A cikkhez az Arcanum adatbázisát is felhasználtuk.
– És mi az operatőr rejtett vágya?
– Egyszer rendezni is szeretnék… – válaszolt sejtelmesen az újságírói kérdésre Herskó Anna, az első diplomás női operatőr, 1963-ban a Film Színház Muzsika című lapnak. Majd ugyanebben az évben, Herskó Anna meg is rendezte a Kézenfogva című filmet. „A Kézenfogva című tizenkét perces lírai remeklés önálló munka, az 1963-as oberhauseni fesztivál fődíját és két mellékdíját is elhozta, helyszíne a Vidám Park, főszereplője Herskóék négyéves kislánya, akit apukája a forgatagban néhány percre magára hagyott...” – írja Herskó Anna nekrológjában az Élet és Irodalom.
Herskó Anna operatőr, rendező Tränka Anna néven született Budapesten 1920-ban. 1945-ben kezdett el járni a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőri szakára. Szemes Marianne osztálytársaként itt végzett 1949-ben és ő is itt ismerte meg férjét, Herskó Jánost (a később Balázs Béla-és Kossuth díjas rendezőt).
A házaspár is a háború utáni fiatal filmesek csapatához tartozott. Ez a társaság legendás kalandokat élt át együtt, például önkéntesként dolgoztak az ötféle nyersanyagra felvett Valahol Európában című film forgatásán.
Ezután Herskó Anna a Híradó és Dokumentum Filmgyár, később a Budapest Stúdió, illetve a MAFILM operatőre. Még korai, híradós tapasztalatai segítették abban, hogy kifejlessze a lopott pillanatok, a meg nem ismételhető helyzetek filmezését. Mindennél jobban vonzotta az őszinte, természetesen szép képek rögzítése. Dokumentumfilmes munkamódszerével nem minden rendező értett egyet, de őt ez nem érdekelte. Biztos volt a megérzéseiben és erről szívesen beszélt is. A Film Színház Muzsika című újság riporterének így foglalta össze, hogy mit szeret látni a vásznon és hogyan éri el azt:
Félreértés ne essék, én sohasem orvul filmezek. Világszerte vita folyik arról, hogy erkölcsös-e a kamera elrejtése. Én azokkal értek egyet, akik azt állítják, hogy a „lencsevégre kerülőknek" mindig tudniuk kell arról, hogy filmezik őket.
— Akkor hát nem is helyes a „rejtett” szó használata?
— Nem! Én inkább „szoktatott” kamerának nevezném. Az én módszeremet csak akkor lehet alkalmazni, s a vászonra kerülés pillanatában csak akkor hat természetesen, ha fényképezés közben az elém kerülőket egy másfajta munka, egy másfajta izgalom köti le.
Herskó Anna módszerét nemcsak külföldön, de Magyarországon is működőképesnek találták, mert operatőri munkái és első önálló rendezése, a fent említett Kézenfogva című film után 43 évesen, 1963-ben Balázs Béla-díjat kapott.
Herskó Anna / Forrás: Arcanum
Operatőrként és rendezőként is érzékeny, női filmeket készített. 1966-ban Miért? címmel állami gondozott gyerekekről szóló kisfilmje Miskolcon nyert díjat. Tavasz Norvégiában című színes útifilmjéről 1967-ben így tudósított a Képes Filmhíradó: „Érdekes felvételek számolnak be a fővárosról, Oslóról, a május 17-i alkotmány ünnepéről, amelynek egyik sajátossága, hogy ezen a napon egész Norvégiában kizárólag a gyerekek vonulnak fel. Erre az alkalomra sok városi kisgyereket is népviseletbe öltöztetnek. Az utazás másik állomása Bergen. Norvégia legszebb városa — így hirdetik a prospektusok. A hangulatos városban azonban gyakran esik az eső, de ezt már megszokták itt, a bergeni gyerekek esőben is naphosszat az utcán játszanak. A felvevőgép egy kedves halászfalut is megörökít, és a híres fjordok közül is láthatunk egyet. Az alkotó asszonyi szemére vall az a megfigyelés, hogy Norvégiában sok a gyerek, és az apa szerepe is igen sajátos: az apa eteti, vezetgeti a kicsit, és ő altatja is el, ha elfáradt. Bepillantást nyerünk Észak híres lakáskultúrájába is néhány szép felvétel során.” – így végződik a látottak összegzése a vasfüggönyön innen.
Emigrálása előtt Herskó Anna még filmezett és rendezett képzőművészeti filmeket, például Vasarelyről (1969). És első női operatőrként elkészített egy egész estés filmet, amelynek címe Befejezetlenül (1970), ebben is Vas Judit rendező volt az alkotótársa, akárcsak a nagysikerű Módszerek című dokumentumfilmben (1968). Vas Judit és Herskó Anna közös, kedvelt témája a gyermeksors bemutatása.
Közben Herskó Anna évekig tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Férje, Herskó János, az SZFE akkori igazgatóhelyettese, filmrendező, reformpedagógus és „nagyhatalmú szocialista producer” egy nap az emigráció mellett döntött. A legenda szerint a Magyar Népköztársaság akkori vezetőjével, Kádár Jánossal és fő ideológusával, Aczél Györggyel történt beszélgetés után. Herskó János egy hét alatt összepakolta a holmijukat és beültette a feleségét és két lányát egy Volkswagenbe. Az úticélt Herskó Anna javasolta: a család Svédországba, Stockholmba disszidált és ott telepedett le.
Rendezőnők a magyar filmtörténetben
Portrésorozatunkban a magyar filmrendezőnőket mutatjuk be, szándékaink szerint a kezdetektől a rendszerváltásig. Szederkényi Olga kutatásának nem titkolt célja, hogy a magyar filmtörténet első száz évét más megvilágításban tárja az olvasók elé.
A sorozatban szereplő filmrendezőnők közül alighanem mindegyiküknek megérne egy regényt az élete. Jelen kutatás fókusza az, hogy bemutassa, honnan jöttek ezek az úttörő nők és miért szerettek volna filmet rendezni? Hogy érték el, hogy filmet készíthessenek? Miért nem adták fel álmaikat vagy éppen miért hagytak fel a szakmájukkal? Mi volt a specialitásuk? Hova jutottak el?
Amit biztos ne várj a sorozattól: az életmű teljes részletezését, értékelését vagy bármely film kritikáját. Történeteket mesélünk el, amelyek főhősei közül egyesek eltűntek a történelem süllyesztőjében, míg másokra emlékezünk. Viszont ők együtt taposták ki az utat a későbbi generációknak. Hiszünk abban, hogy érdemes megismerni a történetüket. A portrék nem lesznek egyformák, nem is törekszünk az uniformizálásra, hiszen szerencsére a szereplők élete, életműve sem egyforma.
Korábbi részek:
Szederkényi Olga Rendezőnők a magyar filmtörténetben című kutatását az NKA és az NFI Filmarchívum támogatta. Eme sorozat részeinek vagy egészének átvétele, valamint továbbközlése a szerző, a kutatás címe és az első közlés platformja (Filmhu) feltüntetésével jogszerű.
