Gigor Attila: Ami az írás részét illeti: Krigler Gábor co-executive producer hívott fel és mutatta meg az eredeti izraeli szériát, hogy ha érdekel, akkor csatlakozzak az írócsapathoz. Nagyon szerettem a Terápiát írni, mert zseniális az alapanyag és büszke vagyok arra, amit összehoztunk a csapattal. (Interjúnk Krigler Gáborral) Íróként a keddi szál, a gyógyszergyáros tartozik hozzám, rendezőként a szerdát és a csütörtököt készítettem: tehát a tornászlányt Sztarenki Dóra és a párterápiát Szamosi Zsófia és Nagy Zsolt alakításában.
Gigor Attila és Enyedi Ildikó a Terápia forgatásán
filmhu: Hogyan zajlott a forgatás? Időrendben mentetek végig az epizódokon?
Gigor Attila: Az egyes történetszálakon belül forgattunk kronológiában, a sorrend főként a színészráérésektől függött. Mivel Marozsán Erikának hamar vissza kellett mennie New Yorkba, ezért tavaly decemberben az ő szálával kezdődött a munka. Egy részt két napig forgattunk, és muszáj volt mindenkivel próbálni is előtte, hiszen rohadt sok szöveget kellett elmondani. Így aztán általában négy napig készült egy-egy epizód.
filmhu: Szerinted kinek a legnehezebb ez a szobába zárt formátum? Az íróknak? A rendezőknek? A színészeknek?
Gigor Attila: A legnehezebb Hagai Levi csapatának lehetett Izraelben, amikor ezt kitalálták és először senki sem hitte el, hogy működőképes lesz, így négy sékelből kellett megírni és leforgatni az első évadot. Az eredeti sorozat készítői vitték véghez a legnagyobb bravúrt. Nekünk magyar íróknak ez nagyon szép és kreatív feladat volt és sokat is tanultunk belőle, de a neheze már el volt végezve. Egy szerzői film esetében is mindig az a legfontosabb, amikor meg kell írni azt, amit le fogunk forgatni. A rendezés számomra már nem akkora misztérium mint az írás.
Párterápia: Szamosi Zsófia, Nagy Zsolt, Gigor Attila
filmhu: Akkor a forgatás számodra már csak tessékből és ennyiből állt?
Gigor Attila: Nyilván nem, de egy ennyire feszes anyagnál az ember pontosan tudja, hogy mit akar leforgatni, és egy HBO forgatáson még a körülmények is adottak a munkához. A nyomozó óta nem érzett magabiztossággal tudtam dolgozni a Terápia alatt, mert azt éreztem, hogy tudom, hogy mit várnak tőlem, és egyet is értek vele és imádom csinálni.
filmhu: Az izraeliek mennyire vettek részt a magyar Terápia készítésében?
Gigor Attila: Krigler Gábor co-executive producer folyamatosan nagyon hosszú Skype-beszélgetéseket folytatott Hagai Lévivel. Pont a keddi szál, amit én írtam, nagyon nagy változáson ment keresztül a többi remake-hez képest is. Az izraeli eredetiben ugyanis egy bombázópilóta van, aki rossz helyre dobja a bombát. Vagyis oda, ahova mondják neki, de kiderül, hogy a hely tele van civilekkel. Ezt pontról pontra kellett velük egyeztetni, hogy miért gondoljuk úgy, hogy Magyarországon nem akarunk katonát, rendőrt, tűzoltót, a mai társadalmi helyzetben miért gondoljuk, hogy egy sikeres gyógyszergyáros jobban megfeleltethető az írók eredeti szándékának.
Lelki krimi: a rendező és Nagy Zsolt
filmhu: Hogyan tudtátok ezt a 800 oldalas forgatókönyvet átlátni a munka során?
Gigor Attila: Ez abszolút Tasnádi István és Krigler Gábor érdeme, amikor az öt író leadta a fejenként nyolc forgatókönyvét, akkor megköszönték nekünk, és elkezdték összedolgozni az egészet. Az is nagyon fontos különbség, hogy míg az izraeli sorozat 9 héten át ment, mi pedig 8 hétre rántottuk össze a történéseket.
filmhu: Megköszönték az írói munkádat, de ezután kezdődött egy új feladat: te lettél a széria egyik rendezője Enyedi Ildikó mellett.
Gigor Attila: Nagy szerencse volt, hogy ekkor már fél éve benne voltam a Terápia világában, úgyhogy pontosan tudtam, hogy mit vár a csatorna, és én is azt akartam, úgyhogy elég jól tudtunk együtt dolgozni.
filmhu: Mi volt ez az elvárás?
Gigor Attila: Pont a statikusságnak, és annak, hogy két ember beszélget, nagyon fontos üzenete van. Ha ezeket a jeleneteket sikerült őszintére megcsinálnunk, akkor rengeteg minden bomlik ki a negyven rész során, ami első látásra talán nem is nyilvánvaló. Onnantól elkezdve, hogy milyen fontos bizonyos problémákat egymás szemébe mondani, vagy eltűrni azt, hogy valaki a szemünkbe mondja. És nagyon fontos üzenet az is, amit végül az HBO tagline-nak választott: mindenki rejteget valamit. A közéletben és a magánéletben is mindenki szereti a másikban megtalálni a hibát. Egy forgatáson is nagyon szépen lehet látni azt a körbemutogatást, ahogyan mindenki a másikat okolja egy hibáért. A szembenézés nagyon fontos eleme ennek a zseniális dramaturgiai folyamatnak. A Terápia ugyanis egy lelki krimi, ahol nem tudjuk, mi a probléma, amíg a terapeuta rá nem világít. És nem szabad a beteg szót sem használni, mert terápiára nem csak beteg emberek járnak, mindenkinek kijár és joga és szüksége lenne rá.
filmhu: Tájékozódtatok a pszichoterápia magyarországi helyzetéről, milyen a megítélése, kik járnak kezelésre?
Gigor Attila: A társadalmi megítélése siralmas, bár van, aki jár, messze nem tartunk még Woody Allen New Yorkjánál, de még csak az izraeli átlagembernél sem. Ez azért is érdekes, mert a pszichoterápia alapjait nagyrészt magyarok tették le, mégis pont mi rettegett dologként tekintünk rá. Holott egy pszichológus semmi más nem csinál, csak kérdez és beszélget.
filmhu: Te mennyire mélyültél el a pszichológiában a Terápia készítése során?
Gigor Attila: Egyébként is pszichologizáló alkat vagyok, és szeretek utánanézni a lelki folyamatoknak az írás és a karakterfejlesztés folyamán, de nem mondanám magamat szakértőnek. A csatornától kaptunk lehetőséget arra, hogy kipróbáljuk a pszichoterápiát, és én rémületesen kényelmetlenül éreztem magam. Egészen más egy ilyen interjúhelyzetben válaszolni egy kérdésre, mint egy pszichológussal. Nem kellemes azzal szembesülni, hogy a terapeuta egészen más dolgokat ragadott ki a válaszaimból, mint amire én gondoltam volna.
filmhu: Akkor te miért nem jársz terápiára?
Gigor Attila: Én filmet csinálok helyette. (nevet) Woody Allen óta tudjuk, hogy azért csinálunk filmet, mert a pszichoterápia drága, a filmet pedig valaki más fizeti.
Nem csak beteg embereknek járnak
filmhu: Az előbb egy furcsa szót használtál a Terápia műfajára: lelki krimi. Mit értesz ez alatt?
Gigor Attila: Szeretem a Terápiát Colombohoz hasonlítani, mert a terapeutánk látszólag nem csinál semmit, de azért megvan az a pillanat, amikor olyan dolgokat mond, mint Colombo, amire nem számítottunk volna. Ez az aha-élmény minden egyes páciensnek ugyanígy megvan. A krimin viszont éppen azért mutat túl, mert a terapeuta semmivel sem jobb a betegeinél - ez derül ki a pénteki részek során, amikor ő jár kezelésre. Éppen ezért lett az a felosztás, hogy Ildikó rendezi a hétfő-kedd-pénteket, mert ezek azok a szálak, amik a terapeutáról is szólnak, mint magánember, szerdán és csütörtökön pedig azt mutatjuk meg, hogy ő hogyan jó szakember.
filmhu: Azt is az izraeliek szabták meg, hogyan működjön a forgatás? Az első napon csak az egyik irányba nézett a kamera, a másik irányt a második napon rögzítettétek.
Gigor Attila: Így volt a legpraktikusabb dolgozni, próbáltam volna megborítani, de 800 oldalt fizikai képtelenség bárkinek is betanulni, hát még egy gyakorló színházigazgatónak. Ezért az első nap a páciensen volt a kamera, és így tulajdonképpen összemondták a szöveget, és amikor másnap átfordultunk Mácsai Palira, akkor már csak minimálisan kellett súgni.
filmhu: Milyen volt Máthé Tibor operatőrrel dolgozni?
Gigor Attila: Egyszer másodasszisztens voltam egy soha el nem készülő filmben (Tavasz ébredése r: Szász János), aztán első asszisztens Bagó Bertalan Vadászat angolokra című rendezésében - ekkor már volt alkalmam dolgozni vele. De ez volt életem első olyan helyzete, amikor nekem kellett a tanár úrnak megmondani, hogy mit csináljon. Megdöbbentő volt, hogy mennyire rám hagyatkozott, kérdéseket tett fel, és nagyon nehéz volt megszokni, hogy én válaszolok az ő kérdéseire és nem fordítva. Egy ilyen feszített tempójú forgatásban, ahol egész héten forognak a kamerák, a hangsúly a színészeken van, és a képnek kellett alkalmazkodni a színészhez, és ezt nagyszerűen megoldotta.
filmhu: A forgatással párhuzamosan pedig az utómunka is zajlott már. Ezt hogyan oldottátok meg a gyakorlatban?
Gigor Attila: Két hétig forgattunk két hétig vágtunk, így rotáltuk egymást Enyedi Ildikóval. Megfizethetetlen trip volt, hogy egy teljes vágógenerációval dolgozhattam, Egyébként is, az HBO nagyon jót tesz a magyar filmszakmának, hogy a nehezebb időkben is minőségi melókban dolgozhat a szakma. Ez a magyar kultúrának is iszonyú nagy érték. Megrendelői rendszerben eddig csak reklámban dolgoztam, ahol mindenki felett ül még valaki a piramisban. Az HBO-nál viszont olyan körülmények között tudtunk dolgozni, ami nagyon ritka: rendes kommunikáció folyt, nem pedig utasítgatás.
A karakter iránti gyász - jobbra Sztarenki Dóra
filmhu: Mennyire tudtad elengedni a Terápiát?
Gigor Attila: 2011 januárja óta csak a Terápiáról szól az életem. A nyomozó óta nem éreztem olyan karakter iránti gyászt, mint amikor Sztarenki Dóri kiment az ajtón. Tudtam, hogy rengeteget fogok még találkozni, sörözni, nevetni Dórival, de az általa megformált karaktert, Zsófit most láttam utoljára. Kiment az ajtón, azt mondtam, hogy ennyi, megvolt a jelenet, nem kellett még egyszer felvenni. Ez a gyász még nem ért véget bennem.
filmhu: Egyébként mit csinálsz, hogyan telnek napjaid?
Gigor Attila: Fejlesztem a saját forgatókönyvemet (Az ember, akit nem lőttek le) illetve mások könyveit segítek fejleszteni, reklámfilmeket csinálok. Közben elkezdett érdekelni egy újabb forgatókönyv ötlet, januártól pedig újra színházban rendezek a Kerekasztal Színházban.
