat emlegetett Kamera által homályosan című filmnek, annál rajzfilmesebb lesz. Az volt a célunk, hogy a lehető legjobban visszajöjjön az animációban, amit a színészek a forgatás alatt átéltek, hogy a pici rezdülések se vesszenek el.“ - meséli Tibor.
A színészekkel már 2017-ben elkezdődött a forgatás, amit tavaly nyáron, egy második etapban tudtak befejezni. Bár egy rövidfilmjükben forgattak már élő szereplőkkel, itt sokkal nagyobb szabadságot kaptak, hiszen a felvett anyagot nyersanyagként használják az animáció alapjához. Szamosi Zsófia és Keresztes Tamás mellett Hegedűs D. Géza, Schell Judit, Znamenák István, Nagy Zsolt, Patkós Márton és Olasz Renátó is kirajzolódik majd a filmben, sőt a rendezők maguk és a stáb több tagja is feltűnik egy-egy jelenetben.
“A színészek is nagyon izgalmasnak, a korábbi munkáikhoz képest másnak találták a feladatot. Nem volt körülöttük zöld vászon, mert nem kell őket leszakítani a háttérről, de stúdióban vettük fel az egészet. Annyiban volt nehéz, hogy nem voltak kapaszkodók, mivel se tárgyak, se díszlet nem volt körülöttük, ezért csak azt tudtuk mondani például, hogy most egy erdőben vagytok, képzeljétek ide a fákat. Megvolt ennek a maga romantikája és érdekessége, átbeszélni a jelenetek előtt, hogy éppen mit látunk, mi történik a képen. Tudtuk, hogy színészeinknek nagyon jó vizuális képzelőerejük van, épp ettől volt izgalmas az egész, hogy mi mondtunk valamit, ők láttak valamit, a képen meg egy harmadik fajta valóság fog megjelenni. Ez nekik és nekünk is meglepetés lesz, most kezd összeállni az egésznek a világa.”
Filmrendezés a járvány idején
Ahogy a filmszakma egészét, őket is váratlanul érte a tavasszal berobbanó világjárvány. Nekik még különösebb időszak ez, hiszen a film témájában is kapcsolódik a jelenlegi pánikhoz, az ismeretlentől, a világot leromboló betegségtől való félelem miatt aktuálisabb, mint valaha. Tibor erről az időszakról mesélt: “Amikor jött a vírus, furcsa volt egy olyan világon dolgozni, ami még sose volt ilyen közel hozzánk. Minden alkotónak, aki éppen egy filmen dolgozik, az jár a fejében, hogy vajon a történeteink relevánsak maradnak-e, hogy mi lesz a mozi és a filmek szerepe, mire lesz kíváncsi a közönség két év múlva. Természetesen egy nagy kérdőjel, hogy hova érkezik ez a film, de már több éve ülünk ezen a vonaton, amiről már nem is lehet és nem is akarunk leszállni.”
Sarolta hozzátette: “Jelen pillanatban poszttraumatikus állapotban van a világ, azt sem tudjuk, hogy vége van-e egyáltalán. Öt éve, amikor elkezdtük ezt az egészet, nagyon távolinak tűnt mindaz, amiről beszélni akarunk. Nem gondoltuk volna, hogy a valóság ilyen hirtelen közelíteni kezd a film világához. Fontos, hogy nem ökológiai példabeszédet akarunk csinálni, a filmet nem tanmesének szánjuk. Bízunk benne, hogy meg fogja találni a helyét és érdekelni fogja az embereket.”
“Nyilván ez a helyzet érzékenyen érintette a produkciót, mert pont akkor kezdtünk el felpörögni, amikor minden leállt. Végül a karantén alatt beindult a gyártás, most már egyre többen vagyunk, és próbálunk minél gyorsabban haladni, nyilván úgy, hogy ne menjen a minőség rovására. Az első hónapok arról szólnak, hogy mindenki megtanulja a technikát, és elérje azt a fajta esztétikát, amit látni szeretnénk. Ez egy komplex film, sok zsáner keveredik benne, nehezített pályán mozgunk”.
A nemzetközi stáb miatt eleve távmunkára készülődtek, de azért jelentősen megnőtt a stábon belüli Zoom-beszélgetések száma. Szlovákia mellett más országokból is érkeztek a csapatba: a film zeneszerzője az új-zélandi Christopher White, a hang designerük az angliai Stefan Smith (DAU-projekt), operatőr konzulensük pedig Eduard Grau (Tom Ford Egy egyedülálló férfi című filmjének operatőre), akivel a Los Angeles-i időeltolódás miatt hajnali meetingeket tartanak. A magyar stábot az animációs film vágómestere, Czakó Judit erősíti. “Nagyon jó vele együtt gyúrni ezt a filmet, az első pillanat óta mellettünk van. Az ő munkája soha nem ér véget, amellett, hogy fantasztikus vágó, óriási tapasztalata van abban, hogyan kell az animatikot értelmezni, amikor még csak vázlatos a kép, és csak elképzelni lehet, hogy mi lesz rajta a végén. Nagyon izgalmas együtt dolgozni azon, ahogy a történet az első skiccektől eljut a végleges filmig.”
A rendezők önarcképe
A projektbe időközben a Proton Cinema is beszállt és a napokban érkezett a hír, hogy az Eurimages 400 ezer euróval támogatja a film készítését, így mostantól tényleg minden erejükkel az gyártásra tudnak koncentrálni. “Nagyon örülünk a támogatásnak, ez tényleg egy jó pecsét a filmre, mert így még több nemzetközi figyelmet kaphat.”
A Műanyag égbolt tervezett bemutatója 2021-ben lesz, producere Fülöp József és Sipos Orsolya (SALTO Film), társproducere Petrányi Viktória (Proton Cinema) és Juraj Krasnohorsky (Artichoke).
A cikkben látható képek és látványtervek az alkotóktól érkeztek.
A film weboldala: http://muanyagegbolt.com/
